Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-405
405. orszgros ttlés janlus 12,187S. 73 dést alig szenvedhet, maga Magyorország képviselő testülete is beláthatja és mórlegelheti annak fontosságát, ha vajon lehető-e a mai körülmények közt, midőn végre valahára a kiegyezés perfectté készül válni, a provisorium. a rövid idő tartamra szóló provisorium, melyre vonatkozólag kimondatott, hogy annak tartania alatt Magyarország érdekeit méltányosabban és másként megoldani mint az a t. háznak javasoltatik, egyáltalában nem lehet. En t. ház szemben a provisorium javaslatával kérem a t. házat, hogy méltóztassék azt mellőzni. (Helyeslés a középen.) De t. ház, még egy más tényre hivatkozik a t. képviselő ur, azon tényre ugyanis, hogy a képviselőház kimondotta, hogy a kiegyezési törvényjavaslatok, együttesen terjeszthetők csak szentesítés alá és még sok nevezetes részlet van hátra, mely elintézésre vár. Igaz t. ház, még sok részlet vár elintézésre, de én azt hiszem, hogy azon idő, mely még a t. háznak rendelkezésére áll: bőven elégséges ezen részletek letárgyalására egyfelől, s másfelől azon kölcsönösség, mely a kiegyezési javaslatokra nézve megállapittatott, csak biztonságot nyújt arra nézve, hogy a mennyiben a kiegyezés egyik vagy másik része nem fogadtatnék el a t. ház által, az egész kiegyezés megszűnt létezni, s igy azon aggodalom, mely a vám- és kereskedelmi szövetség életbeléptetésére nézve azzal kapcsolatban kifejeztetett: magától elesik. Mert vagy elfogadtatik az egész kiegyezés, vagy sem: az első esetben az életbeléptetés iránt kétséget táplálni nem lehet; ha pedig nem fogadtatik el: ezen utóbbi esetben a kétség felesleges, mert az egész kiegyezés megszűnt létezni. Másfelől hivatkozott a képviselő ur a szerződéses politikára és újból hangsúlyozta, hogy Magyarország ezen szövetség elfogadásával ezen politika érvényesítésétől végképen elesik. Én t. ház, utalok azokra, mik e tárgyban elmondattak, utalok a kormánynyilatkozatokra s azon körülményre, hogy Magyarország és Ausztria közgazdasági viszonyainak szerződés utján leendő érvényesítése, a t. ház részéről kellően hangsúlyozva lett, hogy ez iránt nézetkülönbség nem létezik, hogy általában véve észlelhető és a kormánynyilatkozatokból tudható, hogy Ausztriába is túlnyomó azon irány, hogy a monarchia kereskedelmi érdekei méltányos szerződések kötése által biztosíttassanak. Tehát t. ház, valamint bátor voltam kijelenteni az előbbi tárgyalások alkalmával, ugy most is ismétlem azt, hogy én apodictice ós föltétlenül ugy állítani oda a dolgot, hogy ezen kiegyezés életbeléptetése külállamokkal való szerződésektől tétessék függővé : nem merem ; nem merem azért: mert tekintve azon politikai közgazdasági viszonyokra, melyek ma az egyes államok közt uralkodnak, a kiegyezés megakasztatnék, a közgazdasági viszonyok rendezése függővé lenne téve idegen államok concessióitól, hajlamaitól, s ezen hajlamot kierőszakolni s attól Magyarország s Ausztria közgazdasági viszonyait függővé tenni én absolute nem akarom. (Helyeslés a középen.) Ezek azok, miket én részemről elmondani bátor voltain és kérem a t. házat, hogy mellőzve a különvéleményt beadott képviselő ur indítványát, méltóztassék a bizottságnak azon indítványát elfogadni, hogy tudniillik a javaslat életbeléptetésére vonatkozólag 1878. Julius 1-je hagyassék meg a szövegben. Azonban én bátor vagyok egy módositványt terjeszteni a t. ház elé, a mely ekképen szól „Ezen vám- és kereskedelmi szövetség 1878. Julius hó 1-étől 1887. évi deczember 31-ig terjedő időtartamra köttetik, és ha fel nem mondatik, a következő 10 évre, s igy 10 évről 10 évre folyton fennállónak ismertetik el. A felmondás mindenkor az utolsó előtti év végén történhetik, mely esetben a szövetség megújítása iránt a tárgyalások hasonló utón azonnal megkezdendők. Ezen szövetség tehát 1878. évi Julius 1-én lép életbe, egyidejűleg azon törvénynyel, mely a közöseknek elismert államügyekre szükséges költségek hozzájárulási arányát állapítja meg." T. ház! Maga a módositvány szövege nagyrészben megfelel annak, a mi a törvényjavaslat 22. czikkében foglaltatik; változás csupán az, hogy a kiegyezés nem egészen 10 évre szól, hanem 97a évm Ezen időtartam különbsége tulajdonképen abban fekszik, hogy a kiegyezési tárgyalások menete miatt 7* év lefolyt a nélkül, hogy Magyarország és Ausztria között a viszonyok teljesen rendezve lettek volna. Ezen 7a év helyre pótolására czéloz ezen módositvány. Azonban ezen időtartamnak megállapításával kapcsolatban áll a felmondási idő határnapja. A felmondási időre nézve az volt mondva, hogy a felmondást megteheti bármely fél a 9-ik év végén. Már pedig ha meghagyatik ezen határidő : az azonnal megkezdendő tárgyalások folytatására alig marad egy 7a év. Ez semmiesetre sem lehetett az intentió. Az intentió a felmondási idő meghatározásánál nem lehetett más, mint, hogy az utána következő alkudozás elintézésére egy évi határidő engedélyeztessék a két államfélnek. Hogy tehát ennek az időnek most is megfelelve legyen, a módositvány tartalmazza azon intézkedést, hogy a felmondás az utolsó év végéig történhetik meg. Ismétlem, hogy ezen két változtatással a szöveg teljesen ugyanaz, mint az előbbi 22-ik czikk végpontjai, és kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslat életbeléptetésére nézve a Julius 1-ét, valamint az általam elősorolt indokok alapján előterjesztett módositványomat elfogadni. (Helyeslés a középen.)
