Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-415

415. orszégo ülés Június 24 187%. 271 változtatást itt sem kívánok tenni; felszólalásom által csakis tanúbizonyságát akarom adni annak, hogy mivel meggyőződésem szerint a képviselőház határozata a honvéd-segélyző bizottság eljárásával megegyezik: ezen eljárás fentartását tartom helyesnek nem csak a múltra nézve, hanem a jövőre is, addig legalább, inig e ház e határozatát meg nem változtatja. Ez az észrevételem. Mihályi Péter előadó: A bizottság eljárásának igazolásául bátor vagyok felemlíteni azt, miszerint az előttem szóló képviselő ur ezúttal sem idézte híven a bizottság jelentésében foglalt véleményt. A bizottság ezen pontnál nem mondja azt, hogy helyesli az eljárást a múltra nézve; hanem azt mondja, hogy a múltra nézve ezen eljárást nem kifogásolja. Méltóztassék beösmerni, hogy ezen két kifejezés között különbség van. Már most bátor leszek a t. háznak előadni azt az esetet, a melyről itt szó van ós e tekintetben lehetetlen, hogy Madarász József t. képviselő ur velem egy véleményben ne legyen. Méltóztatnak tudni ugyanis, hogy a képviselőház 45,000 frtot szavazott meg a honvédelmi ministerium költségvetésében azon czélra. hogy a honvédek segélyezésének folytathatása tekintetéből a honvédelmi minister azt a honvéd-segélyző-egylétnek rendelkezésére bocsássa, ez pedig azt szabályai értelmében a kitűzött czélra fordítsa. A honvédsegélyző bizottság ez összeg nagy részét nyugdíjazásokra adta ki; azonban 1800 frtot alkalmi segélyezésekre fordított, annak daczára, hogy a segélyzőegyletnek akkori alapszabályaiban alkalmi segélyezések nyújtása felvéve nem volt. Az államszámvevőség tehát törvényszerű kötelességénél fogva a ház tudomására hozta, hogy a honvédsegélyzőegylet 1800 frtot kiadott oly czélra, a mely alapszabályaiban benfogialva nincs. A bizottság a honvéd-sególyzőegylet elnökétől írásbeli részletes felvilágosítást nyert e tárgyban, a mely felvilágosításban azt mondja, hogy ezen összeget, a volt honvédek özvegyeinek, árváinak 5—10 frtnyi alkalmi segélyezésére fordította, tette ezt az előbbi években is, ezen eljárása az egylet közgyűlése által mindig helyeslő felmentést nyert. A bizottság nem tehetett egyebet, minthogy azt mondja, hogy ezen 1800 forintra nézve a felmentést a múltra nézve megadja, anynyival inkább, mert tudomásara jutott, hogy a honvéd-sególyzőegylet alapszabályai utólag oly módosítást nyertek, melyekben az egylet segélyezési czéljai közé a nyugdíjazáson kivül az alkalmi segélyezések nyújtása is felvétetett. Azt gondolom, helyesen fogta fel a bizottság feladatát, midőn e kérdésben a jelentésében foglalt véleményt hozta a t. ház tudomására. Elnök: Méltóztatnak a bizottság ebbeli véleményét tudomásul venni? (Igen !) Tehát tudomásul vétetik. Madarász József: Most következik a belügyministeri tárczánál Olasz Károly volt belügyministeri fogalmazónak s jelenleg Kolozsvár városánál 1200 frt évi fizetéssel alkalmazott városi tanácsnoknak nyugdíjazási esete. Elismerem, hogy a zárszámadási bizottság az állami számszék véleményét helyesli, ós kimondja nyíltan, hogy ezen fogalmazónak nyugdíjazása nem volt a szabályokkal megegyező. De fájdalom, hozzáteszi, hogy a mi Olasz Károly nyugdíj élvezetét illeti, tekintve azt, hogy ezen nyugdíjnak további élvezetére a ministerium ő Felsége legfelsőbb jóváhagyását kinyerte: az ellen kifogást nem tesz. Én t, ház, ezt kifogásolom és miként az átalános tárgyalásnál való felszólalásomkor kijelentettem, óhajtom, hogy ezentúl ilyesmi ne történjék, különösen ott, a hol &i államháztartáson oly nagy teher fekszik, kivált a nyugdijélvezeteknél, miként azt a zárszámadási bizottság mondja, mert az nem helyes, hogy a minister azért, mert valamit a szabályok megtartása nélkül tett, ő Felsége jóváhagyását kérje ki. Javaslatot azonban most sem teszek, miután meg van igérve, hogy a nyugdijtörvényjavaslat már annyira megérett, hogy a jövő országgyűlésen elővétethetik, miáltal eleje vétetik annak, hogy a minister — feltéve, hogy a törvény által megállapított nyugdijszabályzatot tiszteletben fogja tartani, — minden kiváló ok nélkül engedélyezzen nyugdijakat ő Felsége hozzájárulásával. Hogy a részleteknél ne kelljen még egyszer felszólalnom, legyen szabad a kegydijakra nézve még egyet megemlítenem. Helyeslem, hogyha egy államnak van pénze, legalább azokat részesítse nyugdíjban, a kik az állam szolgálatában váltak keresetképtelenekké, azonban engedje meg a ministerium. hogy figyelmébe ajánljam azt, hogy a nyűg-, de kiváltképen a kegydijaknál a keresetkóptelensógre legyen leginkább figyelemmel. Én ugyanis átnéztem a kegy- és nyugdijasok részletes kimutatását, a mely bizonyára a ministerium felterjesztésére jóváhagyatott, és ugy találom, hogy vannak bizonyos egyének, kik 1000, 700 vagy 400 frt kegydijban részesülnek nyugdijukon felül. A 108-ik lapon azonban látható, hogy Panklik Júlia, egy sómunkás keresetképtelenné vált árvája, kegydijul évenként 8 frt 19 krt és Kaslik Dominika keresetképtelenné vált árvája 8 frt 16 krt kaptak, meg lehet, meg is érdemli; 300—200, 1000 frtot ha adunk másoknak, akkor ne adjunk az árváknak koldusfillért. Engem meglepett az, hogy egy keresetképtelennek ily csekély összeg adatik, mikor egy másik bizonyos munkásnak, a kiről az államszámszék azt mondja, hogy keresetképtelenségét