Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

ÖA. oíszágos ülés magyar állam részesíd, a privilégium lejárta után kamataival fizettetik ki a banknak. A minister ur beismeri, hogy az áll alám aján- | lőtt mód az országnak legalább 1.200,000' frt I hasznot hozna. És hoffv ezt nem biztositolta, azt ! kell következtetnem, hogy erre vagy nem gondolt, vagy nagyon csekélynek találta azon összeget, melylyel ezen szegény ország terhein ily módon köny- j nyiteni lehetett volna. Mert azt nem hihetem, hogy ezen engedményt a banktól kieszközölni nem lett volna képes, miután a bank az 1862-iki szerződés ! értelme szerint a 80 milliót a privilégiumért és annak tartamára adta kölcsön kamat nélkül, s elébb való fizetésre nem lett volna jogosítva. A második módozatot, melyet felemiitettem, azzal vélte visszautasíthatni, hogy hisz a bank itt is fizet adót. Ezt jól tudtam; de meg vagyok arról győ ződve, hogy az itt és az Ausztriában fizetett adó közt nem a 30, illetőleg 70°/,-es arány fog fenn állani, hanem Ausztria javára ennél sokkal kedvezőbb. Nem fogom követni a t. minister urnák ren-i deletét, hogy ezen leleményes módozatok máso- | dikát a sorozatból töröljem ki, sőt fentartom jö- | vőre is ezen tárgynak megfigyelését. (Tettzés a \ baloldalon) és midőn majd az uj dualisticus bank i el fogja készíteni első évi zárszámadását, melyből ki fog tűnni az, hogy adójának 30%-nél neveze- j tesen kisebb részét fizeti Magyarországba: tiz évre I kamataival a különbözetet kiszámítva számokban fogom kimutatni t. pénzügyminister urnák, hogy mennyivel kevesbült volna az első 10 év múlva azon teher, mely után 30% arányt elvállaltunk. (Helyeslés a baloldalon.) Most áttérek beszédének azon részére, melyben ritka ügyeskedéssel, a beszédemnek alapját képező j irányt és állításaimnak feltételeit egyenesen igno- j rálva, sőt megtagadva, azt mit mondottam, egész más színben tüntette fel. Mit mondtam én a beszédemben továbbá a következő módozatra nézve, s miből indultam ki ? Azt mondtam — és ezt ma is hibául rovom fel a ministeriumnak, — hogy midőn az osztrák ré- \ széről az 186'7-iki, két oldalú szerződésen alapuló törvények, világos és eltagadhatlan értelme elle- ! nére egy alaptalan állitással jogot követeltek bennünket a 24 millió uj teherrel megróni: j akkor kötelessége lett volna a ministeriumnak kérdésessé tenni mindazt, mit sokkal több alappal és joggal lehet kérdésesnek állítani : miért nem alkalmazta a legsikeresebb gyógymódot, melyet jeliemzőleg kifejezni ugy szoktak : „szeget-szeggel." Ezen eszközt a legegyszerűbb ügyvéd is használja kliense érdekében, midőn azt ellenfele alap- ! talán és jogtalan támadásai ellen védi olykép, hogy ő is igyekszik a kétoldalú szerződés alapján egy ellenszámitást tenni. Ezt mulasztotta el a t. miJtmius 28. 1878. £53 nisterium. s e tekintetben emiitettem először is alkalmas eszközként a sóbánya-utalványok forgalmának kérdését. Mindaz, mit e tárgyban a t minister ur mondott, engem valójában végtelenül meglepett, és én kényszerítve vagyok okoskodásainak tarthatatlanságát kimutatni, mert ő azt, a mit maga is károsnak jelzett: a mostani állapotot, egyenesen nekem tulajdonította. Előbb idézem az ő mondásait: „Nem kellett volna 1867-ben Lónyay Menyhért pénzügyminister urnák azon haszonról lemondani." Bizonyos élczczel említi, hogy én ezt nem nagy többséggel vittem ki. Mellesleg megjegyezve : ezen többség még sem volt sokkal kissebb, mint az, melylyel a tegnapi javaslatot a többség megszavazta, Idézve azután az 1867 : XV, t.-czikknek 5. §-át, bizonyos gúnynyal mondja: „A kinek idejében ezen törvényczikk meghozatott, az ne álljon elő tiz évvel ezután azzal, hogy azt, miről ő ezen törvényben világosan lemondott, mi igénybe vegyük." És midőn én azon második törvényt, melyre hivatkozik, t. i. az 1868: XXI. t.-czikket itt e házban kezembe venni óhajtottam volna, hogy a minister ur álláspontja alaptalanságát kimutassam. hozzám fordulva monda, szolgál ő nekem még ezen törvényczikkel is, mire egyenesen föl is kértein ; s szolgált is, a törvénykönyvet kezében tartva, annak valódi értelmét kivetkeztető idézésével. És végre az ekképpen hibásan ós kihagyással idézett törvényből ritka, egy jobb ügyhöz méltó bátorsággal magyarázza, hogy az osztrák kormánynak jogában van a „nem állandó" szót egész azon határig értelmezni, melyet az osztrákok maguk számára soha sem követeltek, t. L. hogy jogok van még a legnormalisabb viszonyok közt is sóbánya-utalványokat egész 99 millió 999 ezer forintig tetszésük szerint bevonni, s részesülni majdnem 5 milliónyi teher könnyebülésben oly haszonban, melynek ^0°'

o-jét mi fizetjük; nézete szerint erre elég azon egy parányi kis föltételnek eleget tenni, hogy azon csekélység, mely a Í00 millió sóbánya-utalványokból a forgalomban fennmarad : változzék 1—2 ezer, vagy 1—2 száz frt közt. S végül nagy megelégedéssel, s engem útba igazitólag mondja : „kár itt okoskodni, hisz de „lege laía"-ról van szó. Ez volt álláspontja, mire azt mondom, hogy nem a „lege lata"-ról, de a „lege recte interpretanda"-ról van itt szó, mely iuterpretatió Magyarország érdekeit védi és az én állitásom jogosultsága mellett szól. Élénk emlékemben van azon esteli ülés, melyben e törvény tárgyaltatott. Megtalálhatta volna a t. minister ur a naplók és az irományokban, hogy ugyanezen alkalommal a törvény világos értelmének meghatározása végett a két