Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-415
270 415. országos ülés junius 24. 1878, Én azt vélem, hogy igaza van az állami számvevőszéknek, midőn a 9G. és 97. lapon ez ügyet a törvényhozás tudomására hozza. A bizottság azzal védi a minister ur eljárását, hogy ezen , czimok közt, melyekre nézve 1876-ban az átruházási jog nem volt megadva, meg van adva 1877-re, és igy ezen eset többé nem fog előfordulni. Tegyük fel, hogy ez eset többé csakugyan nem fordul elő; de hát azért, mert az engedély a jövőre megadatik : helyes-e a minister urnák a múltban követett helytelen eljárása? Nem. Én tehát csak ismétlem, hogy külön határozati javaslatot nem szándékozom előterjeszteni. mert hisz utoljára valamennyi határozati javaslatban meg van mondva; de ime egyik indoka, miért ellenzem én a tulkiadásokat, azért, mert én nem i fogadom el a zárszámadási bizottságnak azon érvét, hogy az helyeslendő. Biztos-e a t. előadó ur, hogy amit a ház és a törvényhozás 1877-re vagy 1878-ra megadott, tudniillik a minden czimek közti átruházási engedélyt, megfogja adni jövőre is ? Higyjék meg önök, a czimek közti átruházási engedély a költségvetésnek részletes tárgyalását feleslegessé teszi. Megszavaztatván a kiegyezés, százszor inkább meg kell fontolni a többségnek, hogy bizonyos külön czélokra engedélyezett összegeknek más czéJokra fordítását megengedje a ministernek. Én azt hiszem, hogyha az egyensúlyt helyre akarják állítani, a többség érdekében lesz ilyesmit meg nem engedni. Tessék a minister urnák megmondani, mi ezen czimnek szükséglete; szavaztassa meg, de ha aztán a másik czimben netalán több szükséglet mutatkozik : ne engedje meg, hogy egy másik czirnre engedélyezett összegből fedeztessék. Én ezen tekinteteknél fogva kötelességemnek tartottam legalább felszólalásommal jelt adni, indokolni szavazatomat, hogy a zárszámadási bizottságnak ezen eljárását nem helyeslem ; a t. minister úrtól pedig mint előbb is mondám, felteszem, hogy — vegyük az én kifejezésemet, mert én hibának vélem — ily hibát többé elkövetni nem fog. Mihályi Péter előadó: Nehogy a t. ház az épen most tett felszólalásra nézve azon véleményben legyen, mintha a zárszámadási bizottság tárgyalásainál ily elvi kérdést involváló ügyek fölött csak ugy könnyedén átesett, bátor leszek a nyilatkozatra a követkozőket válaszolni: a bizottság behatólag foglalkozott ezen kérdéssel, mely ugyanis abból áll, hogy a honvédelmi minister több honvédtisztnek, kik a központnál voltak alkalmazva, fizetését nem , a központ hiteléből, mely kimerittetett, hanem a csapatok hiteléből, a hol neki történetesen megtakarítása volt, fedezte. Ez az eljárás mindenesetre nem felelt meg a a rendes budgettörvény kívánalmának és a bizottság ennek kifejezést is ad a maga jelentésében, midőn azt mondja, hogy „a honvédelmi ministernek ezen eljárását azon tekintetben tartja kifogásolhatónak, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával ezen czimek között a szabad átruházás jogát a törvényhozástól a maga részére kieszközölni elmulasztotta." Továbbá kiemelte a maga jelentésében, hogy melyek azon körülmények, melyek a bizottságot mégis arra birták, hogy ezen itt eszközölt kiadásokra a felmentést megadja: az egyik az: mert a bizottság fel lett világosítva arról, hogy ezen költség megtétele elkerülhetlenül szükséges volt; továbbá a minister a maga eljárását azzal indokolta, hogy ő az 187ő-iki költségvetés tárgyalásakor a pénzügyi bizottságban részletesen előadta abbeli kérelmét, hogy a központ költségvetésében a bizottság által tenni szándékolt megtakarításba csakis ugy egyezik bele: ha neki szabad átruházás engedtetik a központ és a csapatok cziménél, a mit a bizottság meg is igért, mi azonban tévedésből vagy feledékenységből a házban felemlítve nem lett, ós igy a költségvetési törvénybe fel nem vétetett. A bizottság azon véleményben van, hogy a mennyiben a kiadás elkerülhetetlen volt, és miután maga a törvényhozás az 1877-iki költségvetési törvényben a ministernek a kérdéses czimek között a szabad átruházás jogát megadta: a bizottság e tekintetben további kifogást nem emel annál inkább, miután ezen szabálytalanság jövőre előfordulni nem fog. Elnök: Méltóztatnak e részben a bizottság e jelentését tudomásul venni ? (Igen!) Tehát a ház tudomásul veszi. Következik a harmadik pont, a honvédek segélyezésének ügye. Madarász József: E pontnál azon helyzetben vagyok, hogy én az állam-számvevőszék és a zárszámadási bizottság nézetével szemben a ministeri álláspontra helyezkedem, mert a zárszámadási bizottság jelentésének é-ik lapján ezen kitételt látom, hogy a bizottság a múltra nézve az egylet ezen eljárását helyesli. Hát én azt nagyon jól tudom, hogy a zárszámadási bizottság helyeslése mindig azon évre szól, a múltra nézve; hanem — habár felfogom is az állami számvevőségnek azon helyes közbelépését, hogy ha törvényre nem támaszkodhatik, a ház határozata szerint is kimondja ellenvéleményét; — mivel itt csak is a ház határozatának magyarázatáról van szó: én részemről elkerülni kívánván legalább a jövőre nézve minden e tekintetben felmerülő nehézségeket, azt vélem, sokkal tisztább és helyesebb kimondania a képviselőháznak azt, hogy a képviselőház ezen határozata akként értelmeztetik mindenkorra, legalább addig, mig azt a ház megnem változtatja, hogy az ne csak a múltra nézve, hanem ezentúl is a segélyezések kiosztását illetőleg az eddig szokott módszer szerint történjék. Én
