Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-402

gg 402. országos íítós herczegovinai menekültek erőhatalommal való visz­szakisérésére és a porta ellenére hazájukban való megtartására vonatkozik. Alig van ügy, t. ház, mely, mióta a keleti háború foly, annyira külön­böző alakban és ezélokkal kapcsolatban felemlitte­tett volna, mint Bosznia és Herczegovina occupa­tiójának vagy annexiójának kérdése. Majd az mon­datott : szükséges ezen occupatió és annexió a végből, hogy az orosz hatalmi növekedés ós túl­súly ellenében az ellensúlyt, a compensatiót a mo­narchia megkapja. Majd az mondatott: ezen rend­szabály alapja és czélja abban rejlik, hogy a mo­narchia foglaljon oly állást a török tartományokban, a mely az orosz hatalmi befolyás ellensúlyozására szükséges. Majd ismét egy másik czél kíséretében merült fel, az mondatván, hogy azon védnöki hi­vatásból következik, mely a keleti keresztények sorsa felett a monarchiát épugy megilleti, mint a másik nagy hatalmat Oroszországot. Legújabban azután ezen bevonulás azon czéllal hozatott kap­csolatba, hogy az osztrák monarchiában lévő és eddig általunk költségünkön fentartott menekültek visszakisértessenek és biztosságuk felett a monar­chia hadereje álljon őrt. No, már mondani sem kell t. ház, hogy ezen czélok és versiók egyike sem volt képes — bát­ran merem mondani, a monarchiának sem amaz, sem emez államában — azon tényezők belenyug­vását megnyerni, a mely tényezők a politikára befolyást gyakorolni hivatva vannak, mert mind­két államában a monarchiának tulnyomólag azon meggyőződés uralkodott és uralkodik, hogy érde­keink védelmére ilyen rendszabályok teljesen elég­telenek ; hogy belállapotainkra alkotmányi és pénz­ügyi tekintetben positive károsak és végre, hogy olyan irányokba bonyolitaná a monarchia keleti politikáját, a mely irányban való haladását nyug­talanság nélkül nem szemlélhetnők. Az legutolsó versióra at. ministerelnök ur határozott tagadással felelt. Én legalább feleletét másképen nem értelmezem, mert határozottan ki­mondotta, hogy nincs alapja azon hirnek, hogy ezen monekültek Törökország ellenére hazájokba visszakisértetni ós ott benn megtartatni szándé­koltatnának. Ismételve kimondatott az, hogy egy­átalában a monarchia külügyi vezetésének szán­doka az: egyetértőleg járni el mindazon hatal­makkal, a melyek czélzatúl ugyanazt tűzték ki maguknak, a mit a t. ministerelnök ur mint poli­tikájának hivatását jelölt ki, t. 1. a san-stefanói békekötésnek reánk és Európára veszélytelen mór­tékre szorítása. így lévén a dolog t. ház, miután a t. minis­terelnök ur mai nyilatkozatában ezen nyilatkoza­tokra utal; miután azon hírt, a mely hírre ala­pítva kérdésemet tettem, határozottan alaptalan- j nak nyilvánítja: nem marad számomra egyéb hátra, j májas 28. 1878. mint a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni. {Helyeslés. Szavazzunk /) Elnök: E szerint t. ház, kérdést kell intéz­nem a t. házhoz : méltóztatik-e a t. ház Simonyi Ernő, Bánhidy Béla, Irányi Dániel és Szilágyi Dezső képviselő uraknak a keleti ügyre vonat­kozó interpellatióikra tett nyilatkozatát a minister­elnök urnák tudomásul venni? (Felkiáltások: Igen ! Nem!) Azok, a kik ezen nyilatkozatot tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. Következik most azon interpellatió, a melyet Horánszky Nándor képviselő ur a mai napra sürgősnek jelentett be. (Halljuk!) Horánszky Nándor: T. képviselőház ! Mo­sony megyéből — nem ugyan hivatalos közegek részéről, hanem megbizható forrásból egy fontos ér­tesítést kaptam. (Halljuk!) Felhivattam egyszersmind arra, hogy e tárgyban az igen t. belügyminister urat interpelláljam. A tényállás, mely beküldetett és melyet a t. ház kegyes lesz interpellatiom szöve­géből megérteni, szerintem mindenesetre elég fon­tos arra, hogy ezen felhívásnak eleget tegyek, és az igen t, ministerelnök urat mint belügyministert e tárgyban interpelláljam. Nem szándékom ezúttal, interpellatiómat szóbeli motivatióval kísérni; nem teszem egyfelől azért, mert a motivatiót a tény­állás, mely interpellatiómban ieirva van, eléggé tartalmazza ; de nem teszem azért sem, mert czé­lom ez interpellatiómmal egyelőre nem több, mint az, hogy a tényállás iránt magamat kellőleg tájé­kozhassam, informálhassam. Igen természetes, hogy a nyerendő válasz fogja megszabni az irányt és utat, a melyet e tekintetben a válasz elnyerése után követni fogok. Ezúttal kérem a t. házat, mél­tóztassék interpellatiómat meghallgatni és válasz­adás végett a t. belügyminister urnák kiadni. Gulner Gyula jegyző' (olvassa az inter­pellatiót.) Interpellatió a belügyminister úrhoz : Mosonmegye közbiztonsági közegei folyó évi február hó 4-én igazolvány hiánya és csavargás miatt elfogtak egy Hübner Ede nevezetű egyént, kinek eltoionczoltathatása miatt állítólagos honi hatóságához kérdés tétetvén, porosz alattvalói minősége megállapittatott, egyszersmind az alispáni hivatal megkerestetett, hogy nevezett Hübner Edét, mintán szökött katona, adja ki, és biztos kísé­rettel a Grláczi várba szállíttassa. Mosonmegye alispánja folyó évi február 21-én felirt a belügyministeriumhoz ós utasítást kért. Választ nem nyervén, február 28-án ismét felirt, hogy a nevezett elkisértetése a porosz hatóság által sürgettetik. Ezen feliratra sem nyervén vá­laszt, f. évi márczius 12-én ismét felirt, és miután eredménye ennek sem lett, márezius 16-án táv­iratilag sürgette előbbeni jelentéseinek elintézését;

Next

/
Thumbnails
Contents