Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-402

402. országos ölés május 23. 1878. 89 de miután utasítás erre sem érkezett, márczius 21-én egyenesen a belügyminister ur személyéhez intézett felterjesztést, melynek eredménye ismét csak a hallgatás volt. Erre az alispán ápril 5-én ismét felirt, a mikor azután értesíttetett, hogy a nevezett további utasításig ki nem adandó. További utasítás ismét nem érkezvén , az alispán ápril 24-én njólag felirt, mire a leirat tartalmára utasíttatott, érdemleges intézkedés azonban ismét nem történvén, azon felelősségnél fogva, melylyel egy egyénnek, ily huzamos időig fogva tartása jár, szükségét látta az alispán, hogy május 4-én újólag felírjon, de erre leirat május lő-ig s^m érkezett, Hübner Ede pedig folyton fogva tartatik, daczára annak, hogy a hosszas fogság szülte erkölcsi kényszer súlya alatt kiadatását már maga is kérte. Mielőtt ezen tényállás valósága iránt a belügyminister ur nyilatkozni méltóztatnék, minden további vélemény-nyilvánítástól tartózkodom, és egyszerűen kérdem : 1. Való-e a fentebbi tényállás? 2. Forog-e fen törvényes ok arra, és ha igen, miben áll az, hogy Hübner Ede közel négy hónapja fogva tartatik? Tisza Kálmán belügy minister : T. ház! Arra nézve, hogy a válasz-nyerés vagy nem nyerés iránt mennyiben igazolt az alispán ur előadása, most válaszolni képes nem vagyok ; de a t. ház figyelmét bátor vagyok felhívni arra, hogy a kérdés, melyről ez alkalommal szó van, egyike — a mint azok, a kik ily kérdésekkel foglalkozni szoktak, ezt tudni fogják — a legkényesebb nemzetközi jogkérdéseknek. A magyar kormány abból a nézetből indult ki, hogy miután az illető mint katona-szökevény követeltetik: nem tartja magát kötelezettnek a kiadásra. Mielőtt azonban az illetőre nézve véglegesen határozna, szükségesnek tartotta ezen kérdésnek a nemzetközi szerződések és jog alapján tisztába hozatalát. Ez még principaliter meg nem történt; (Mozgás.) de én azt hiszem, hogy nem megrovást érdemel a magyar belügyminister azért, hogy egy katonai szökevény kiadatása körül a megkeresésnek azonnal eleget nem tett, hanem az ő eljárása talán épen a nemzetközi jog szempontja iránti igen nagy serupulositásának tulajdonítandó. Különben mondhatom azt is, hogy miután az illető a maga kiadatását most már jegyzőkönyvileg kérelmezte, a kiadatás, vagjds a szabadon bocsátás iránt a kellő intézkedések megtétettek. Ez a dolog tényálladéka. Én megengedem, hogy a t. képviselő ur e kérdést oly egyszerűnek, oly könnyűnek, oly rögtön elintézhetőnek tartja; méltóztassék bárkitől megtudni s be fogja látni egyfelől azt, hogy ez nem tartozik a könnyen elintézhető kérdések közé, és másfelől meggondolni azt is, hogy itt valójában épen az alkotmányos és népjogok szempontja iránti tisztelet volt az, mi a dolog ily hosszúra húzását eredményezte. (Helyedét a középen.) Horánszky Nándor: Nem tudom, hogy a minister ur válasznak méltóztatik-e tekinteni azt, a mit a t. ministerelnök mondani méltóztatott. (Mozgá?>.) Azt hiszem, hogy ezen kérdést felvetni jogom van épen azon nyilatkozat első része folytán, mit a ministerelnök ur tett. Azt mondta ugyanis nyilatkozatának első részében, hogy a kérdés azon részére nézve, hogy a tárgyalások folyamán a felmerülő és kétségbe nem vont késedelmeskedósek mi okon történtek meg, ezúttal nyilatkozni nem kivan. Tisza Kálmán ministerelnök (közbeszól): Nem mondtam. Horánszky Sándor : Mást a ministerelnök ur szavaiból nem értettem. Ha azonban mást méltóztatott mondani, akkor mégis ugy látszik, hogy erről egyátalán nem akar nyilatkozni és igy ezt kel! elfogadnom ; mert valóban nem méltóztatott motiválni, hogy mi okon történt a késedelmezés, melyben a dolog súlypontja fekszik, azon súlypontja, hogy egy egyén, a nélkül, hogy bűnnel vádoltatnék, négy hónapon keresztül fogva tartatik ; a kérdésnek kényes része tehát részben épen azon értelmezésben fekszik, mely a négyhónapon keresztül folytatott tárgyalásokban nyilvánul, mire nézve felvilágosítást nem kaptunk, pedig meg van a háznak azon méltányos igénye és joga, hogy magát kellőleg informáltathassa. Erre tehát a ministerelnök ur, mint mondám, egyátalában nem akar nyilatkozni, ós nem nyilatkozott. De ha méltóztatnak ezen ügyet, ezen válaszszal elintéztetni, akkor bátor vagyok először azt nyilvánítani, hogy ezen választ tudomásul nem vehetem azon okból, mert mindenesetre óhajta"nám, hogy a ház a történt nagymérvű késedelmezések felett értesíttessék. Nem vehetem tudomásul másodszor azért sem: mert megengedem ugyan is, hogy itt fontos elvi kérdésről van szó, egy fontos administrationalis kérdésről-; de épen azért elég fontosnak tartom azt arra, hogy mielőtt a ház nyilatkoznék, az ügy kellőleg felderittessék és megfontoltassék. Mert azt hiszem, hogy Magyarországon nem lehet megengedni, hogy egy egyén ily hosszú időre ok nélkül letartóztassák vagy, hogy legalább meg ne mondassák az ok, a miért le van tartóztatva 4 hónapig, mert különben ez alapon Magyarországnak, ha nem is jogállami reputatiója, de mindenesetre administrationalis nyomorúsága felett a külföld joggal pálczát fog törni. Kérem a t. házat, hogy ezúttal ne méltóztassék tudomásul venni a választ egyfelől azért, mert az kellően meg sem adatott, legalább a nyilatkozat első részére nézve; a másik részére