Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-402

402. országos llés május 23. 1878. 67 Én tehát bocsánatot kérek, nem lehetek ki- j elégítve a t. ministerelnök urnák válasza által, ! s annál fogva kérem a t. házat, méltóztassanak válaszának tárgyalására időt kitűzni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánllidy Béla: T. ház! Az igen t. ministerelnök úrhoz szintén ápril 3-án azon kérdést voltam bátor intézni, szándékozik-e a t. kormány törvényadta befolyásánál fogva odahatni, r hogy Eomániának területi épsége fentartassék. Én részemről már akkor előadtam azon indokokat, melyek engem ezen interpellatió megtételére birtak. Bővebben a tárgy érdeméhez szólni nem akarok; csupán néhány rövid észrevételt bátorkodom koczkáztatni. (Halljuk!) A krimi háborúkor az akkori osztrák birodalom mozgósította egész hadseregét, elköltött több száz milliót és elvesztett betegségben több mint százezer katonát. Az akkori ezen demonstratiónak, ezen, hogy ugy mondjam, békés hadjáratnak, leglényegesebb, legkézzelfoghatóbb eredménye az volt, hogy az osztráknak sikerült az oroszokat a Dunafejedelemségekből kifenyegetni: második és legfőbb vívmánya azonban az volt, hogy Oroszország a párisi békekötés alkalmával kényszeríttetett a Dunatorkolatoktól végkép buesut venni és az úgynevezett román-bessarabiai területet az akkori moldvafejedelemségnek átengedni. Én t. ház, azt hiszem, hogy a mi akkor annyi áldozatba került, azt most koczkára tenni, nem igen volna tanácsos, nem igen volna szabad. (Helyeslés balfelöl.) A külügyminister ur és a ministerelnök ur összes nyilatkozatairól azonban én erre nézve teljes megnyugvást nem meríthetek. Az mondatott mindig és mondatik még most is, hogy a monarchiának érdekei meg fognak óvatni, ha lehet: békés utón; ha kell: minden rendelkezésre álló eszközzel. De ezen érdekek a t. kormány által sohasem praecisiroztattak és nem ismertettek; legalább teljesen nem ismertük azt a felfogást, hogy a t. kormány voltaképen mikép vélekedik ezen érdekekről és melyek azon érdekek, a melyeket a mi politikánk egyátalában megvédeni akart. Ujabb időben a monarchia érdekei egy bizonyos határig, hogy ugy mondjam, kapcsolatba hozattak az európai érdekekkel. Az mondatott, hogy a keleten egész Európának és a birodalomnak érdekei azonosak. Én megvallom, igen előnyösnek tartom azt, hogy a monarchia érdekei Európa által támogattatnak. De midőn a t. kormány mindig Európára hivatkozik, akkor, mikor a mi érdekeinkről van szó: nem titkolhatom el, hogy bizonyos aggodalom száll meg, hogy t. i. esetleg Európa nemcsak arra lenne hivatva, hogy a mi érdekeinket számunkra megvédje, hogy nekünk támaszul szolgáljon, hanem esetleg lehet azon köpenyeg is, a mely a mi feláldozott érdekeinket betakarja. (Igazi balfelbl). Szerintem vannak osztrák-magyar érdekek. a melyek minden körülmények közt megóvandók, ha lehet, más hatalmakkal egyetemlegesen, de ha kell, akkor Magyarországnak önmagában kell sikra szállni, saját erejét latba vetnie, hogy ezen érdekek fel ne áldoztassanak. S én t. ház, ilyen kérdésnek, ilyen ügynek tartom a Duna-torkolatoknak kérdését, s Romania integritásának kérdését is. A mi Románia integritását illeti, erre nézve a t. kormány absolute semminemű nyilatkozatot nem tett, ugy hogy én hajlandóságot éreznék magamban, most egy uj tiszteletteljes kéréssel lépni a kormány elé — megjegyzem, hogy ezt a kérdést nem akarom most tenni, de meglehet, ha szükségét látnám, ha a körülmények egyátalán olyanok lesznek, hogy azt talán interpellatió alakjában is meg fogom tenni — ezen kérdés, mondom, az volna, hogy Reichstadtbau vállalt-e Ausztria-Magyarország kötelezettséget azon irányban, hogy a román Bessarabia ismét Oroszországhoz visszacsatoltassék. Mondom. ezen kérdést meg fogom tenni annak idejében, talán interpellatió alakjában. Most csak röviden akarok nyilatkozni még a t. ministerelnök ur válaszára. (Halljuk!) Én igenis mindazt, a mit a t. ministerelnök ur ezelőtt mondott, figyelemmel kisérteni és tudomásiíl vettem; azt azonban, a mit a t. ministerelnök ur ma méltóztatott válaszolni, ugy hiszem, tudomásul a szó szoros értelmében nem vehetem, mert voltakép semmit sem mondott; (Derültség.) de kijelentem, hogy adott válaszában, daczára ennek megnyugszom, még pedig két indokból. Az első az, hogy én egyátalában nem tartom ezen válságos időt alkalmasnak arra, hogy ezen kérdés bővebben megbeszéltessék, vagy tárgyalás alá vétessék. (Élénk helyeslés.) S megnyugszom először azon feltevésben, hogy a t. ministerelnök ur ezen kérdésben velem, és talán kevés kivétellel mindenkivel e házban, egy véleményben van, hogy ugyanazon hazafias érzelmeket táplálja, melyeket én, csakhogy helyzetében nem adhat leplezetlen kifejezést érzelmeinek: mig én az én helyzetemben nézeteimet szabadon nyilváníthatom; (Elénk helyeslés bel/elöl és a középen.) másodszor pedig megnyugszom azon feltevésben, hogy a t. ministerelnök ur a döntő pillanatban, akkor midőn már Ausztria-Magyarország sem térhet ki az elől, hogy színt valljon: törvényadta befolyásával csakugyan oda fog hatni, hogy az ország érdekei az Aidunán fel ne áldoztassanak, és hogy Románia területi integritása fentartascék. (Elénk helyedés balfelöl). Szilágyi Dezső: T. ház! Azon kérdés, melyet a ministerelnök úrhoz intéztem, a boszniai és 9*