Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-415
415. országos ülés június 24. 1878 283 iránt az európai népcsaládot; ezer és ezer sebből vérzett testével szolgálván századokon át védbástyájául a népcsalád civilisatiójának Az egykor mindent elárasztani fenyegetőit arab mohamedanismus már régóta, — az ettől a vezérszerepet átvett s csak két évszázaddal ezelőtt még Európa szívébe való behatolással fenyegetett ozmán mohamedanismus napjainkban, — a régi támadó politika helyett az önvédelemre van szorítva, s a történelem kérlelhetlen logikája értelmében ezen önvédelem köre is mind szűkebb ós szűkebb határok közé fog szorulni. Bármi legyen is kimenetele azon, a berlini congressuson békés utón vagy pedig ennek eredménytelensége esetén, fegyverrel elintézendő differentiáknak, a melyek egyrészről Oroszország, másrészről pedig Anglia és monarchiánk között a keleti ügyekre nézve fennforognak: egy dolog bizonyos, s ez az, hogy a Balkán-félsziget keresztény népei felszabadulnak; Ausztria-Magyarországnak lévén hivatása, Európával karöltve oda hatni, ha szükséges, fegyverrel kezében is, hogy a szabadságukat visszanyert keresztény népek a muszka ezár despotismusa alá ne kerüljenek. (Helyeslés.) A mohamedán elem, az egyetlen európai mohamedán állam szűk körre szorításával, s előreláthatólag, egy nem nagyon távol-jövőben leendő megszűnésével mindinkább fogyni fog Európában, annyival is inkább, mert létszáma már a keleti háború folytán is részint elhalálozás, részint pedig kivándorlás következtében, nevezetesen megcsökkent, s igy ezen elem Európában mind jelentéktelenebbé válni s az előrehaladó keresztény népek mellett mindinkább eltűnni fog. A mohamedán elem lassankénti eltűnésével csak egyetlenegy idegenszerű elem marad, és pedig azontúl teljesen elszigetelten a keresztény Európában, ós ezen idegenszerű elem a zsidóság. (Halljuk!) Most, midőn az európai népek véglegesen megszabadultak az izlám hatalmától való félelemtől ; most meg ismét a zsidó nép az, a mely lázas izgatottsággal és ernyedetlen tevékenységgel azon merész tervet erőlködik megvalósítani, hogy az európai népek fölött az uralmat magának megszerezze és azokat rabságába hajtsa. (Halljuk /) Ismétlésekbe bocsátkoznám, t. ház, ha a zsidó tendentiákról és czélokról, az ezek elérésére alkalmazott eszközökről s használt fegyverekről, valamint a zsidó hatalom rohamos terjedéséről, átalános szempontból, bővebb fejtegetésekbe ereszkedném. E részben egyszerűen utalok e házban tett nyilatkozataimra. És ezzel annyival is inkább megelégedhetem, mert hiszen elmultak már azon idők, a midőn még a nagy közönség ugy nálunk, mint egyebütt, az emaneipationális mámorban, teljes tájékozatlanságban volt azon veszélyek felett, a melyekkel a zsidóság az európai népek társadalmát fenyegeti, s még nagyobb tájékozatlanságban volt azon czélok iránt, melyeket a zsidóság, mint ezen társadalom legmegrögzöttebb természetes ellensége, közöttünk, a mi tulajdon segélyünkkel, és ügyesen felhasznált támogatásunk mellett, a mi romlásunkra elérni törekszik. Ismétlem, elmultak azok az' idők, a mikor még e kérdést illetőleg, a sötétségben tapogatództunk. Ezen állításom igazolására utalok azon kiváló tudományos és irodalmi tekintélyek által tett nyilatkozatokra, a melyek ujabb időben Németországban, Francziaországban s legújabban kiváló mérvben Angliában és egyebütt, mind sürüebben és sürüebben jelennek meg, s a mely nyilatkozatok mind jobban széttépik azon fátyolt, a melyet, a sajtót majdnem teljesen hatalmába kerített zsidóság az európai nemzetek szemei elé oly daemoni ügyességgel vont. Ugyanazért, t. ház, ezúttal fejtegetésemben a fősúlyt hazánk viszonyaira fogom fektetni. (Halljuk!) Hunfalvy János „Magyrország Ethnographiája" czimü müvében foglalt idevágó statistikai adatok szerint, a mely adatokat Schwicker tanár, a munkarészek fordítója, további adalékokkal bővítette, — volt Magyarorságban, a II. József császár által elrendelt összeírás szerint 1785-ben 75,089 zsidó. 20 évvel később 1805-ben volt 127,816, 1840-ben 241,632, 1848-ban 292,000, az 1857-iki osztrák népszámlálás szerint 413,118, az 1869/70-iki népszámlálás szerint pedig (a katonákon kívül) 552,133 zsidó. E szerint tehát a zsidók létszáma 1785-től 1870-ig vagyis rövid 85 év alatt majdnem meg nyolczczorozódott, s ugyanezen statistikai adatok tanúsága szerint a zsidó elem nálunk minden 30 évben megkétszerezi magát. Kovách László: Bár a magyar is tenné, Tanuljunk tőlük! Istóczy Győző: Ezen szabályszerű megduplázódást a jövőre zsinórmértékül alkalmazva, s előlegesen megjegyezve azt, hogy ugyanazon számítás alapján van jelenleg hazánkban 710,000 zsidó, lesz zsidó Magyarországon, kerékszámmal az 1900-ik évben 1.101,000, (Élénk derültség.) 1930-ban 2.200,000, (Nagy derültség.) 1960-ban 4.400,000, 1990-ben 8.800JJ00 és 2020-ban 17 millió 600,000 zsidó. (Hosszas élénk derültség. Halljuk!) Tehát 1870-től számítva 150 év múlva, 1878-tól számítva pedig 142 év múlva, vagyis csupán öt évvel hosszabb idő alatt mint a mennyi ma bennünket elválaszt azon időtől, a midőn a pozsonyi vár tróntermében felhangzott a „Vitám et sanguinem" kiáltás: lesz hazánkban legalább is két millióval több zsidó, mint a mennyi összes lakossága van jelenleg szent István birodalmának. 36*
