Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-11

102 11. országos ülés november 2. 1878. a külügyek bírálatára illetékes testületek a dele­gatiók. Engedelmet kérek, mi nem a közös minis­terium felett akarunk Ítéletet mondani. Az 1867-ki önök által alkotott, de általam soha nem helye­selt törvény egyenesen azt mondja, hogy a kül­ügyeket a két kormány egyetértésével és bele­egyezése mellett, a közös külügyminister intézi. A felelősségről szóló törvény nem mondja azt, hogy mi valamely külállam ministerét vonhatjuk felelősségre; a delegatiókról szóló törvény pedig azt mondja, hogy a delegatiók felelősségre von­hatják a közös ministert. De azt, hogy a magyar ministereket más vonhassa felelősségre, mint a magyar törvényhozás, arról nekem törvényt elő­mutatni senki sem képes, de még csak oly magya­rázatot sem képes adni, mely a józan észszel összeegyeztethető volna. Azt tehát, hogy a magyar ministerek felett első sorban e háznak kell Ítélnie, kétségbevonni nem lehet. Igen, de ha a delegatió nézetei fogadtatnak el illetékesnek, akkor a külügyek feletti ellenőrzés a ház kezéből egé­szen kivétetik. Hogy a delegatiókkal mily gavallér módon bánt el a külügyminister, azt mindnyájan tudjuk. Előde igen vékony bomeopatbicus dosisokban adott legalább diplomatiai okmányokat; körül­belől egy kisujjnyi vastagságú kötetekben elő­terjesztett bizonyos okmányokat a delegatióknak. Ezek aztán több példányban a ház egyes tagjai­nak átadattak, valamennyien nem kapták meg. A mostani külügyminister, mikor hivatalba jött, azt monda, nem szükséges ezeknek a diploma­tiáról tudni valamit; adott nekik eonsularis jelen­téseket kereskedelmi ügyek felett; a kereskede­lemre vonatkozó statistikai adatokat gyűjtetett számukra. S ezeket kaptuk néhány esztendőn át. 1876-ban nagyon komoly jelenségek mutatkoztak keleti és déli határainkon. Ott volt a boszniai és herczegovinai lázadás. Akkor sem adott a kül­ügyminister semmi felvilágosítást. Nem tartozik hozzájuk, monda ő, ez az ő privát dolga. 1877-ben egy nagy háború dúlta Európa nevezetes részét. A külügyminister nem adott semmi felvilágosítást. Végre 1878-ban, midőn a lárma végre kissé növekedett már, ez sok volt neki és az előbbinél jóval vastagabb veres könyvet állíttatott össze és beterjesztette a delegatióknak. S mi van e könyvben? Kiterjed egész a háború-üzenetig; de a háború lefolyásáról és a háború után történ­tekről nincs benne egy szó sem. Már engedelmet kérek, az ily eljárással egy komoly törvényhozás megelégedve nem lehet. Még tehát azon esetben is, ha fel akarnók adni azon jogunkat, hogy egyenesen mi követeljük a külügyek feletti ellen­őrzést és nem az általunk kiküldendő bizottság, még akkor sem elégedhetnénk meg, mert e bizott­ság előtt is annak belenyugvásával a külügyek eddig úgy tárgyaltattak, hogy inkább a nevetség, mint a komoly tárgyalás substratumát képezték. De ellenkezik a parlamenti rendszer természeté­vel is, hogy egy bizottság több felvilágosítást nyerjen, vagy előbb nyerjen felvilágosítást, mint maga azon testület, mely azt kiküldi. Es ezután mi czéloztatik azon királyi leirat­tal, a mely által a delegatiók november 7-ére hivatnak össze? hogy azok bizonyos határozato­kat hozzanak a keleti kérdésre vonatkozólag, hogy a nemzetre terheket rójjanak. De engedel­met kérek, hiszen nekünk a szerint kell meg­választani a delegatióba az egyéneket, a mint mi kívánjuk, hogy a mi politikánk szellemét ott kép­viseljék. Az nem mindegy, ki megy abba a dele­gatióba, előbb tudni kell a ház többségének hatá­rozatát és akkor a ház többsége, mely akaratát egy vagy más módon kijelenti, a szerint fogja megválasztani a mint azt hiszi, hogy ez akarat­nak tolmácsoló! fognak lenni. Mert az a saját­ságos rendelkezés meg van az 1867-iki törvény­ben, hogy a delegátusok magukviseleteért és sza­vazatukért nem felelősök, hanem azért választat­nak mindig egy évre, hogy ha egy év múlva meg nem felelnének a ház bizalmának, újra választ­hatók legyenek. De minthogy mi ismerjük azon kérdéseket, melyek fölött hivatva lesznek a dele­| gatiók határozni, hogy választhatjuk meg ez egyé­! neket a delegatióba? Hisz az ellenkezik az egész parlamenti intézmény természetével, de ellenkezik a ministeri felelősséggel is. Hisz ez nem egyéb, mint kijátszása a ministeri felelősségnek. Önök uraim, azon tettükért, melyet elkövettek, ezen háznak felelősséggel tartoznak. Ne bújjanak tehát a külügyminister takarója alá, ez nem bátor, nem férfias eljárás. (Helyeslés a balon.) Ne igyekez­[ zenek elbújni a felelősség elől, és oda menni I majd a delegatióba, hogy ez belenyugodván, ha ! a delegatió helyesli eljárásukat, akkor már a ház többségé, mely a delegatiót kiküldi, józanul mást úgy sem határozhat. Engedelmet kérek, ez kiját­szása a felelősségnek, az sem a felelős minister­hez, sem férfiúhoz nem illő. (Helyeslés a balon.) Ha elég vakmerők voltak elkövetni azon tette­ket, melyeket elkövettek -. legyen bátorságuk sze­{ mébe nézni a népképviseletnek, azon népkép­viseletnek, melynek akarata ellen, világosan, hatá­rozottan, egyhangúlag kifejezett akarata ellen elkövették; férfiasan feleljenek a maguk tetteiért, ha férfiak. És ha volt annyi bátorságuk, hogy elhatározzák magukat a nemzet akarata ellen cse­lekedni : (Helyeslés a balon) legyen annyi bátor­ságuk nyíltan beismerni, és ide a nemzet kép­viselete elé állva, igazolni eljárásukat esne búj­janak a külügyminister takarója alá, (Helyeslés a balon) ez sem a parlamentarismussal, sem a ministeri felelősséggel, sem egyáltalában a fér­fiassággal össze nem egyeztethető. Azt mondja a ministerelnök ur tegnapi beszé-

Next

/
Thumbnails
Contents