Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

401. Qrszágos ülés május 22. 151b. 41 lássál, mely kettősen bántó reánk nézve, bántó először azért, mert egyfelől miserabilisebbeknek tüntet fel bennünket, mint valóban vagyunk, és mert másfelől jogtalan pretensiókat tulajdonit nekünk egész méltatlanul, ugy vélem, valamenynyünk kötelessége. {Helyeslés balfelöl) Lukács képviselő ur felolvasta, hogy az osztrák quótadeputatió ünnepélyes formában kimondta, hogy az 1867-iki adóemeléseknek csak ugy, mint a szelvények megadóztatásának kényszerűsége Magyarországtól eredt. Miért? Mert nem vett aránylagos részt az államadósság terhébŐl és a quótából. Hogyan állunk a quótával. nem kívánom tovább fűzni; de hát az mondatik, az államadósságból nem vettünk kellő részt. Nyílt titok, hogy a követelés az volt: osztozzunk azon is az adóképesség arányában. Magyarország részéről ennek ellenében I felhozatott, hogy az nem lehetséges kőt okból, elő szőr, mert nem bírjuk, és ez a legnagyobb ok. — és másodszor: mert nem lenne igazságos, ha birnók is, miután annak az államadósságnak egy nagy része tul a Lajtán van fektetve, hasznosítva, a mely hasznosításokat mi csak nem fizethetjük? Ennek következtében 500 millió praeoipuum fogad- ; tátott el. Mennyi ennek évi kamatja ? 25 millió. Mi esett volna ebből Magyarországra? 7'/

s millió, i Magyarország azt mondja, ezt a V'

s milliót nem viseli a mondott okokból, viselje Ausztria, mert az birja és mert az ő területén van investiálva. Mit mondhatott volna erre Ausztria ? Tulajdonkép csak kettőt felelhetett volna, de nem tette azok egyikét ! sem, mondván harmadikat. j Az egyik felelet az lett volna : ha ti nem viselitek, mert nem viselhetitek, s mert nem illet benneteket : megnyugszom rajta, de ón sem viselem, tehát nem viseli senki, marad az államhitelezőknek kárára. A szelvény-adót igenis ezen czimen, \ ezen érvelés folytán lehetett volna kivetni, de csak l'/s, millió erejéig; kiróttak pedig szinte még egyszer annyival többet, mint annak előtte. Ez más szóval azt teszi, a mennyit repudiál < Magyarország körülbelől, annyit repudiál Ausztria I is, mind a mellett, hogy helyzete egész más Ily előz- j menyek után olyan szemrehányást, mint a milyen | minekünk tétetik: nem fogadtunk el és fogadunk el; annál kevésbé, mert annak gyakorlati következményei lehetnek is, voltak is, Annak gyakorlati követKezménye volt, hogy nem csak az osztrák, de a magyar értékpapírok is kizárattak a londoni tőzsdéről. Ily állításoknak practicus következményei i — ismétlem — lehetnek a jövőben is, mint vol- I tak a múltban. Mindezekből egyébiránt én csak | annyi következtetést akarok húzni, hogy ha már ily szűk és reánk nézve hátrányos alapon dolgozzunk : legalább nem menjünk tul azon határon, a melyhez jutottunk. Azt gondolom, hogyha van valami meglepő e következtetésben, annak olyan KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. XVIII. KÖTET. csekélysége lehet, a mely mellett el lehet mondani: parturiunt inontes, nascitur ridiculus mus. Az előzmények annyit motiválnak, és &

t vont következtetések mégis oly szerények. {Életűi helyeslés a baloldalon.) Többet mi ennél nem kívánunk, s enynyit teszünk — ismétlem — együtt a t. quótabizottsággal, a mely maga is eltérőleg attól, a mit 1867-ben cselekedett, a 20-et ajánlja s annál megmarad, nem úgy mint akkor, a midőn a teher fenforgott, az okokat mégis, úgy látszik nyomósabbnak találta, miután a számításon túlmenni magát akkor indíttatva érezte, ma pedig nem Tudom, a pénzügyi bizottság többsége is hivatkozik arra, hogy egy albizottság szemben a tulfél albizottságával kifejezte abbeli készségét, hogy a számítások ezen eredményén most is túlmenne, ha az adóvisszatéritésnek mi általunk kereseti módozatát a túlfél elfogadná. Azt mondják, hogy hiszen elfogadta, mert a kormány b-egyezett abba. Tudom, hogy elfogadta; de miért nem fogadta el a quota-bizottsággal szembon, midőn látta, hogy ez esetben hozzájárulnak a bO'Whoz? azért, mert nem ez árért akarta elfogadni azt. hanem valanu másért, többért, azon másért, a mit a quota-bizottságtól kivánt is, de a mit az megadhatónak nem vélt, t. i. a 80 millióban való részvételért. (Ugy vaui b'dfel'öl.) Hogy mi ezt is megadjuk és a restitutiónak ily módon elintézéseért a quota-bizottság azon feltételes ajánlatát is magunkévá tegyük, azt gondolom: ez nem egészen eorrect. Attól tartok, hogy ha a 80 milliós tartozásban részesedésünkre vonatkozó törvényjavaslat itt nem volna, az adóvisszatéritést ilykéut szabályozó sem volna előttünk. Mindezek alapján t. ház, azt gondolom, hogy nekünk két kötelességünk van, egyik a számítási eredményen túl nem menni, a másik pedig gondosan vizsgálni, minő eredményekre jutunk, ha a tényezők valamennyiét ügyelembe és számításba vesszük. Én sem akarom az ügyek ezen előrehaladott stádiumában ezen második postulatumot olyként szorgalmazni, hogy az most hasznosittassók is; de jövőre való tekintetből ezen szempontot nem egyes nyilatkozatokban, de itt a házban érvényre akarom emelni, hogy correetségük a jövő alapjainak lerakása érdekében már most kimondassák. Kérem a különvélemény elfogadását. (Elénk helyeslés balfelol.) Ragályi Nándor: T. ház! (Halljuk]) Az előttem szólott t. képviselő ur szerintem annyira legyőzte a pénzügyminister urat a törvényjavaslat terén, hogy miután senkisem szólal fel mellette, én — a mennyire elveim engedik — segélyéle kívánok lenni. (Derültség.) Hát kérem az igen t. pénzügyminister ur nem mondhatja, hanem én helyette kimondhatom, hogy 6