Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-11

11. országos ülés november 2. 1878. • 103 dében, melyet töredékesen olvastam a mai lapok- | ban, mert szerencsétlenül csak kivonatban adták, mert ma csak féllapok jelentek meg, mivel tegnap ünnep volt, hogy szerződések nem azért terjesztetnek a ház elé, hogyaház azokat elfogadja, vagy el ne fogadja. Méltóztassanak megengedni, minden előterjesztés fölött, mely e házban történik, a ház valami határozatot hoz; tehát vagy helyesli azt az előterjesztést, mely neki tétetett, vagy nem helyesli, vagy azt mondja rá: Igen helyes volt a kormány részéről ezt a szerződést megkötni, vagy azt mondja rá: nem volt helyes. Én nem mondom azt, hogy fel kell bontani a szerződést, | hanem hogy a ministeri felelősséggel szoros összefüggésben van a szerződésnek a ház által elfogadása, vagy el nem fogadása, (Közbeszólás jobbfelöl : Nem áll!) helyeslése vagy nem helyeslése, a mi tökéletesen egyre jön ki. Ezt kétségbevonni nem lehet. De különben is én el nem fogadhatom azon magyarázatot, melyet Hoffmann t. képviselő ur adott, hogy a háború és béke, a szövetségek kötésének joga, hazai alkotmányunk szerint a fejedelmet illeti. Megvallom őszintén, hogy magam is azon nézetben voltam, hogy a béke és háború joga Magyarországon törvény szerint a fejedelmet illeti, hogy az a jura majestetica-hoz tartó- | zik és magam is egy somogymegyei uri embernek, ki szíves volt meglátogatni, azon szemrehányást tettem, hogy hibáztak a beküldött feliratban, mert kétségbe vonják a fejedelemnek hadizenési jogát. Azt nyertem válaszul, hogy nem hibáztat, mert Magyarországon erre törvény nincsen. Erre én elővettem a „Corpus juris"-t, keresni kezdettem, s találtam törvényt az ellenkezőre; de hogy a fejedelemnek joga legyen hadat izenni, ezt nem találtam sehol hazai törvényeinkben. Megengedem, hogy ez egy idő óta követett gyakorlat szerint így van; de midőn a gyakorlat világos törvények ellenére követtetik, akkor az inkább visszaélés, mint gyakorlat, és semmiesetre sem azon gyakorlat, mely hiányzó törvényeket pótol, hanem — ismétlem — visszaélés, mely a fennálló világos törvények ellenére követtetik ott, \ hol a törvények megtartása volna a kötelesség. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Azután a ministerelnök ur tegnapi beszédében hivatkozott arra, hogy hiszen a nemzet helyeselte a kormány politikáját a választásoknál, mert többséget adott neki. Ezzel összefüggésben az épen előttem szólott Orbán Balázs t. barátom oly vádakat emelt a kormánypárt egyes tagjai és különösen Móricz Pál képviselő ellen, hogy, én azt hiszem, hogy azokat ő sem a maga érdekében, sem a kormányt támogató párt padjain ülő képviselők érdekében elhallgatni nem fogja, elhallgatnia nem lehet — Az mondatott ugyanis, j hogy ott, az erdélyi részekben, a választásoki ' czéljából százezerek küldettek ki a központból. No ha ez így áll: akkor —• méltóztassanak megengedni — én a kormánypadokou ülő erdélyi képviselőket nem tekinthetem a nép képviselőinek, hanem tekinthetem csupán magokat megvásároltatott oly egyéneknek, kik bitorolják azon állásokat, s azt nem töltik be. (Mozgás jobb/elől.) Tehát erre nézve méltóztassanak maguk közt intézkedni, hogy ily komoly és súlyos vád emeltetvén e házban, miként fognak ezen vád alól kibújni. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Halljuk!) Én most a ministerelnök ur azon nyilatkozatára akarok reflectálni, melyben azt mondja, hogy a többséget a kormánypártnak adván a nemzet a választások alkalmával, helyeselte a kormány politikáját. Hát én eltekintve mindenféle befolyásoktól, melyek a választásoknál gyakoroltattak, veszem a dolgot tisztán, a mint van. A fődolog, a mi a kormány ellen szól, a külügyi politikának vezetése. Ez a külügyi politika pedig culminál Bosznia és Herczegovina elfoglalásában és fokoztatik a felelősség súlya az által, hogy midőn már a nemzet akarata ellenére elhatározták Bosznia és Herczegovina elfoglalását: | akkor tájékozatlanul, kellő erő kiállítása nélkül | mentek oda és kudarczot vallottak ott, a hol egyforma rang szerint még csak mérkőzni sem lett volna szabad. De ezek az eredmények a választások előtt, a választások ideje alatt tudva nem volt. Hiszen a szerencsétlen magláji esetnek híre csak aug. 7-én jött, a mikor a választások nagyobb része már meg volt ejtve. Hiszen magán a választások első napján a képviselőknek több mint fele megválasztatott, tehát arra hivatkozni, hogy ez igazolja a kormány eljárását, engedelmet kérek, egyátalában nem lehet, mert a kormánynak igazi eljárása még akkor a nemzet által tudva sem volt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az igaz, mikor a ministerelnök ur Debreczenben egykori választóinak beszélt, azt mondta, hogy: „Ha megyünk Boszniába, — nem mondja, hogy megyünk, de „ha megyünk", (Derültség a szélsőbalon) — akkor a török kormány beleegyezésével megyünk." Engedelmet kérek, hiszen ez egyenesen ellenkezik az igazsággal; mert nem a török kormány beleegyezésével mentek oda; mert a mint az első csapat a határszélt átlépte, egy török tiszt átadott egy tiltakozást; és miután azt elfogadni senki sem akarta, letette a földre s elment. (Igaz ! a szélső balon.) De különben a híres berlini mandátum, melyre önök támaszkodnak, mit mond? Azt mondja, hogy a török kormánynyal ez iránt előleges egyezményt kössenek. Hát hol van az egyezmény, a melyet_ előlegesen kötöttek a török kormánynyal? Önök