Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-405
405. országos ülés janins 12.1878 87 é kérdésekben Magyarországot illetőleg egyedül van hivatva dönteni, mindezek daczára — mondom — hiszem, hogy ezen kiegyezés azon ideig létre fog jönni, s azért kérem a proponált határidő elfogadását. Kérem annyival is inkább, mert ón a magam részéről is — és ex is egyik indoka annak, hogy a t. képviselő ur többi ellenvetéseire ki nem terjeszkedem — azt mondom : az anyagi fejlesztés, a hasznosító munka az, melynek gyümölcseként a nemzetek és az államok az erőt megnyerik. Épen azért óhajtanom és kívánnom kell, hogy mennél hamarabb eljöjjön azon idő, midőn ezen hasznosító gyümölcsöző munkát kézbe vehesse a törvényhozás és kézbe vehessék az egyesek egyaránt, a mire pedig a közgazdászati viszonyoknak, legalább egy bizonyos számú évekig rendezettsége szükséges. {Élénk helyeslés a középen.) Orbán Balázs: T. képviselőház! Megvallom, hogy szokatlannak és példátlannak találom azon modort, melylyel kormányunk a vámszerződést ós általában az azzal kapcsolatos kiegyezési törvényeket tárgyaltatja. Példátlannak, mert habár más népeket is érte azon szerencsétlenség, hogy rósz, tékozló ós zsarnoki irányú kormányokkal nyomorította meg végzetük; de oly kormánya még országnak nem volt, mely a külállamokkal szemben a nemzet jogaira és vagyonára árlejtést vagyis diminuendó licitaciót tartott volna s igyekezete oda irányúit volna, hogy az idegennek minél több hasznot, hazájának minél több kárt okozzon. Már pedig t. ház! ha mi a vámszerződés s azzal kapcsolatos tariffa-törvóny tárgyalásának folyamatját egy kissé behatóbban tanulmányozzuk ; azon megdöbbentő tapasztalatra jutunk, hogy a kormány fokról fokra sülyedt a nemzeti jogok elkobzásában. Á választásokkor ugy a kormány, mint pártfelei határozottan felvették programmjtikba az önálló magyar vámterületet, az alkudozásokat azonban a közös vámterület alapján kezdették meg, s megállapodásra jutottak, mely elismerem, hogy a közös vámterület alapján a lehető előnyös volt. Ezen szerződést a kormány pártja és a törvényhozás elébe ugy terjesztette, mint véglegest, melyből, ha csak egy hajszálnyit is elvonni akarnának, kész a vánisorompók felállításával felelni. De a midőn az elbizakodott, s a muszka szövetség által felbátorított osztrákok az aláirt szerződóst megmásiták: kormányunk a szószegésre szószegéssel válaszolt, nem az osztrákok, hanem a nemzettel szemben, s a vámsorompók felállítása helyett az osztrák követelések előtt meghajolt; ezt háromszor ismételte s odáig ment a nemzet jogainak és érdekeinek elalkuvásában, hogy az eredeti szerződésben kikötött előnyökből ma már alig maradt meg valami. E csekélységet sem tűrték meg az osztrákok, s negyedszer is szót szegve a képviselőház többsége által már véglegesen megszavazott vámegyezményt újból revisió alá vették, és a mi kormányunk annyiszori megaláztatása után sem ébredt önérzetre, hanem az ujabb osztrák követeléseket a főrendiház módosításai alakjában hozza most a t. ház elébe, hogy azt is ingadozása ós negyedszeri szószegése bűnrészesévé tegye, mint tette a törvényhozás másik factorát, melynek hazaüságát ós lova! giasságát parancsszóra szavazó főispánjai által majorisáltatta. T. ház! Ugy kell lenni, hogy ministerelnök ur nem bír kellő tájékozottsággal a kiegyezési kérdésekben; nem tudja kellőleg mérlegelni a nemzetgazdászati kérdések horderejét; nem tudja, hogy az önálló vámterület feladásával minő roppant kárt okoz hazájának ; mert különben nem erőszakolna országunkra egy, az összes nemzet által perhorrescált egyezményt. És ezt hinnem kell épen ministerelnök ur érdekében ; mert különben a szakértelem hiányánál sokkal rosszabbat: a haza szánszándókos, tudvalevő megkárosítását kellene föltételeznem, ami egy fogalom alá esnék a hazaárulással. lm t. ház most tűnik ki legszembeötlőbben, : hogy minő csekély jogczimmel bir az ügyes replicázási képesség és (Derültség. Helyeslés balfelöl) szónoki routine az államférfiúi álláspont elnyerésére, kitűnik, hogy komoly előtanulmányok s állam| tudományi ismeretek nélküli egyéneknek, politikai í jellemszilárdságot nélkülöző férfiaknak, a hatalom I polczára való fölemelése mily vészthozó lehet a j hazára nézve. (Helyeslés halfelól.) A magyar hazát gyakran környezte vész. j Saját hibánk s Európa népeinek hálátlansága, ' közönye, ildomtalansága gyakran sodorták ez őrt álló népet a megsemmisülés örvényéhez: gyakran fojtották vértengerekbe e szabadságra törő és szabadságot védő nemzetnek nagyratörő aspiratióit a zsarnokság bérhadai. A mivelődés és a lelkiismeret szabadságának ; önfeláldozó küzdelmeiben gyakran lett áldozati oltárra hurczolva ezen emberiségi hivatását mindig | nemesen betöltő nemzet; de soha, a nemzetélet j legválságosabb perezciben se volt e nemzet állás\ pontja annyira megingatva, létele, fennruaradhaj tása annyira kérdésessé téve, mint most, a midőn saját fiai vállalkoztak életerőinek elmetszósére. Eég veri már a magyart a teremtő; de soha még így meg nem verte, mint most; mert mongol, török, tatár, labonezdulás mind futó fergetegek voltak, melyeknek rombolásait évtizedek eltüntették, melyeknek dulásait e nép szívóssága folytán hamar kiépülte ; de a mostani rombolást jogokban, | vagyonban és erkölcsökben évszázadok se fogják ; helyrehozhatni ós kiegyenlíteni. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Legyőzött nemzetnek néha a győző megalázó I és terhes békeföltóteleket szab ; de hogy győzel-
