Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-405

80 405. országos ülés június 12 1878. Mudrony Soma: T. ház! Én nem akarok vámügyi vitát kezdeni, azokat sem akarom ismételni, a mi különvéleményemben előadva van, sőt arra sem akarok reflectálni, a mit a vámügyi bizottság t. előadója a különvéleményre vonatköz dag elmondott, mivel azon fontos okokat, melyek otí előadva s kifejtve vannak, nézetem szerint ő nem czáfolta meg, ennek következtében arra reflectálni felesleges. Csak egy megjegyzést akarok mégis tenni arra, a mit ő mondott. 0 t. i. azt mondta, hogy lehetetlen a szövetség megkötését függővé tenni a szerződések megkötésétől, mivel a, különféle államok viszonyai oly ziláltak, hogy a jelen pillanatban a kormánytól nem lehet elvárni, hogy valamennyi állammal szerződést kössön. Erre nézve csak azt akarom megjegyezni, hogy midőn szerződés kötéséről vau szó, akkor nem követeltetik részünkről és különösen az én részemről, hogy a monarchia minden állammal kössön szerződést, hanem hogy köttessék legalább egy szerződés, de tariffa-szerződés, hogy legyen egy szerződéses tariffánk szemben az általános tarifával. De mondom, mindezen dolgokba most melyebben belebocsátkozni nem akarok: csupán a kiegyezési tárgyalások jelen stádiumában, úgyszólván a 12-ik órában még néhány megjegyzést akarok tenni, melyek az ügy fontosságánál fogva ugy hiszem megérdemlik a t. ház figyelmét. (Halljuk!) T. ház! Meglehet, hogy a t, kormány ós a t. háznak igen sok tagja fait aeeompii-nak tekinti a kiegyezést. Csak igy érthető az. hogy a kormány az életbeléptetés határidejét; már most végleg megakarja állapitnni, és elegendőnek tart erre körülbelül két hetet. A kormány-párti sajtó és a t. előadó ur örömét fejezi ki a fölött, hogy a^kiegyezós végleg be van fejezve. Es miért hiheti ezt? — Azért, mivel — mint a t. előadó ur is mondotta — Ausztriában a kiegyezés is elfogadtatott. Ez t. ház, igen-igen szánalmas szinben tünteti fel nemcsak a t. kormány felfogását a magyar parlamentalismusról, (Zaj a középen. Halljuk a baloldalon), hanem egyszersmind szomorúan jellemzi parlamentünk helyzetét, és azon szédítő mélységet, a mely előtt állunk Ha ez áll, t. ház, akkor ez annyit tesz. hogy Magyarország legéletbevágóbb életkérdései fölült többé nem ezen ház határozata dönt, nernis egy central parlament, melyben legalább Magyarország méltányosan kéjtviselve volna, hanem dönt egyenesen az osztrák Reiohsrath, melyben Magyarország képviselve nincs, képviselve ne is legyen. Ez dönt, és ha egyszer döntött, akkor nekünk nincs más feladatunk, mint registrálni a tényeket, és aztán tamquain rebus bene gestis hazaszéledni és habárainkon megpihenni. Ismétlem, meglehet, hogy a t. kormány fait accompli-nak tekinti a kiegyezési;. Eri nem lehetek ily optimista, vagy ha ugy tetszik, ily pessimista. Azt hiszem, még fontos kérdések várnak megoldásra ; hangsúlyozom: megoldásra, nem egyszerű elintézésre; mert ha valamit csak nyakunkról lerázni akarunk: akkor ez könnyű dolog ; de ha fenforgó kérdéseket hazánk érdekeinek megfelelőleg akarjuk megoldani, ez már nehezebb. Ha a t. kormány nem elfogult a saját műve iránt és a t. ház egészen objective kegyeskedik a dolgot nézni, be fogja látni, hogy mindazon kérdések, melyeknek megoldása nehéznek tekinthető, a mennyiben teljesen el nem ejtettek, ma sincsenek megoldva; a melyek pedig el vannak intézve, azok elintézése nem volt nehéz, mert az nem egyéb, mint a status quo, ós pedig a status quo nem javítva, hanem roszabbitva. Mi az, ami eddig elintéztetett? Igaz, a vámés kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslat minden czikkelye elfogadtatott; de a vám-politika, a külállamokkal kötendő szerződések kérdése ma sincs megoldva. A bankügy igenis le tárgyaltatott, de a bankügygyei kapcsolatba hozott legnehezebb kérdés t. i. a 80 millió frtnyi adósság kérdése ni ég sincs elintézve, s ón reménylem, hogy a f. ház nem is fogja azon értelemben elintézni, a mint a t. kormány czélozza. E szerint a legnehezebb kérdések még elintézésre várnak. De hát azon kérdések is. a melyek elintéztettek, hogyan intéztettek el? Ügy-e, mint a kormány annak idejében hangzatos program injában a nemzetnek megígérte ? vagy ugy, mint a nemzet majdnem egyhangú óhajtása azokat kívánta,, vagy csak ugy is, hogy a kormány benső őszinte meggyőződése szerint azokkal meg lehet elégedve? Korántsem. Mindenben a status quo tartatott fenn, és a mennyiben változás történt: az nem Magyarország javára, de kárára történt. A helyzet nem javult, hanem rosszabbult, a nemzet nem tett előmenetelt, hanem hátrameneteit. Már pedig hátramenetei nem nagy mesterség, s ahhoz, hogy ezt az eredményt elérjük, nem lett volna szükséges azon nagyszerű actió, melyet a kormány kifejtett. Hogy ezen állításomat bebizonyíthassam, szükséges igen rövid szemlét tartani a kiegyezési kérdések fölött. Itt van először a vámszóvetsóg kérdése, vagy Magyarország viszonya Ausztriához. Itt van másodszor a vámtariftá kérdése, . vagyis Magyarország, illetőleg a monarchia viszonya a külállantokhoz. Itt van harmadszor az indirect adók kérdése, negyedszer a Lloyd kérdése, ötödször a bank, hatodszor a quóta Kérdése, s ezzel összefüggésben az ezzel kapcsolatba hozott restitutió kérdése.