Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

414. országos ttlés Június 28. 1878. §55 ugyanis az mondatik a küldöttség jegyzőkönyvében, miszerint annak daczára is, hogy azon 7ü'/

0 elvállalása által a birodalmi tanácsban képviselt országok megkárosít tatnak, beleegyezik ezen arrangementba, s habár előre látja is, hogy azzal fogmagán segíteni, hogy a szelvényadó reductiója az egyekedés következtében be fog állni, rááll az egyezkedés, a kiegyezkedés létesítése érdekében, s utána teszi a pénzügyminister ur, hogy : „midőn az irományokban ily dolgok olvashatók, akkor azt mondani ma, hogy a ministerium, miért nem fordította ezen kérdést az osztrákok ellen, én azt hiszem, alaposan és igazságosan nem lehet." Kezemben van a törvény és itt van a jegyzőkönyv is, melyből a t. pénzügyminister ur az idézetet vette. A törvény határozottan azt mondja, hogy mi a szolvényadó és conversió hasznát csak azon czélból engedjük át a birodalom másik felének, hogy ez azon adósságokat, melyek természetűknél fogva nem convertálhatók, melyekre nézve bizonyos visszafizetési határidő van kitűzve. ugy mint a bankadósságra nézve 1877. deczember 31-ike : ebből teljesítse. Nekem mindamellett, hogy a törvény erre nézve mitsem mond, soha eszembe nem jutott volna a szelvényadó felemelése, illetőleg az államadóssági tételeknél a kamatreduetió iránt ellenkövetelést formálni; de akkor, midőn ellenünk alaptalan és igazságtalan módon követelés támasztatik arra vonatkozólag, a minek visszafizetését épen ezen szelvényadóért Ausztria magára vállalta, akkor a törvény szavára hivatkozva, ezt mint ellenérvet bizonyára méltó lett volna felhasználni. így értettem és így értelmezem ma szavaimat, s csak egy kérdést intézek a t. pénzügyminister úrhoz: mit gondol, ily fontos és nagy kérdésnél rá nézve, kinek az összes hivatalos adatok rendelkezésére állnak, kit egy számos tagból álló ügyes és jól számítani tudó számvevőség környez, nem lett volna-e érdekes, hasznos, sőt szükséges saját lelkiismerete megnyugtatására kiszámítani, hogy azon íerheltetés, melyet Ausztria ezen adóssági cziinek elvállalása által szenvedett, mikép aránylik az államadósság conversiója azon a szelvónyadó felemelése által tettleg előállított többlethez, azaz, mennyivel jött be több az osztrák állampénztárba azon engedély folytán, melyet Magyarország Ausztriának adott, *mint a mennyit azon teher elvállalása folytán a múlt tiz évben tettleg fizettek. S ha lett volna nyomós argumentum az osztrák praetensiók leszállítására, ugy azt a t. pénzügyminister ur bizonyára azon kétségtelen igazságot támasztó számok hatalmában kereshette volna. Okoskodás ellen ellenokoskodást felállítani könnyű, de a számokban kifejezett eltagadhatlan tények minden álokoskodást hiábavalóvá tesznek. En, kinek az adatok nein állnak rendelkezésére ós időm sem volt ezen számítás megtételére, azt állítom, hogy Ausztria azon előnyökért, melyeket tiz éven át kizárólag élvezett s fog örökké élvezni: nemcsak könnyen viseli mindazon terheket, melyekért e kedvezményt nyerte, hanem az ezen felül eső többletből a 80 milliós adósság törlesztésére bizonyára malis nevezetes összegek lettek volna fordíthatók. Méltán állíthattam tehát, hogy a minister ur is ily kedvező ellenérvet használni elmulasztott. De említés nélkül nem hagyhatom azt, mit. a t, minister ur a 80 millióból f'iiuiaradó összeg megosztási módjáról megjegyzett. En azt állítottam, hogy a méltányossággal inkább megegyező lett volna, ha a 80 milliós adósságból tiz év múlva megmaradandó összeg bennünket terhelő részének megállapításánál nem a 30 ós 70 "/„, hanem azon arány vétetik fel, melyben a Magyarországnak tettleg nyújtott hitel az Ausztriának adott hitelhez áll. Ugy látom, a t. pénzügyminister ur nem értette, vagy nem akarta érteni azt, a mit én mondtam. 0 szól mindig azon arányról, melyben az 50 millió áll az Ausztria számára nyújtandó 190 millióhoz, ós végül azt mondja, hogy a ki a bank-organismusnak és banküzletnek csak első elemeit is ismeri, igazat fog neki adni. Én azokban, a miket ő a jövendőbeli hitelezés arányáról mondott, nem kételkedem ; de arról meg vagyok győződve, hogyha tiz óv múlva mérlegeltetni fog egy részről azon hitel mérve, melyet a közös bank a magyar kereskedés és ipar számára szolgáltatott, szemben azon hitellel, melyben ugyanazon idő alatt AuszI triát rószesité, akkor az arány kedvezőtlenebb lesz, mint a 80 és 70 aránya. Én tehát kedvezőbb kulcsnak lehetőségét állitám, a mely állításomat — vajha ne lennék jó próféta, — meggyőződésem szerint a tények igazolni fogják. Feljegyzem magamnak majd az első év után azon hitelezési arányt, s ha akkor a törvényhozás terén vagy a magánéletben találkozunk, lesz szerencsém a t. minister urnák számokkal szolgálni és kimutatni, : hogy mégis volt az én javaslatomnak valami elői nye, s elméletileg mindenesetre igazságosabb és méltányosabb, hogy mindenki azon arányban fizessen valamiért, a mely arányban annak jótéte menyeit élvezi. A t. pénzügyminister ur fennebb idézett czélzatában kétségbe látszik vonni, mintha én azok közé tartoznám, a kik a banküzlet első elemeit értik. Szabadságot veszek magamnak erre megjegyezni, hogy a ki a bankügy és banküzlet természetét ismeri, nekem fog igazat adni, midőn azt állítom, hogy a most megkötött bankegyezség í nélkülözi Magyarország hátrányára azon, minden j bank felállításánál szem előti tartandó czél megvalósítását : biztosítani, hogy az országban levő