Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

38 401 országos ülés május 22 1878 harmadszor, ugy, hogy ha ez sem sikerülne, a fölség dönti el a kérdést : addig azon másik tárgy, mely ugyanezen törvényjavaslatban foglaltatik, csak egy módon intézhető el, t. i. a két törvényhozás által. Vegyük azon nem óhajtott esetet, mit ha a hányad kérdése magában áll, szerencsétlenségnek nem tartok, — miután a koronára levén az eldöntés bizva, oly hatalom kezében van az, melynek eldöntő szava megnyugvással fogadtatik innen és túlról, ós vegyük mondom, hogy a harmadik modust kell választani akár most, akár 10 év múlva, ha akkor a quotatörvény magában áll, a felség azon szava, mely azt mondja, hogy 29, hogy 30, azt a törvényjavaslatot megszüli és létrehozza: de ha ugyanazon törvényben még más intézkedés is foglaltatik, oly intézkedés, mely az úton meg nem oldathatik, kérdem: megszünhetik-e avagy csak a quota iránti differentia is? Én azt hiszem, nem, vagy legalább a kérdés vitás lehet. Ily nehézségnek útjából nem mennie akkor, midőn a különválasztás által segíteni lehet, véleményem szerint, hogy többet ne mondjak, legalább is hiba. S épen azért, miután nem kívánjuk, hogy más intézkedés tétessék, miután a javasoltat helyesnek ismerjük, de önállóan akarjuk elismerni, és pedig nem is a restitutió, hanem a hányad kérdése miatt: igen kérem a t. házat, hogy ezen különválasztásba beleegyezni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon). A mi a kérdés érdemleges oldalát illeti, a különvéleményben, melyet aláírni részemről is kötelességemnek ismertem, elsoroltuk azon érveket, melyek miatt magát a 29. számot is reánk nézve inkább túlmagasnak, mint alacsonynak kell mondanunk ; következőleg ebből a praemissából azon következtetést, hogy tehát a 29%-ot még emeljük, elfogadhatónak nem tartjuk. A viták eddigi folyamában ezen érvek, s azokkal szemben az ellenérvek is ki lőnek fejtve Én, mint beszédem elején megigértem, csak a végett és annyiban fogok ezekre kiterjeszkedni, amennyiben az ellenérveket netalán taríhatlanoknak itólnóm, a végett, hogy ezek tarthatlan voltát megmutatni iparkodjam. A t. minister ur is elismeri azt, hogy a két ország adóképességének és épen viszonylagos adóképességének megállapítása nemcsak igen nehéz feladat, mint Lukács t. képviselőtársam monda, de szinte lehetetlen. Hozzátette, hogy azon alapok, melyek szerinte ma a leghelyesebbek, még azért, hogy ma a leghelyesebbek, olyanoknak minden korra nem elfogadhatók. Igaz, de a t. minister ur egyet nem volt szives nekünk megmondani, t. i. azt, hogy ezen lehetetlenségből, a mi, ha az adórendszerek hová-tovább, annál inkább egymástól eltérnek, csak fokoztatik: mi következik hát ? niert a közös terhek viselése arányának még is meg I kell állapíttatnia, és ha a viszonos adóképesség \ ezen az alapon sem lesz kimutatható , sőt i nem lesz az kimutatható egyátalán: mi alapon j véli megállapíthatónak a közös terhek viselésének I arányát? Mielőtt felállítanék, hogy az adóképesség viszoI nyos mérvének megállapítása lehetetlen, mielőtt tovább mennénk, mint mennyit mi mondtunk, hogy t. i. az igen nagyon nehéz: előbb tisztában kell lennünk azzal, hogy ha ez lehetetlen, mi alapon döntsünk a hányad kérdésében, mert valami alapon kell döntenünk, és én e tekintetben az igen i t. minister úrtól a magam megnyugtatása érdekében is tisztelettel kérem a fölvilágosítást. Egyelőre meg kell birkóznunk a nehéz fel| adattal, igyekezve, hogy munkánk, ha nem tökéI letes, de lehető jó legyen. E végre lehetőleg i teljessé kell tennünk számításunknak alapjait, s gondoskodnunk, hogy a lehetőségig egyenlő alapokra álljunk. Erre törekszünk mi, ezért van, hogy a különvélemény előszámlálja azon pontokat, azon tételeket, a melyeknek figyelmen kívül hagyatását, vagy figyelembe vótetósét, ezen elvbe ütközőnek véli. Első az országos pótlékok kérdése, a melynek kihagyatását kifogásoljuk, mivelhogy az terheltetésünket vonja maga után. A t, minister ur ezen figyelmen kivül hagyatás igazolására, ha jól emlékszem, két okot hozott föl. Egyik az: mert nálunk nincsen országos pótlék, nem lehetett azt felvenni túl sem. Ennek ellenében bátor vagyok azt állítani, hogy igenis van nálunk országos pótlék, csak nem azon néven „országos pótlék," miután az országos adóláb nem maradt a korábbi magasságon, hanem megnövekedett a pótlékokkal; (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) hogy a neve eltűnt, annak egyszerű oka az, mert 1867-ben elismertetett, hogy Magyarország nem egy a birodalom tartományai közül, hanem az akkor úgynevezett Land, az tulajdonképen egy status, tehát az annak részére szedett adók ezentúl államadók. A másik, a mit a minister ur felhozott: az, hogy az országos pótlékok 1867-ben sem vétettek figyelembe. Égészen ártatlanul t. minister ur, azért, miután nem vétettek azok figyelembe itt sem, ott sem, és ezen kölcsönös figyelmen kivül hagyatás egymást körül-belől kiegyenlíthette. (IIelyeslés balfelöl.) De a baj az, hogy ma figyelembe vétettek itt, és nem vétettek figyelembe ott, mert minálunk ott vannak az országos adók összegében, a mi, mint az adóképesség mérve szerepel, ott pedig, mert azon kivül vagyunk, egyszerűen figyelem nélkül hagyattak. (Igaz \ Ugy van! balfelöl.) Hiszen mi nem kívánunk egyebet, csak oly egyenlő elbánást, milyen akkor volt, akkor sem ott, sem itt nem vétettek figyelembe. (Élénk helyeslés balfelöl.) Méltóztassék most a mi adónkból leütni