Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

42 401. országos ülés májas 22. 1878. nem arról van itt szó, hogy az arány igazságos-e vagy nem; hanem itt alkuról van szó, ínég pedig kényszer alkuról; s igy azok az okoskodások, melyek itt történnek, igen szépek, de felületesek, mert a mélye a dolognak ott van, hogy ez kényszer alku. Már 1867-ben egy része önöknek megvette a mi alkotmányosságunkat azon az áron. a melylyel magát Magyarország-Ausztria iránt lekötelezte. Ilyen drága ez az alkotmány és 10 év óta mit nyertünk vele? Én nem tudom, hogy egyes embernek volt-e belőle haszna, (Derültség.) azt nem tudom; azt azonban tudom, hogy az or!-.zág nem kapott 10 év óta semmi mást, mint azt, hogy körülbolő] ezer milliónyi adósságot csinált. Már ennyit az az alkotmány nem ér, vagy a mint mondani szokták, a zsidó nem ád érte ennyit. (Derültség.) De ebből az is következik, hogy ha mi most azon váltót, melyet önöknek egyrésze 1867-ben kibocsátott, nem prolongáljuk tetemes kiadásokkal: hát akkor nem lesz alkotmányunk, és épen ez az oka annak, a miért a t. pénzügyininister ur kényszerhelyzetben van az alkunál, hogy meg kell adni mindent, mert miután pénzen vettük az alkotmányt: ha nem vesszük meg ismét, nem lesz alkotmányunk. Bármely nemzet, de mi is, ha pénzen veszi alkotmányát, ugy jár, mint azon birtokos, a ki kölcsön pénzen veszi a birtokát és a végeredmény az lesz, hogy dobra ütik a birtokot. Ennyivel akartam segiteni a t. péuzügyminister urnák. (Derültség.) De ha már benne vagyok, szólni fogok még valamit. — 1867-ben is hallottam, de azután is, hogy mi az osztrákokkal paritásban, vagyunk, nem annyiban, hogy 30 és 70% áll egymással szemben, hanem a jogokra nézve van paritásunk. Azt is megengedem, hogy teljes paritás vau; azt látjuk Bécsben a delegatióknál, hogy midőn az ország legfontosabb ügyeiről van szó, akkor a mi jogunk paritáson alapszik, azaz nulla. Hanem van egy dolog, a miben nincsen paritás és ez a t. előadó urnák szól. (Halljuk \) de nem csak neki, hanem minden előadónak, kik ezen kérdésben felléptek. Hát erre nézve nincs paritás. (Halljuk!) Én sohasem hallottam, hogy az előadó a Keichsraíhban a mi ügyünket védte volna, a mi előadóink pedig mindég az ő érdekeiket védik. Ez nem paritás, ezért én a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Derültség. Helyeslés a szélső balo».) Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, az általános vitát bezártnak jelentem ki. Heli'y Ignácz: Engedelmet kérek, a t. péuzügyminister, ur midőn a viía elején felszólalt, maga is azt monda, hogy a vita befejezése előtt még szólni fog, reflectálni fog azokra, a mik tán a vita folyama alatt felmerültek. En nem mondom azt, hogy nekem szándokom volna ezen tárgyhoz hozzászólani, hanem a parlamentalismus érdekében kérem a t. elnök urat, hogy ne méltóztassék a vitát a t. pón/.ügyminister ur felszólalása előtt bezártnak jelenteni ki. Méltóztassék elhinni, hogy ily utón a parlamentalismust csakugyan végleg lejárjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nincs értelme az olyan vitának, a melyben mindég csak egy oldalról történik a fölszólalás. A parlamenti vitának természete az, hogy pro és contra történjék a fölszólalás. Hiszen ha ezen az utón haladunk, akkor inkább azt indítványozzák, hogy szüntettessék meg minden vita és a törvényjavaslat kilévén osztva, a ház szavazással döntsön r e felett. Elnök: Én eléggé lassan és várakozva jelentettem ki, hogy szólásra többé senki felírva nincs és a házszabályok rendelkezése szerint bezártnak jelentettem ki a vitát, (Helyeslés a középen.) kijelentem még, hogy szólásra még az előadó és a különvélemény beadója van jogosítva. Széll Kálmán pénzügymiiiister: T. ház! Legyen a t. képviselő ur és a t képviselőház meggyőződve arról, hogyha nem tekinteném principialis horderejét ezen most incidentaliter felvetett kérdésnek, igen szivesen elállanék attól, hogy a vita bezártnak jelentessék ki, és igen szívesen megnyugodnám abban, hogy még utánam mások is fölszólaljanak; mert semmiképen sem félek attól, ha az én fölszólalásomra még másoknak alkalmuk van megjegyzéseiket megtenni. De méltóztassanak meggondolni a dolgot: helyes-e azon kívánság, melyet kifejezni hallottam'? Én első felszólalásomban kijelentettem, hogy a vita befejezése előtt még szólni szándékozom ; azt azonban nem értettem alatta, hogy a vitának formai bezárása előtt fogok minden körülmények között szólani. De bármiként legyen; akár igy értettem, akár nem: azt — gondolom — még sem lehet szabályul felállítani, hogy a parlamentalis discussió dialógus legyen a minister és az ellenzék tagjai között. Én szóltam egyszer; szóltam a kérdést megvilágosítva, a különvélemény előadója után rögtön, rdmondtain mindazokat, a miket az általa tett észrevételekre válaszul adni szükségesnek tartottam és miután uj ellenvetéseket felhozni nem hallottam, bevártam a beszédemre tett észrevételeket és felszólalásokat, ós azért t. ház, egészen helyesen járok el, ha most a vita bezárta után még egyszer is röviden emelek szót. (Halljuk]) Nem akarok uj szempontokat felhozni, csak egy pár megjegyzést kívánok tenni azokra, a miket hallottam és nevezetesen azokra, a miket a közvetlenül előttem felszólalt Kerkapoly képviselő ur felhozott. Azt a jogot tudtommal még sem ezen, sem más parlamentben elvitatni nem szokták, hogy a minister az általa mondott beszédre tett czáfolatok ós kifogásokhoz még egyszer és akkor szóljon, mikor legczélszerübbiiek találja. (Halljuk!)