Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

40 401 országos ülés május 22.1878. Széll Kálmán pénzügymiiiister (közbeszól:) Tehát a czukor és a sör is. Kerkapoly Károly: Az is, de ha absurd eredményre vezet az egyik, akkor enyhíti ezen a másik. Elismerem, igen ügyesen volt kikapva épen azon két czikk, mely ily absurd eredményre vezet, csakhogy nem objectiv. Ha például a szeszadót vennők egymagában : mi lenne az eredmény'? Egy másik képtelenség, mert ez alapon meg majdnem a teljes paritáshoz jutnánk. De ép ez ellentétes irányú képtelenség mitigálja amazt. Méltóztassanak azt megczáfolni, mit a különvélemény állit föl, t. i. hogy a fogyasztási adók egész összege kevésbé alkalmas, mint azoknak egész összege és a direete adóké együttvéve. (Helyeslés balfelöl.) A mit tehát a minister ar kifejteni megkísértett : igen sikerült; de nem a különvélemény ellenében, a melynek reputatiója érdekében erre figyelmeztetnem kellett. (Helyeslés balfelöl.) Ezek azon okok t. ház, melyekből kiindulva, azt állítottam, hogy maguk azon alapok, melyeken az adóképesség kimunkálva lett, a mi terhünkre lőnek megállapítva; egyiránt a mi terhünkre szolgál az országos pótléknál s a szelvónyadóknál követett eljárás. Ha ezeket figyelembe vesszük, tekintettel azon nagy összegekre, melyek itt szóban forognak, nem egy, de tán 4—5°/

0-nyi különbözet fogna előállni. Húsz millió lesz maga a szelvényadó, s miután körülbelül minden 5 millió egy-egy %-ot képvisel: könnyű kiszámítani, hogy miként alteráltatnék a mi hozzájárulásunk aránya ezen tényezők figyelembevételével. Akkor, midőn mi mindezek daczára sem kívánjuk a számitások alapjait felforgatni, — a mi pedig nem tudom, nem-e kötelességünk — a mikor mi csak azt kívánjuk, hogy ha már ily alapokra állottunk, legalább azon eredményeket ismerjük el, a mikhez azokról jutunk el, és ne menjünk még ezeken is tul: akkor azt gondolom, inkább keveset mint sokat kívánunk, s tökéletes joggal mondhatta Bánhidy b. t. barátom és joggal ismételhetem én, hogy ha elfogadjuk az alapokat, fogadjuk el azok következményeit is. Nem öröm az, mi nekünk — s ezt a pénzügyi bizottság t. többségével szemben kívánom megjegyezni — midőn, egyetemben a quóta-bizottsággal, 29°/

0 elfogadását kérjük. Nem öröm az nekünk, hogy ugy állitsuk oda az országot a monarchia másik felével szemben ós a külföld előtt, mint a közös terhekhez csak 29%-ig adózót, mint olyant, melynek adóképessége csak ily minimalis. De ha ezt meg is tesszük kényszerűségből, kötelessógszerűleg tesszük, s ez a kötolessógszerüség azok után, miket előre bocsátottam, s a mik 4—5% különbséget indokolnak, valóban tagadhatatlan. (Helyeslés a baloldalon.) De még itt sem állhatok meg; és nem azért, mintha practicus következményeket akarnék levonni ; nem is azért, mintha ismétlésekbe akarnék bocsátkozni, hanem épen azon morális hatásnál fogva, melyre Lukács t. képviselőtársam joggal rámutatott, melyet, ha bebizonyittatik: ország-világszerte gyakorolni alkalmas, azon tény, mely szerint Magyarország nemcsak ezen 29, vagy 30%-al járul a közös költségekhez, sőt nem is azon 31%-al, melyre részesülését a határőrvidék praecipuurna emeli, még tovább kell mennem, kiemelvén, hogy hazánk a közös terhek viseléséhez járul még azon roppant nagy összeggel is, melylyel többet ér azon piacz, a melyet mi nyújtunk a

r túlsó félnek, mint az, melyet ő nyújt nekünk. (Élénk tetszés a baloldalon) Én elfogadom e pontnál bárkinek a saját reputatiója alatt felállítandó számítását; elfogadom a pénzügyminister úrét is. Méltóztassék a t. pénzügyminister ur maga megállapítani azen értékkülönbözetet, melyet ezen exclusiv nyújtott piacz Ausztriának ér ahhoz képest, melyet az általa nyújtott piacz nekünk ér, s méltóztassék aztán ezen különbözetet hozzáadni a mi hozzájárulási arányunkhoz, és meg fogjuk látni: ha vajon nem járul-e Magyarország a közösügyek terhéhez, nem mondom népességének arányában, de sőt a paritás alapján? A t. minister ur nem tagadja ezt; míg viszont ón sem mondom, hogy vessünk azonnal véget ezen állapotnak. Tudom, hogy törés nélkül ez teljes lehetetlen. De igenis mondom, hogy a másik fél ne ignorálja ezeket, és ne állítson oda bennünket bűnbak gyanánt a maga vétségeinek mentségéül is. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezt követelem ós megvárom a tálféltől, valamint megvárom a t. kormánytól, hogy e tekintetben szavát, hogy annál erősebben és továbbra hallható legyen, a mienkkel egyesíteni fogja. (Helyeslés a baloldalon.) Nem kívánjuk mi, nem kívántuk a más tárgyak felett folytatott vitában sem, hogy ez indirect terheltetósünk azonnal szűnjék meg. Ez lehetetlen. Még azt sem kívánjuk, hogy mivel ez lehetetlen, s mivel, a dolog természeténél fogva terheinket a közösség fokozza, vessünk e közösségnek véget. Nem! Tudjuk méltányolni, tudjuk becsülni annak értékét is. De egyet igenis megkívánunk : azt, hogy oda át el ne tagadják ennek következményét, hogy elismeréssel vegyék azt, ha mi ez állapotot fentartjuk egyéb tekintetekből, ámbár tudjuk, hogy mennyire terhel. Nem is szólok az ipar érdekéről, annak fejlesztése tekinteteiről. Szólok csak arról, mily más sorsunk lenne azon esetre is, hogyha mi ily ipar nélküli állam lóvén, származásukra való tekintet nékül megvámolhatnók a nálunk fogyasztott iparműveket, szólok csak arról, mennyivel gazdagabb lenne kincstárunk ez esetre, s mily szívesen fognók mi ezen jövedelem után quótánkat emelni. Ezeknek kijelentése t. ház, szemben a mindennapi vádakkal, szemben a mindennapi óesár-