Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-415
282 415, országos ülés jnnius 24. 1878, nyerni, és hogy összeegyeztethetők és végrehajthatók is lesznek? Mólyen t. képviselőház ! Én elmondtam ezeket az államtanács intézményének felállítását illetőleg, de habár meg vagyok győződve arról, miszerint a házban igen-igen sokan vannak, kik az államtanács eszméjét, mint ilyent, helyeslik; mégsem titkolhatom el azon aggodalmat, hogy tekintettel a ház együttmaradásának rövid idejére, csakugyan e tekintetben az eszme a jelen országgyűlésen e! fog temettetni. De én részemről felhoztam a dolgot, mert meg vagyok győződve arról, hogy habár az államintézmények nem képesek is csodaerővel hatni és pótolni az emberek elégtelenségét, de annyit még is tudok, hogy a buzgalom és a kitartás nem értékesítheti magát kellőleg, ha az államintézmények rosszak. Én tehát részemről, midőn ezeket a képviselőház figyelmébe ajánlanám, bátor vagyok felkérni a kormányt, tanulmányozza a kérdést, tanulmányozzák a t. képviselőtársaim is. A jövő országgyűlésen, ha előbb nem, kielégíttethetnek mindazon kívánalmak, melyek czéljából az államtanácsot indítványozni bátor voltam. Ajánlom figyelmökbe indítványomat. (Helyeslések) Tisza Kálmán ministerelnök: Miután az előttem szólott t. képviselő ur maga is számolva a helyzettel, a törvényjavaslatnak nem napirendre tűzését kéri, ez alkalommal csak igen röviden kívánok pár szót szólni, nehogy a jövőt illetőleg, bizonyos félreértésekre adassék alkalom. Előre bocsátom, hogy én a magam részéről is, mint már szerencsém is volt nyilatkozni, tudom azt, hogy a közigazgatási bíráskodás szempontjából épugy, mint a törvények alkotásának szempontjából bizonyos intézkedések szükségesek, és mihelyt lehet, minélelőbb eszközlendők lesznek. De midőn ezt elismerem, engedjen meg a t. ház, hogy csak pár szóval, jövőbeli félreértések elkerülése végett szóljak az államtanácsról. T. képviselőtársam azt mondja, hogy az államtanács sokaknak talán azért nem tetszik, mert az egy ujabb elméleti postulatiun. Engedelmet kérek, én legalább a legparlamentálisabb államban, Angliában, azt tanultam, hogy ez nem egy uj elméleti postulatum, hanem oly ősi intézmény, mely fokozatosan, a mint a parlamentalismus fejlődött, minden fontosabb hatáskörét elvesztette. (Helyeslés a középen.) Ezt bizonyítja ós erről tanúskodik Anglia alkotmány története. Erre nézve egyébiránt én ma részletekbe menni nem kívánok. A t. képviselő urnák, ha másnak nem, tudomása lehetne arról, hogy én ez irányban 1872-ben vagy 1873-ban igen részletesen, és példák felemlitésével is. nyilatkoztam. Most is azt tartom, hogy még azon hatáskör is, mely a törvények alkotásánál egy ily testületnek szándékoltatnék adatni, nem volna megegyezíethető a valóságos parlamentalismussal és a ministeri felelősséggel: mert egy ily állandó, nagy tekintélyű, ós már állandóságánál fogva a változó ministeriumokra ránehezedő testület, egyfelől a kormánynak és a pártkormányzatnak a törvényhozás terén kellő szabad mozgását gátolná, másfélül a felelősséget a törvényhozás terén illusoriussá tenné. (Helyeslés a középen.) Es harmadszor, ha arról beszélünk, hogy a törvények hamarább elkészüljenek, ebben azt tartom, t. ház! illusió van. Vagy el kellene venni a ministeriumtói a törvények alkotására a befolyást, ós akkor természetesen ez a parlamentalisniusnak negatiója volna; vagy meg kell hagyni a ministeriumnak is a befolyást, akkor pedig még egy forummai többet teremtünk, melyen a törvény alkotásának keresztül kell menni, ós így időnyereség semmi esetre sem lenne. (Helyeslés a középen.) Azzal végzem beszdemet, a mit a jövőbeli félreértések elkerülése végett kezdetben mondottam : hogy én átlátom, hogy szükséges a közigazgatási bíráskodás terén intézkedéseket tenni, és hogy a jelen állapot nem kielégítő; átlátom azt is, hogy a törvényjavaslatok készítési módjára nézve bizonyos intézkedéseknek kell megállapittatniok, melyek ugy az egyöntetűséget, mint szakértelem érvényesítését biztosítsák; de mindkettőre, ós különösen az utóbbira nézve az a nézetem, hogy nem lehet a miuisterium fölé, nem is mellé, hanem a ministerium kebelébe kell azt helyezni. [Elénk helyeslés a középen?) Elnök: T. ház! Miután a képviselő ur a törvényjavaslatot a jövő országgyűlés figyelmébe ajánlotta, azt hiszem, talán maga sem fogja kívánni, hogy e részben szavazás legyen. Következik Istóczy Győző indítványa. Istóczy Győző: T. ház! (Halljuk \ Halljuk!) Azon nagy dráma, a mely három éven át szemeink előtt a keleten folyt, s a mely dráma zárjelenetének, daczára az összeült congressusnak, tán csak évek múlva lehetünk tanúi, bármikónt ringassák is sokan magukat e felett illusiókban: két, egy nagyobb és egy kisebb világtörténelmi periódust fog bezárni. E periódusok elseje s nagyobbika kezdődik időszámításunk nyolezadik századával, a midőn az arab mohámedanismus rohamléptekkel fenyegette elárasztani nyugat felől Európát; a másik, kisebb periódus a 14-ik század második felével kezdődik, a midőn az ozmán mohamedanismus kelet felől fogta ostrom alá az európai népek civilisatióját. Mindkét támadást diadalmasan visszaverte az európai népek geniusa, s ezen, a keresztény nyugat és a mohamed kelet közt, egy évezreden túl változó szerencsével vivott titáni küzdelemben a magyar nemzet is örök hálára kötelezte le maga
