Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-405
406. országos ülés janlns 12.1878. 8Í Nagyon rövid leszek, csak néhány jelszóval akarom mindezen kérdésekre nézve a helyzetet jelezni. Ami először a vámszövetséget illeti, az erre nézve elfogadott törvényjavaslat lényegében szórói-szóra azonos az 1867-iki törvénynyel és ennek következtében ebben a tekintetben változás nem történt. Csak néhány jelentéktelen változás történt a vámszövetség e szövegén. Én hármat tudok: az első vonatkozik a felmondási clausulára. Az 1867-iki törvény a felmondási clausulában 5 évi felmondást engedett Magyarországnak, a jelenlegi törvény 10 évre köti meg a nemzet kezét. Már t. ház, ha ezen vámszövetség Magyarországra nézve minden tekintetben előnyös volna, akkor természetesen közömbös lenne a felmondási idő. De midőn el van ismerve maga a t. kormány által is, hogy a jelenlegi kiegyezés mind pénzügyileg, mind nemzetgazdaságilag sok tekintetben kárára van az országnak és el van ismerve a t. kormány által nemcsak szóval, hanem tettel, azáltal hogy ezt a törvényjavaslatot, illetőleg ennek hason párját az 1867-iki törvényt, felmondta, és ennek megváltoztatására oly nagy actiót indított meg; miután — mondom — ez el van ismerve: igen természetes az, hogy mennél rövidebb ideig tart ezen pénzügyi és nemzetgazdasági károsodás, annál előnyösebb a helyzet: minél hosszabb időt kénytelen Magyarország ezen viszonyban tölteni, annál károsabb. Tehát a felmondási clausula 5 évről 10 évre való meghosszabbítása a szerződésnek nem javítása, de lényeges rontása A második változás vonatkozik a tariffára és a külállamokkal kötendő szerződésekre. Erről külön akarok szólani, most csak azt említem meg, hogy a tariffa, miután magasabb védvámokat foglal magában, mint az azelőtti: eo ipso rontja a helyzetet. A harmadik változtatás a szövetségi törvényben nem más, mint azon módozat, mely mellett a külállamokkal kötött szerződések felmondatnak. Az 1867-ki kiegyezés értelmében Magyarországnak és Ausztriának egyenkint nem volt joga valamely létező szerződést egyoldalulag felbontatni és megszüntetni. Az uj szövetség értelmében mind Magyarország, mind Ausztriának biztosíttatott az egyoldalú felmondási jog. Hogy ez Magyarországra nézve nem előnyös, az kézzel fogható; mert hisz Magyarországra nézve a szerződéses vámpolitika kívánatos, Ausztriára nézve legalább a tariffára nézve a szerződésen kívüli, vagyis az autonóm vámtarifa; midőn tehát mi Ausztriának azon jogot adjuk, hogy beleegyezésünk nélkül a létező szerződéseket felmondhassa: ez Magyarország szempontjából épen nem előnyös. Azt lehetne talán ez ellen mondani, hogy Magyarországnak is meg lóvén egyoldalú felmondási joga, ez öregbiti az ország önállóságát, ez KÉPV. H. NAPLÓ XVIII. KÖTET. 1875-78. ellen tehát nem tehet kifogást különösen az, ki a gazdasági ügyekben az önálló rendezkedés barátja. Előre is kimondom, hogyha ezen ellenvetés felhozatnék, az ilynemű önállóságot phrasisnak tartanám : mert itt Magyarország és Ausztria helyzete közt a lehető legnagyobb különbség, sőt ellentét van, mivel Magyarországnak a külállamokkal kötött szerződések fenállása áll érdekében, Ausztriának pedig esetleg a szerződések megszüntetése. Magyarország és Ausztria helyzete erre nézve hasonlít két szomszéd gazdának helyzetéhez, kik egy közös védsáncz által óvják meg földjeiket az árvíz ellen, de kik közül az egyiknek termelése azt kívánja, hogy a víztől megóvassék, a másiké pedig, hogy időnként viz által elárasztassék. Ha a két gazda közül én, kinek érdeke azt kivánja, hogy termelésem a víztől megóvassék, a másiknak azon jogot adom, hogy bármely pillanatban neki mehessen a gátnak és a zsilipeket kinyithassa, hogy saját földjét és velük az enyémet is vizzel elárassza : azt hiszem, ez nem oly intézkedés, mely előnyös volna. És nem lehet vigasztaló az sem, hogy nekem is jogom van azt tenni, mert nekem nem állván érdekemben, én nem is fogom tenni. Ezek t. ház, azon változások, melyek a vámszövetség szövegében vannak, s melyek mindegyike, a mint méltóztatnak látni, egy-egy uj csapást mér Magyarországra. A többiekre nézve mindenben megmarad a status quo. A második fontos kérdés, mely t. ház a vámszövetségi törvénynyel kapcsolatba hozatott: az indirect adók kérdése, nevezetesen a szesz ós czukoradó kérdése. Hogy az ország ezen ügyekben pénzügyileg meg van károsítva, azt elismerte a kormány nem egyszer, elismeri mindenki, erről tehát szólni fölösleges. Azonban a kormány azt mondja, hogy ezen adótörvényekre szükség volt és hogy nagy pénzügyi eredményeket vár azon intézkedésektől, melyek ezen uj adótörvényekben lefektetve vannak. Hogy ez vívmány-e t. ház, azt fejtegetni nem akarom. Azon nagy pénzügyi eredmények, mindössze nagy adóemelések, ezt pedig vívmánynak tekinteni valóban nem lehet. Hanem van még egy körülmény, mely ezen ügyben figyelmet érdemel és ez az, hogy ezen uj adótörvények mellék-ezélzata az, hogy a czukorés szesziparban mutatkozó túltermelés megszorittassék. Miáltal történik ez? Azáltal, ha a legkevésbé kedvező körülmények közt létező gyárak üzlete megszüntettetik. Miután Magyarországban levő gyárak vannak a legkevésbé kedvező helyzetben, a túltermelés megszorítása a magyar gyárak megszüntetését fogja maga után vonni. E szerint ezen czélzat is Magyarország szempontjából csak káros lehet, mert előre láthatólag azt fogja 11
