Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

.254 éli. országos ülés Június 28.1878. ministerium közti egyezség általam bemutattatott, mely szerint a sóbányautalványok és az államjegyek közti kapcsolatnál fogva, mi a törvényben határozottan ki is van fejezve, Magyarország nem terheltető; továbbá az is, hogy azon kapcsolat folytán kibocsátandó államjegyek a minimumra reducálandók, s ezen ülésben az én kivánatomra is elhatároztatott ezen, a két ministerium közt kötött egyezségnek a jegyzőkönyvbe való felvétele. melyben többek közt az áll, „hogy minden kétség elhárítása végett kijelentem, hogy ő Felsége többi országainak ministeriuma is ugy értelmezi a törvényjavaslatot, hogy ezen módosítás folytán Magyarországra semmi ujabb teher nem hárulhat, és hogy a zálogjegyek beváltásának terhe ő Felsége többi országait illeti, tehát az ezeket helyettesítő államjegyeké is; és hogy a megállapított évjáradékban már megfizeti Magyarország azon összegeket, melyekkel ezen zálogjegyek kibocsátásához és törlesztéséhez járul". Ez volt a kérdés egyik része; de másik része az volt, hogy meggátoltassék az államjegyek rendkívüli szándékos és állandó szaporítása; ki lett mondva, hogy a két ministerium közt kötött egyezség értelme szerint a ministerium, hivatkozik azon legfelsőbb rendeletre, mely az államjegyek közti összefüggés alapját képezi, ezen rendeletnek következő szavai is a naplóba felvétettek: Azon esetre, ha a zálogjegyek forgalma az értékpapírok nemét illetőleg megállapított főösszegen, t. i. 100 millión alul sülyedne a zálogjegyek kevesbitése: az államjegyek megfelelő szaporítása által pótlandó; mig a zálogjegyek utáni kereslet fokozódásának esetében ismét kivonandó a forgalomból ugyanannyi államjegy, a mennyi megfelel a zálogjegyek mindenesetre száz millión belül maradandó szaporításánál. Szabad-e annak, ki egy hozott törvényt kellőleg interpretálni akar, e törvényt máskép magyarázni, mint annak hozatala alkalmával egy ministeri egyezségben érteimeztetett; máskép értelmezni, mint a hozatal után gyakorlatban volt? Már pedig tessék megtekinteni az 1867. előtti idők adatait, s tapasztalni fogja, hogy akkor hoszszu évek során át, mindannyiszor, a mint sóbánya-utalványok, vagy azokért államjegyek bocsáttattak ki, mindjárt utána ha szükséges volt, még ezen zálogjegyek kamatainak emelése által is azok forgalma elmozdittatott, s az azoknak megfelelő államjegyek rögtön bevonattak. Tehát nemcsak ezen kapcsolatnak megáílapitása iránt kiadott pátens, de a folytonos változatlan gyakorlat is határozottan az én nézetemnek felel meg. De még világosabbá teszi ezt azon törvény határozott rendelete, melyet a t. pénzügyminister ur hibásan, s az értelem félremagyarázásával idézett. Nem ugy szól ám a törvény, mint azt a t. minister ur idézte, de következőleg szól az 1868: XLVI. t.-czikk 12. §-ának c) pontja: „Az ellenőrző bizottságnak feladata felügyelni, hogy a sóbánya-utalványok időnkénti kevesbedése folytán az államjegyekből és váltópénz-jegyekből álló összesen 312 milliót tevő függő államadósságnak növekedése állandóvá nem válhatik." Ennek világos és eltagadhatlan értelme az, hogy azon növekedésnek, mely 312 millión felül van: nem szabad állandónak lennie. Már pedig tagadhatlan, hogy ezen törvény 1870-től, tehát azon időtől fogva, midőn én már nem voltam pénzügymiuister: egész a mai napig meg nem tartatott De lássuk, hogy ezen törvény nem helyes magyarázata folytán, mennyire ment már az utóbbi időben az osztrák-államnak azon összegnél nyereménye, melynek 30°/

0-jét mi állandóul fizetjük. 1870. január 1-től 1877. deczember végéig, tehát 8 év alatt mi fizettünk Austriának e czimen 12 milliót, midőn — ugyanezen időszak alatt az osztrák-állam, a sóbánya-utalványok forgalma után, a törvény hibás interpellátiója folytán fizetett 19 millió 300 ezret; ezt levonva azon 46 millióból, több mint 20 milliót megtakarított tehát 8 év alatt. S mi által érte ezt el? az által, hogy a sóbánya-utalványok kevesbitése czóljából a kamatot, az előbbeni 5°/

0-et 4^/j 0/

0-re, sőt lejebb is szállította. Bátran kérdem ezek után: nem kerülte-e ki figyelmét a t. minister urnák, hogy a törvényt igy és csakis így lehet helyesen magyarázni és hogy egy ellenkövetelést e czimen formálva, sokkal törvényesebb, menthetőbb, méltányosabb és igazságosabb alapon állt volna, mint a túlsó részről jött törvénytelen követelés. A második mód, melyről azt állitám, hogy a 80 milliós adósság tekintetében formált igazságtalan és a törvénynyel meg nem egyező követelés ellenében nézetem szerint szintén felhasználható lett volna : vonatkozott arra, hogy miután Ausztriaa nem convertálható ! adóssági tételek fizetését magára vállalta, s igy a i 80 milliót is, melyhez mi 1 500,000 frtot fizettünk, s ezért nyerte a törvény szavai szerint azt, hogy: „minden e törlesztések folytán eleső kamatoknak, valamint a statusadóssági kamatszelvények és sorsjáték-nyeremények után fizetendő adóknak is ő Felsége többi országai és királyságai javára kell esniök", melyben tehát a coupon-adó fölemelése nyíltan említve nincsen: méltán lehetett volna ellenszámitáskóp a valódi eredményt felhívni, megvitatni, vajon nem ment-e Austria a felemelésben tovább, mint kellett, s mint azt az | e végett elvállalt terhek igényeltek? A mit azonI ban a t. pénzügyminister ur az osztrák országos I küldöttség nuntinmából idéz: azt ismét nem helye| sen és nem a valósággal megegyezőleg idézi, | mert azon szavak oly értelemben a nuntiumban ! nem foglaltatnak. A t. pénzügyminister ur szerint