Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-414
256 414. országos ülés június 23. 1878, bankjegy-forgalom összesége, azaz azon összeg, melyet a nagy közönség a banknak az ő jegyei-. nek elfogadása által kamat nélkül hitelez, ugyanazon országnak, tehát Magyarországnak váljék javára. (Helyesli:'s a baloldalai/.) Midőn ezekben elmondtam azokat, a miket a t. pónzügyminister ur tegíiapelőtli beszédjére elmondani szükségesnek tartottam, legyen szabad még pár szót mondanom a jövőről és constatálnom azt, hogy a t. pénzügyminister ur beszédje nek ebijén kijelenté, hogy ő szórói-szóra aláírja mindazt, a mit én a jövendőbeli pénzügyi politika irányaként beszédem végén felállítottam Tehát én, ki teljes elismeréssel vagyok a t. pénzügyminister ur szorgalma, képessége és folyton \ fejlődő parlamentalis talentumai iránt, tőle, ki büszke azon borostyánokra, melyeket a keresztül- ! vitt kiegyezés és a temérdek millióra menő rente j plaeirozása, által elért: várni fogom, hogy nem I palliativ eszközöket, hanem határozott és erélyes intézkedéseket fog javaslatba hozni, hogy az ej- j tett sebeket orvosolja, s hogy nem fog többé oly | pénzügyi politikát követni, mely évről-évre ujabb j adósságokkal terhelje a "jövőt és szükségessé tegye oly közterheknek fentartását és behozatalát, j melyek egyenesen a tőkevagyont támadják meg; hanem erélyesen létesíteni fogja mindazon intézkedéseket, melyek a közvagyonosságot, a mun- j kásságot és a takarékosságot előmozdítják. Végül nem mulaszthatom el, hogy az igen I t. ministerelnök urnák tegnap mondott zárbeszédéhez azokra nézve, a mik abban különösen rám I vonatkoztak, egy pár rövid megjegyzést ne tegyek. A t. ministerelnök ur. ki a két ministeriUIÜ közti egyezkedéseknek legfőbb tényezője volt, nekem szememre veti a vöslaui egyezséget. Teljesen osztozom a t. ministerelnök urnák abbeli nézetében, hogy az általam kötött egyezség, .mely a magyar és az osztrák ministeriumot ós a bankot kötötte, korántsem kötötte az országot, s annak, hogy nem kötötte, világos jele az : hogy mindaz, a mi az államadóssági kérdésre nézve azon szerződésben rnegállapittatott. —- még pedig nézetem szerint az ország igen nevezetes előnyére, — azonnal elesett, midőn nem is az országgyűlés, hanem csak annak küldöttsége által méltányolva nem lett. De feledni látszik a t. ministerelnök ur és feledni látszanak mindazok, a kik számtalanszor hivatkoznak ezen vöslaui egyezségre, azt is, hogy én 1869. őszén, midőn a bankkérdés legelőször került a magyar képviselőház elé, nyíltan ós határozottan kijelentettem, hogy az ország semmi irányban kötve nincs; kötve volt tehát egyedül a magyar ministerium, illetőleg kötve voltam ón, ép ugy, mint azon minister, a kivel a t. ministerelnök ur két éveu át egyik egyezséget a másik után csinálta, még pedig minuendo licitatio formájában, mindig lejebb és lejebb menve, mindig már a t. ministerelnök ur által kivivőit több jogokat és előnyöket elejtve, a nélkül, hogy a t. ministerelnök ur valaha azt merte volna mondani, hogy az általa kötött egyezségek kötik az országot. Furcsa helyzetben élt, két évig határozott többséggel rendelkezvén, mindent, a mit akart ós jónak tartott, keresztülvihetett, tehát büszkén .mondhatta, a mit akarok, azt az országnak is akarnia kell. holott osztrák collégái nem érezték magukat kötve — s ez volt az egyik szerencsétlenbég, melynél fogva a most már oly győzelmesen keresztülvitt és oly jónak hirdetett egyezség ránk nézve sokkal rosszabb lett, mint azt nemcsak a t. ministerelnök ur concipiálta, de a mint legelőször a monarchia másik felének ministeriumával megállapította. Ezt kénytelen voltam megjegyezni, miután a ministerelnök ur abból oly nagy dolgot csinál, miben a két fél ministoriuma megegyezett. Én részemről kötve éreztem magamat, ós mindaddig, mig a bank a kikötött feltételeknek eleget tett: magamra nézve kötelezőnek és -megtartandónak tekintettem ezen kérdést, s mellette mindent elkövettem volna, még azt is," hogy nemcsak egy pár napra, de tényleg is egészen letegyem tárczámat (Tets&é* a baloldalon) "Egyébiránt azon egyezségről 11 év múlva nyilvánítom s ha ma azon helyzetben volnék, mint voltam akkor, szintén nem cselekedném máskép; mert az eredmény, melyet azon szerződós által Magyarországnak biztosítottam, nagyobb és szélesebb keretű, mint a melyet a jelenlegi magyar ministerium az uj bankegyezség által elért. S hogy ezt igazoljam, csak kettőt említek. Azon egyezség által a bank kötelezve volt, bárhol, ha a magyar ministerium kiv..nná, hók felállítását engedélyezni; holott az uj egyezség által ezen joga a ministeriuninak nincs. Továbbá azon hitelezés, mely 1867. kezdetén alig néhány millió volt, amaz egyezség befolyása alatt többszörösen fokozódott, annyira, hogy 1869. őszén mint e bank egy hozzám intézett átiratában kiemeli az összes leszámítolt váltóknak 34 %-a esett egyedül a pesti piacz javára. Fogja-e az uj egyezség oly arányban emelni nálunk a hitelezést, mint az én egyezségem szerint emelkedett 1868-ban 1869-ig: az nemcsak nem valószínű, de nem is képzelhető. Magyarország kereskedelmi forgalmának érd ekében ily rövid idő alatt elért eredményért szívesen viselem még ma is az indokolatlan szemrehányásokat. ^Tetszet a baloldalon.) ' Még egy észrevételem van,— és ez az utolsó — a t. ministerelnök ur tegnapi beszédének azon pontjára, melyben a remiéről szól. A t. ministerelnök ur bevallja, hogy a rente-emissió sikeresitésc kedveért kellett a kiegyezést siettetni, tehát nagyobb concessiókat tenni,
