Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-405

401, országai ölé* jaiiug 12. 1878. 85 jelszava „Trough!" Keresztül törni az akadályo- I kat, — s ha egy nemzedék nem elegendő a czél elérésére, hadd lépjen a küzdelemben elbukott I nemzedék nyomdokaiba uj nemzedék, mely újult erővel és nagyobb kitartással küzd mindaddig, | míg a czél el lesz érve. De lemondani a létért j való küzdelemről nem szabad, mert ez annyi, mint j megsemmisülni. Ez az egyik tény, melyet észlelünk, a másik valamivel vigasztalóbb és mindenesetre örvende­tesebb. Mióta a magyar nemzet létezik, sok nagy küzdelmet folytatott, sok fényes lapot irt a törté­nelem könyveibe ; azonban egyről majdnem min­dig megfeledkezett, t. i. arróí, hogy anyagi jólé­tének fejlesztésére a kellő gondot, figyelmet és j kitartást fordítsa. A mostani kiegyezési alkudozás korszakában történt meg az, hogy ezen materiális kérdések oly alaposan lettek megvitatva, mint a • magyar nemzet történetében talán soha. Ez t. ház, örvendetes. Magyarország törvényhozásában ez volt az első alkalom, midőn a materiális kérdések do­minálták a helyzetet, midőn ezek voltak okozói, vagy legalább főokai a pártok alakulásának és felbomlásának. Ezen kérdések voltak azok, a me­lyek megoldásán az egész nemzet figyelemmel csüggött. Meglehet, hogy ezek unalmas dolgok, azonban a nemzetek története mutatja, hogy mai nap a szabadság, a miveltség, a haladás, a nem­zeti erő és a politikai hatalom nem épithető fel ! más alapon, mint a materiális jótét alapján. Ellen­ben, ha a materiális jólét elhanyagoltatik, az anyagi nyomornak szükségképi következménye a szellemi és erkölcsi nyomorúság, a pusztulás és az enyé­szet. {Helyeslés.) Ezért én t. ház, nagy előnynek, sőt vívmány­nak tartom azt, hogy a nemzet az anyagi lét kér­déseivel ezen három éven át oly behatóan foglal­kozott, vívmánynak tartanám még akkor is, ha semmi kézzel fogható eredménye ezen küzdelem­nek nem lett volna; mert valamint a természet­ben, ugy az államok életében is nem épen az ugy nevezhető concludált eredmények, hanem az azok elérésére irányuló küzdelemben rejlik az élet. A magyar nemzetnek állami éltté ezen közgazdasági törekvések, ezen közgazdasági küzdelem által uj és pedig a modern államéletben nagy fontosság­gal biró tényezővel gazdagodott. Ha ez áll, habár későn, de mégis felismer­tük azt, hogy nemzetünk jövőjének megállapítására a helyes út az, hogy mindenekelőtt anyagi jólé­tünket igyekszünk biztos alapokra fektetni; akkor megbocsájthatlan indifferentismus volna, ha a há­rom évi küzdelem alatt felismert igazságot a fel­ismerés pillanatában magunktól eltaszítanék, s ha az anyagi jólétnek tényezőit bármi okból elejtenők. Én sokkal jobb véleménynyel vagyok ezen háznak minden tagjáról, semhogy fel merjem bár­kiről tenni, hogy a tárgyalások hosszú folyama alatt fel ne ismerte volna, hogy az anyagi érde­kek szempontjából a kiegyezés ránk nézve káros. Azok, kik mindazáltal elfogadják a jelen kiegye­zést, ezt nem a nemzet anyagi érdekeinek szem­pontjából , hanem más szempontból: politikai okoknál fogva teszik. {Igaz! Ugy van! balfdol.) Én azonban arra vagyok bátor kérni a t. házat, hogy az utolsó órában fontolja meg még egyszer a dolgot, ne kicsinyelje a nemzet anyagi élet érdekeit, mert hiszen ezek nélkül a nemzetek minden politikai aspiratiói nem egyebek üres phantomnál. Ne áldozzák fel üres phantomoknak a nemzet anyagi jólétét; és ne engedjék ma­gokat elriasztatni bárminő rémképek által, mert hiszen nagyon jól tudjuk a legközelebbi tapaszta­latokból, hogy azok nem olyan veszélyesek, mint első pillanatra látszanak. Emlékezhetik a t. ház, hogy az úgynevezett májusi stipulatiók alkalmával az volt mondva, hogy ha a kiegyezés rövid idő alatt meg nem lesz, akkor ilyen meg olyan nagy katastropha fog bekövetkezni. A kiegyezés nem jött létre, sőt azóta több mint két évig, minden­nel rosszabb helyzetben voltunk, a bizonytalanság helyzetében, mit a kormány mindig mint legrosz­szabbat jelzett, s ( mindazáltal a katastropha nem következett be. Én azt hiszem, hogy ha a nemzet élni akar, élni fog. Azonban erre első feltétel, hogy megélhetésének első tényezőit ne ejtse el. Miután t, ház, a dolgok ezen állásában egy jobb kiegyezés, az ország érdekeinek megfelelőbb gazdasági rendezkedés lehetősége csak az által volna elérhető, ha hosszabb időt nyernénk, mely ideiglenes intézkedések alapján lehetővé tenné a végleges rendezkedést, miután én ezt tartom: bátor vagyok az ón általam és elvtársam Simonyi Lajos báró ós Apponyi Albert gróf által beadott külön­véleményt a t. háznak elfogadásra ajánlani. {Élénk helyeslés bal/elől.) Tisza Kálmán minlsterelnök: T. ház! Az én felfogásom szerint a mai napon tárgyalás alatt nem maga a vámszövetség, nem egyátalán a kiegyezési kérdések tömege van, hanem a tanács­kozás tárgyát képezik a főrendiház üzenetében foglalt és az azzal összekapcsolható módosítások. Épen azért, bár nem tagadom, hogy éreznék ma­gamban hajlamot a képviselő urnák előadására egy és más pontban felelni: részemről szorosan ahoz fogom magam tartani, a miről szerintem ma szó lehet. Ezenkívül csakis a képviselő urnák egy pár factumra vonatkozó tévedését kívánom helyre­igazítani. Első helyreigazításom arra vonatkozik, a mit a képviselő ur mindjárt beszédje végén mondott, hogy részünkről a múlt évi májusban az monda­tott volna, hogy ha néhány hónap alatt meg nem

Next

/
Thumbnails
Contents