Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-414
252 414. Országos ülés juniuí 28 1878. A t. pénzügyminister ur szerdai beszédének végén bizonyos patheticus hanggal, mint a pap a bűnöst a gyóntatószékben — engem egyenesen felhív, mondjam meg, kezemet szivemre téve, hogy akkor, midőn 1867-ben Ausztriával az egyezkedés már befejezve volt. mikor nem egyszer szóba hozatott 1868- és 69-ben a 80 millió baukadósság kérdése, —• mondjam meg neki igazán, nem surrant-e el ezen kérdés fölött az akkori ministerium azzal a frázissal, hogy a bankprivilegium lejártáig, és a valuta helyreállításáig ezen kérdés úgysem sürgős : megjegyezvén, hogy ily frázisokkal nem oly kérdésnél élünk, melyről azt mondják, hogy soha semmi körülményekközt nem részesültünk azon felfogásban, hogy a bankkérdést közösen Ausztriával e nélkül megoldani nem lehet. A nélkül, hogy azon sajátságos formáról szólnék, melyben a kérdés hozzám intéztetett, a legőszintébben fogok erre válaszolni, hogy az első Deák-párti ministeriumot fölmentsem azon insinuatió alól, mely a minisíer ur ezen vallatásában feküdni látszott; s a leghatározottabban tiltakozom azon felfogás ellen, hogy ezen első Deák-párti ministerium készítette volna elő a dolgot ogy, hogy a mostani pénzügyminister nem tehetett mást, mint elfogadni 2 1 millió uj termeltetést, s ünnepélyesen kijelentem, hogy az Ausztria részéről támasztott ezen követelés ellen, — 1868. október 5-dikétől, midőn ezen ügyben először tárgyalt a másik kormánynyal, egész 1872. október 24-dikéig. midőn magyar ministeri hivatalos állásom idejében utolsó alkalmam volt ezen ügyre befolyást gyakorolnom : mindig nyílt, határozott, s a törvényekkel megegyező állást foglaltam el. Kérdezze meg a minister ur ministertársát, Trefort t. barátomat, ki ezen utolsó tárgyalás alkalmával, az én kívánságomra, azon tárgyalásban részt vett, melyen gróf Andrássy is jelen volt, — kérdezze meg: nem-e a leghatározottabb állást foglalta el a ministerium ezen ügyben? En magam részéről határozottan mondhatom, hogy százszor inkább lemondtam volna állásomról, hogysem oly egyezséget aláírjak, mely nemcsak az igazsággal és méltányossággal, de az 1867-iki kiegyezéssel is egyenesen ellentétben áll. (Tetszés a baloldalon,) Jól tudom, honnan vette a t. minister ur alaptalan feltevését; nem uj dolog ez, tíz éve lesz. hogy ezen argumentumot Bécsben találták fel, melynek most egy magyar minister a magyar képviselőházban visszhangot, ád. 1868. október 5-én tárgyaltatott legelőször ezen kérdés az osztrák pénzügyministerrel, ki akkor lent volt Budán báró Wodiauerrel, korántsem a 80 millió kérdésében, de számos más a bankravonatkozó kérdésekben, minő a szabályok változtatása, az alaptőke reductiója, stb. Ezen kérdések felett egyeztünk akkor meg, és október 6-án a magyar ministertanács elé terjesztettem ezen megállapodást, és annak meghagyásából az ott felolvasott és jóváhagyott értelmezés szerint következőket irtam a 80 millióra nézve. „A mi a nagyméltóságod által fölemlített, és a bank privilégiumának lejárta után kifizetendő 80 milliónak, azon kamat nélkül adott előlegnek visszafizetését illeti: e tekintetben, támaszkodva az 1867: XV. t.-czikkre — miután az összes előbbeni államterhek után a Magyarország által elvállalandó éyjáradék ezen fölemiitett törvényben a két törvényhozás közt közös egyetértéssel megállapittatott, ennélfogva a 80 millió írt iránt nagyméltóságodnak álláspontját a magyar ministerium elfogadhatónak nem tartotta. {Helyeslés a baloldalon.) Ez tehát azon „elsurranó" átirat a t. minisíer ur nézete szerint! És miért? mert, — miután az ország érdekében és a törvények alapján az osztrák minister által föltett kérést egész Hiedelemmel megtagadtuk, — az átiratban végre ezen pár szó megjegyzést teszem, „meg kell jegyeznem, hogy ezen kérdés a bankprivilegium lejárta és a valuta helyreállítása előtt nem tartozik a sürgősek közé.' : Hol van itt ezen átiratban elsurranás a kérdés fölött, midőn a nem íaríozás iránt határozott álláspontot foglalt el a magyar ministerium. Nem sürgősnek mondtam e kérdést, de kire nézve? Arra nézve, ki a törvény és ezen átirat értelme szerint köteles az adósságot megfizetni. Tiltakozom tehát azon föltevés ellen, hogy ezen szavakból ama következtetést lehessen vonni, mintha ezen tehernek elvállalását a magyar kormány csak kilátásba is helyezte volna. Nem tettem ezt sehol! Hegedüs Sándor: Hát a delegatióban? (Nyugtalanság a baloldalon.) Gr. Lónyay Menyhért: Erre az a válaszom, hogy, .... de nem érdemes rá válaszolni. (Elénk helyeslés a baloldalon..) Ennélfogva kérnem kell a í. minisíer urat, vegye vissza azon tendenliosus nyilatkozatát, melylyel magát menteni, s az első Deák-párti (Fölkiáltások: Andrássy-ministerium.') tehát az Andrássy ministerium emlékét homályba helyezni igyekezett és melyet ón visszautasítok. (Helyeslés a baloldalon.) A minister ur beszédében leginkább zokon vette azt, hogy bátorkodtam egész Hiedelemmel figyelmeztetni arra, hogy ezen egyezségnél bizonyos dolgokra kellett volna figyelmét kiterjeszteni, s hogy fényes beszédet mondjon, nem akarta érteni, sőt felremagyarázta azt, mit mondottam. Az első czáfolata vonatkozott azon megjegyzésemre, hogy az országra nézve hasznosabb lett volna, ha azon összeg, melyben a jövedelemből a
