Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-414
iU. üüraagoi Hlé# janin* 2$, 4SH257 melyek közé tartozik bizonyára a 80 milliós bankadósság tárgyában létrejött megállapodás is. A rente sikerét ón ugyan nem tulajdonítom egyenesen az Ausztriával való minden ároni kiegyezésnek ; de ha a minden árooi, tehát a ránk nézvo káros kiegyezés oly azonos kapcsolatban állott a rente-emissióval, mert a t, ministerülnök ur csak az esetben véli azt sikerülhetőnek, ha köztütik és Ausztria közt a vitás kérdések be vannak fejezve, akkor kérdem a t. ministerelnök úrtól: miért mondta fel a ministerkjm 18 hónappal előbb a törvényben megengedett határidőnél a vám- és kereskedelmi szerződést, mi által idő előtt előidézték maguk Ausztria és Magyarország közt a vitát ? s ha azon égető kérdés, a renteemissió sikeresitóse legvitálisabb érdeke volt Magyarországnak: miért nem ügyekeztek ama bókében eltölthető 18 hónap alatt a finai cziális műtétet keresztülvinni? Uj aera kezdetén állunk. Nemsokára az uj választások után az országgyűlés ismét egybeül. A kormány és pártja megszabadult immár a te vékenységót két irányban bénító nyomás alól. Meg van a kiegyezés, és meg lesz a pénz a rövid lejáratú váltó kötelezettségeknek teljesítésére. Mi szabadelvűek, kik nem tartozunk a kormánypárthoz, várva-várjuk ezen uj aerában azon alkotások iránti javaslatokat, melyek Magyarország anyagi és szellemi jobblétét, és ennélfogva fenállását biztosítani hivatvák. Én, kit nem vezérel személyes ambitió, ellen- vagy rokonszenv, de a, mellett véleményem függetlenségével birok, csak örvendeni fogok : ha a kormánynak nagy ós a nemzet anyagi és szellemi erősödésére czéizó javaslataihoz járulhatok; de ha ugy, mint eddig nem tette ez irányban, jövőre sem teend meg mindent: azon független elmékhez fogok csatlakozni, kik meg fognak kísérteni mindent, hogy egy helyes nemzetgazdasági politika erélyes eszközökkel létesíttessék. A tárgyalás alatt levő §-t, miután az átalános tárgyalásnál is ellene nyilatkoztam, nem fogadom el. (Elénk helyedén a" baloldalon) Széll Kálmán pénzügyminlster: Meg fogja engedni a t. ház, hogy lehető rövidséggel válaszolhassak azon érvelésekre, (Halljuk! Halljuk!) melyekkel az igen t. képviselőtársam, ki előttem szólott, azon beszédemet, melyet az ő múltkori felszólalására tartani szerencsém volt, most — az ő nézete ós hite szerint, - teljesen szótszedett. Én nagyon örülök magam is t. ház, hogy ezen felszólalás alkalmával mi szemben ülhetünk egymással. De ha az én t. képviselőtársam Lónyay Menyhért gróf, ki azt mondta, hogy igen kényelmetlen volt neki a múltkori helyzet, midőn ón válaszoltam ugy, hogy ő hátam mögött ül, ebből nekem tfisz szemrehányást, &#t mm birem m§gKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVÜI. KÖTET. | érteni. Mert a támadás a t. képviselő ur részéről I ki jött, hátain mögött ül ós akkor, hogy mégis | szembeállva vitatkozhassunk egymással: nekem I kellett volna oda át menni, a hol a t. képI viselő ur most ül. ezt pedig majd csak akkorra | tartom fenn magamnak, ha igen t. képviselőtársam fog itt e helyen ülni. (Hdyesléi és teszés a középen.) Az én igen t. képviselőtársam szememre veti és kifogásolja a modort, melyben beszédemben róla megemlékeztem. Én t. ház, nem emlékszem arra, hogy egyetlen egy sértő, vagy inparlamentalis kifejezéssel éltem volna. Hogy én védelmi állásomból ellene mint támadó ellen hévvel szóltam e helyről, azt méltóztassék talán annak tulajdonítani, hogy nekem sem volt több időm, azon beszéd elmondása ós a t. képviselőtársain beszédének hallása között, mint a mennyi ideje volt neki azon beszédre válaszolni, melyet Somssich Pál t képviselőül' ő hozzáintézett. (Élénk derültség 'i középen) Most sincsen több időm a f. képviselő ur azon beszédére válaszolni, melyet négy nap előtt tartott fejtegetéseimre tőle ma hallani szerencsém volt- Tehát megkísértem a védekező helyzetébe tenni magam és azokat, a miket ellenem felhozni méltóztatott, a mennyire tőlem telik, magamtól elhárítani. (Halljuk !) Az én t. képviselőtársam azt mondja, hogy nem volt helyes tőlem őt apostropholni, ós azt mondani: hogy tegye ő szivére a kezét ós vallja meg igazán, hogy vajon hitte-e politikai pályája egész lefolyásán mindig azt, hogy ezen 80 millió nyi adósság kérdése olyan, melyről soha többé szó nem lesz? Azt mondja, hogy ón ezzel egy bűnbakot kerestem, és az első deákpárti ministeriumot állitottam ilyenül oda. Engedelmet kérek t. ház, ezt én nem tettein. Eu az első deákpárti ininisteriumot még ( árnyékáról sem érintettem a szemrehányásnak. Én csak az igen t. képviselő úrról szóltam; sőt benne sem kerestem, hanem én csak az ő támadása ellenében kérdeztem, hogy igy gondolkozott-e mindig mint ma? Én világosan megmondottam, hogy Lónyay Menyhért gróf a maga részéről igen alaposan visszautasította az osztrákok követelését, fenntartotta Magyarországjogi álláspontját, s csak azt tettem hozzá, hogy tett itt-ott nyilatkozatokat, melyekből egész objectivitással azt lehet következtetni, hogy az még sem volt előtte oly mathematikai igazság, hogy ezen kérdésben az osztrákokkal sohasem fogunk többé szóba állani. (Halljuk!) Gr. Lónyay Menyhért képviselő ur hivatkozott azon átiratokra, melyeket váltott akkori pénzügyminister collegájávai dr. Bresstl-lel. Véletlenül épen kezemben van ez átirat és miután a t. képviselőtársam hivatkozott rá, szerencsés leszek hivatkozni arra, hogy mik azon momeutuniok, melyek bennem azon meggyőződést keltették, hogy mégis voltak 33
