Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

411. országos ülés június 2ft, 1878. 259 tratíve Verfügungen ihre Erledigung binden kann." (Élénk mozgás.) A minister, a ki azt mondja, nem érthette ezt máskép, a mint a Reichsrath delegatiója sem értette máskép — és a t. képviselő urnák alkalma volt ezen értelmezés ellen protestálni, — értette t. i. ugy, hogy kimondatott, hogy ezen kérdésnek praejudicálva nincsen, és hogy ez egy oly kérdés, mely a két legislativa által fog elintéztetni. (Eri/ hatig a szélső halfelül: Czak Beust mondottal') A közbeszólt t. képviselő urnák, kinek, ugy látszik, nagy gyönyörűsége telik abban, mert azt hiszi, hogy ebez nagy niveauja kell a tudomá- j nyosságnak és hogy ez hatalmas parlamenti talajdonság, ha közbeszólásokkal zavarhatja a szónokot : leszek szerenesés rögtön válaszolni. (Halljukl Halljuk!) Hát igenis, gr. Beust mondta, de azt hiszem, hogy ezen tény, ezen válaszadás nem egészen sorozható azok közé, melyekről gr. Lónyay Menyhért a múltkor azt mondotta, hogy elvállalja sok iránt a felelősséget, de minden iránt nem. (Derültség.) Leszek szerenesés ezt pedig azzal bizonyítani, hogy felolvasom a Reiohsrath delegatiója előterjesztett jelentésnek azon részét, a mely j ezeket mondja (olvassa:) „Nachdem noch der gleich- j zeitig anwesende Herr gemeinsame Finanzminister — ez gr. Lónyay Menyhért volt (Elénk mozgás.) — sieh mit der obigen Beantwortung einverstan- : den erklárt hatte. beschloss der Ausschuss diese j ganze Angelegenheit behufs Antragstellung an die j hohe Delegation in Behandlung zu nehmen. Én ezzel sem többet, sem kevesebbet nem | akartam bizonyítani, mint azt, hogy igenis, voltak és vannak momentumok, legalább az én határozott meggyőződésem szerint, melyek az én számba adhatták, és pedig jogosan azt a kérdést. a melylyel a t. képviselő úrhoz intéztem a múltkor és melyet szó szerint most ismételni nem aka- ! rok, de mely abból állott, hogy az én meggyő- I ződésem szerint gr. Lónyay Menyhért urnák voltak oly pillanatai, midőn maga is azt hitte, hogy ezen kérdést, ha az valamikor felvettetik az osztrák kormány részéről: el kellett intézni. Én nem idéztem akkor hivatalos actákat és oly okiratokat, a melyekről senki köztudomással nem bír és a mostani idézeteket is csak azért tettem, mert a t. képviselő ur állításának igazolásaid, azokra az okiratokra hivatkozott. (Élénk helyeslés a középen.) A t. képviselő ur beszédének további folyamán mondottakra is kell egy pár szóval válaszol- j nom. A t. képviselő ur, a ki tőlem rósz néven j vette azt, hogy azon repertorinrnát a leleményes i módoknak, melyet a múltkor itt 4—5 pontban kitárni szives volt, egy kis kritika alá vettem, ma visszatért az általam mondottakra ós azokat egyenként igyekezett megczáfolni. Én t. képviselőház. hí\r tehetném, nem terjeszkedem mindenre, a mit a t. képviselő ur elmondott, hanem csak futólag fogom azokat egyenként megérinteni. A t. képviselő ur ugyanis azt mondja beszédének első pontjában, hogy ő majd meglátja, hogy lesz-e azon adó, a melyet kapunk, 30%-a azon összes adóiak, a melyet a bank fizet, vagyis, hogy nem fogunk-e mi 30°'

0-nél kevesebbet, Ausztria pedig 70-nél többet kapni. Engedelmet kérek, ez a czáfolat sajátságos neme, másról beszélt Bodóné is, mikor a bor árát kérik. (Derültség a középen.) Én nem azt mondottam, hogy azon adó 30% lesz ; hanem azt, hogy azon adó fizettetik, és hogy azt, a mi fizettetik, talán még sem lehet újonnan feltalált oly jövedelmi forrásnak canonisálni, melyet, ha ezen leleményetlen ministerium meg nem talált volna, lehetett volna a 80 milliós bankadósság törlesztésére fordítani ; mert az tökéletesen mindegy, ha beszedem azt az adót s aztán fizetek 400,000 frt járulékot ezen törvény értelmében; vagy ha a bank által fizetendő adó fordittatik a törlesztésre. Ha a t. képviselő urnák az a kifogása van. hogy nem elég nagy az adó. melyet a bank fizet: akkor miért nem bizonyította ezt be. s miért maradt ezzel adós, s miért nem mondotta azt, hogy nem elég az adó, s miért azt, hogy adó nincs? A mi pedig a t képviselő ur beszédének második pontját illeti, vagyis azt, hogy ón a sóbányautalványokra vonatkozó törvényt rosszul magyaráztam ; a képviselő ur hivatkozik az én magyarázatom ellenében azokra, a mik 1868-ban történtek, azon intézkedésekre, mint múlt alkalommal mondta, azon eljárásra, mint magát ma kifejezte, a melyet akkoriban 1868-ban követtek , s azt mondja, igaz, hogy a törvény nem mond egyebet, mint azt, hogy azon viszony állandó legyen ; hanem van egy rendelet, melynek alapján a sóbánya-utalványok annak idején kibocsátattak, ez szabályozza a dolgot. Erre én egyszerűen azt válaszolom, hogy azon törvényben csak azon rendelkezés foglaltatik, hogy tartozik az ellenőrző bizottság felügyelni, hogy a sóbánya-utalványok és az államjegyek közt megállapított viszony akkép tartassák fen, hogy növekedés állandóvá ne váljék. Itt rendeletről szó sincs. Vagy van rendelet, melynek alapján a törvény alkottatott, és akkor én ezen törvény szövegezését épen nem tartom leleményesnek; mert akkor ezt a törvénybe — ha ugy volt értve — be kellett volna tenni: és mindenesetre mulasztás volt ezt a törvényből kihagyni. De iniképen értette azt gyakorlatilag ? Azt méltóztatott mondani, hogy akkor a mozgalom alig volt néhány százezer, egyetlen egyszer volt a maximum két millió. Hogy a mikor a képviselő ur a törvényt megteremtette, nem birta azon resultatumot elérni ; — megjegyzem, hogy ezen intézkedésnek irás-