Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-402

56 402. országos ülés májas 23. 187S. tette volna a ház elé, hosszasabban és kimerítőbben kívántam nyilatkozni. Azok után, a miket a t. képviselő ur végszavaiban mondani méltóztatott, én azt gondolom, hogy ezen ügyet, a mely nemcsak a t képviselő ur, a mely nemcsak az ellenzék, hanem mindnyájunk ügye, (Ugy van] a középen,) a mely nemcsak ezen házban, hanem ezen kivül is, ós pedig természetszerűleg érdekel mindenkit, még inkább kötelességem oly módon felvilágosítani, hogy a t. háznak alkalma nyíljék benne igazságosan, nyugodtan és objective itóhii azon színezés és prismázás nélkül, a melylyel a t. képviselő ur beszédjének végén élt. En t. ház, igen örültem a t. képviselő ur által beszédjének bevezetésében használt azon szavaknak, hogy neki nem intentiója e kérdéssel a kormánynak bajt csinálni, hogy neki nem intentiója e kérdéssel más tendentiákat követni, mint az ügynek szolgálni, s már azon voltain, hogy neki azért köszönetet szavazzak. De azon apostropha, a mely végszavaiban foglaltatik, — őszintén megvallom — bennem azon kételyt támasztotta, hogy fölszólalása talán mégsem volt minden intentió nélkül való. Nem tehetek róla, hogy ezen iinpressiómnak kell kifejezést adnom, s ha nekem sikerülni fog a t. képviselő urnák megnyugvását kinyerni azok által, miket egész objeetivitással mondandó leszek: ón a ház előtt igen szívesen és ünnepélyesen visszavonom majd azt. a mit most mondottam. Én t. ház, mindenekelőtt azt vagyok bátor t. képviselőtársamnak figyelmébe ajánlani, hogy a ki az adókezelésnek hiányáról szól: nem helyesen distinguál, ha az egyenes adók ügyét az illetékek ügyétől meg nem különbözteti; és nem helyesen tárgyalja a kérdést az : a ki e kettőt egy kalapba vetve, ítél felette oly módon, mint ezt t. képviselő társam tenni méltóztatott, kinek állításaira előadásomban visszatérni szerencsés leszek. Angliában is ily fontos kérdések alkalmából — és e kérdés fontosságát senki sem fogja kétségbe vonni — seleets-comiték hivatnak össze, a melyek maguk elé hívják a szakértőket és így intézik el az ügyeket. A mi törvényhozásunkban is volt máieset arra, hogy a képviselőház bizottságot küldött ki. Ott van a 21-es bizottság. A jelen kérdést én olyannak látom, hogyha valaha szükség volt arra, hogy az országgyűlés, illetőleg az alsóház intézkedjék : a jelen esetben kell e tekintetben az országgyűlésnek határozni, még pedig egy bizottságot kiküldeni, a mely jelentést tegyen az országgyűlésnek, hogy az országgyűlés ezután e tekintetben határozzon. Azt hiszem, a jelen viszonyok közt senki sem mondhatja, hogy ezen intézkedés fölösleges, mert ez a könnyelműségnek, a gondatlanságnak non plus ultrája volna. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha a magyar képviselőház azt mondja, hogy e tekintetben a törvényhozásnak intézkedése fölösleges, akkor Magyarországnak képviselőháza bebizonyítja azt. hogy az adózó közönségnek ezen súlyos bajával nem gondol semmit, (Igaz balfclöl!) hogy ez iránt közönyös, (Ugy van balfelöl.) Ennek folytán (Halljuk!) bátor vagyok arra figyelmeztetni a t. képviselő urakat, a kik ezen dolgot oly könnyedén veszik, hogy itt nem mint született törvényhozók, hanem mint a haza közönségének mandatariusai ülnek. Én azt hiszem, hogy a kinek képén van a szégyennek érzete, ha választói elé kerül, azok elé, kik számadást kérhetnek tőle ós követelhetik tőle azt, hogy e súlyos bajok orvoslására törekedett légyen, mondom ha meg van a szégyennek érzete nála, akkor ezen érzet mindenesetre arra fogja őt indítani, hogy közreműködjék e tekintetben, hogy az országgyűlés hathatósan intézkedjék ezen ügyben, a melyben azt látjuk, hogy a kormány nem mondom, hogy nem akar, hanem nem képes e tárgyban intézkedni. (Helyeslés a baloldalon.) Én a sebeket felderíteni óhajtom, hogy lássa az ország azt, mert csak ekkor lehet ezen bajt orvosolni, ós a sérelmeken segíteni ós ennek következtében bátor vagyok azt javasolni, hogy a képviselőház küldjön ki egy 15 tagú bizottságot, a mely azt megtegye. Ha ennél valami czélszerübb mód ajánltatik, ón azt a legnagyobb készséggel elfogadom, de kikötöm, hogy ne legyen az valami palliativ rendszer, hanem olyan valami, a mi a bajt gyökeresen orvosolja. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán pénzügy mi nister: Én azon kérdést, a melyet a képviselőház engedelméből a benyújtott határozati javaslattal Simonyi Lajos b. képviselő ur a ház elé hozott, oly fontosnak tartom, hogy arról még akkor is, ha a t. képviselő ur azt beszédének vógapostrophája nélkül terjeszBármily őszinteséggel beismerem azt, a mit beismertem a házban nem egyszer és nem ma először, és beismertem a házon kivül a pénzügyi bizottságban is, hogy az illetóki ügynek kezelése körüli állapotok olyanok, melyek az orvoslásnak legégetőbb szükségét mutatják, hogy az illeték kezelése körül napirenden levő panaszok legnagyobb részének jogosultsága nem tagadható, és szívesen beismerem, hogy az illeték kezelése nemcsak igen sok kívánni valót hagy hátra, hanem igenis e téren a gyors intézkedések szüksége forog fenn, hogy az adózók a zaklatástól megkíméltessenek: bármennyire beismerem ezt — és visszatérek még a kérdés érdemére előadásom folyamában, — époly őszintén kell teljes meggyőződésemből kimondanom, hogy az egyenes adóügy kezeléséről ezt mondani nem lehet, s hogy bár a miatt, hogy azon törvény, mely gyökeresen rendezte az erre vonatkozó viszonyokat, végrehajtva még teljesen