Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

414, országos ttlés Juuíns 28.1878. 251 melyre nézve Deák Ferencz azt monda, — hogy soha ily vásári alkura ráállni nem lehet. S mint van indokolva ezen jogi álláspont feladása? egyszerűen azzal, hogy az Ausztriában keresztülvihetetlennek bizonyult be. Reám ez azon benyomást teszi, mintha a kormány nem is annyira ezen álláspont megóvását kívánta volna, mintha a kormány egész eljárásában inkább keresett valakit vagy valamit, a kire ráhárítsa a 80 milliót illető egyezkedésnek összes felelősségét. Mint a régi zsidónépnél volt egy nagy ünnep, midőn Israel főpapja a népnek minden bűnét, igen élelmesen egy bakk-kecskére rá imádkozta és azt aztán elbocsátotta a pusztába, a nép pedig bűn nélkül és tiszta maradt, majdnem ugy tűnik fel előttem, hogy ez a bün-bakk, melyre az átvállalás javaslásának kimondását, vagy kezdeményezését reá akarta hárítani: eleinte lett volna a heidelbergi egyetem jog- ós államtudományi kara, miután ez nem sikerült, akkor megkísérelte ugyanezt a quóta-bizottsággal. miután bün-bakknak ez sem vált be, akkor az történt, a mi történik a fekete felleggel, melyet néz az ember, fél tőle, nem tudja magát megóvni: egyszer aztán egészen nyakába szakad. (Derültség.) így történt ezzel a kérdéssel is. így lévén a dolog, én nem tekinthetem üres formulánál egyébnek a jogfentartás azon folytonos fenyegetését, hogy az 1867-ki törvény, a mely azt mondja, hogy minden államadósság iránt a méltányosság és a politikai esély kívánalmainak eleget tettünk ós ez ránk nézve és rajok nézve jogállapotot teremt, ha ez a törvény a mi jogállapotunkat tisztán nem állítja oda, tisztán elő nem tünteti: az ilyen átvállaláshoz hozzákötött jogfentartás, inkább mint gúny hangzik, mintsem komoly törvényhozói kijelentés (Elénk helyeslés balfelöl.) És én megvallom, hogy az, a mi főleg bántó az egész kiegyezési tárgyalás alatt és annak végeredményében a tartalmon kivül főleg az, hogy azon nagy és hetyke kivánatokkal megindult campagne oly véget ért, hogy az északi sark nem áll oly messze a délitől, mint messze áll a végeredmény azon pontoktól, melyeket a kormány mint ünnepélyes ígéretben foglalt programmot ebben a házban előadott. (Elénk helyeslés balfeUl.) És ha ez így van; ha már consummatum est ... . ha ezt az árt csakugyan meg kell fizetni: ily merőben haszontalan és értéktelen jogfentaríásokkal és óvásokkal nem akarnám azt a kikerülhetlen szégyent tetőzni, a melynek elébe a kormány tactikája vezette a nemzetet, ezért én a bevezetést sem fogadom el, (Élénk helyeslés balfelöl. Széll Kálmán pénzügyminister és Lónyay Menyhért gróf szólásra egyszerre állanak fel. Felkiáltások halfel'ól: Szóljon a minister! Lónyay Menyhért gróf leül.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Már engedelmet kérek, én a t. képviselő uraknak kívánságát mindig oly mértékben, a mint azoknak a súlya megérdemli, figyelembe szoktam venni, de engedelmet kérek, az már mégis furcsa dolog, praeseribálni akarni, ki mikor szóljon. (Közbekiáltás balfelol: A minister ur felállott.) Hát én igenis felállottam, mert azt hittem, hogy több szónok e tárgyhoz felírva nincsen, és mert nem akarok kétszer szólni, hanem egyszer akarok szólni (Helyeslés a középen.) Engedjék meg, — hisz még elég jókor fogok jönni — ós csak hízelgő rám nézve, hogy alig várhatják, hogy szólhassak (Derültség.) — hogy azokat, miket igen röviden Szilágyi képviselő ur beszédére megjegyezni szükségesnek tartok, majd akkor mondjam el, ha hallottam azokat, miket Lónyay gróf képviselő ur mondott. (Helyeslés a középen.) Nem fogok késni, akkor azokra is elmondani, a mit szükségesnek fogok tartani. (Helyeslés a középen.) Gróf Lónyay Menyhért: T. ház! Midőn nevem felhivatott, ós a t. pénzügyminister ur felállott, .azért ültem le és óhajtottam volna az ő szónoklatát hallani, hogy alkalmam legyen az általa mondandókra is reflectálni beszédemben ; (Derültség a baloldalon.) de a t. pénzügyminister ur oly udvarias, hogy nekem engedi a szót, hogy miután még egyszer kivan e tárgyhoz hozzászólani, azokra i«, a mit én mondandó leszek, felelhessen. T. ház ! Kissé nehéz állásban érzem magamat (Halljuk]) akkor, midőn a háznak ma hallott két igen kitűnő szónoklata után reflectálni akarok egy sokkal szárazabb tárgyra. Midőn a szerdai ülésben a t. pénzügyminister ur irányomban és állításaim irányában magát ellentétbe helyezte és mondásaimat nemcsak félremagyázta, de megvallom, igen ügyes módon a törvények s a megtörtónt tények magyarázásánál is a valóságtól eltért: fentartám magamnak a részletes tárgyalás alkalmával indokolatlan állitásainak magyarázatába, illetőleg visszautasításába bocsátkozhatni. Az idő haladt, a vita már semmi érdekkel sem bírhat, hisz el van döntve a kérdés, ennélfogva lehetőleg röviden fogok nyilatkozni, s a t. minister urnák több rendbeli állításaira nem fogok reflectálni, s csakis a legfontosabbakat veszem figyelembe. Szilágyi Dezső t barátom az imént igen találóan fejtegette, hogyan keresett a ministeriuin a kiegyezési tárgyalások folyama alatt folytonosan valakit vagy valamit, a ki vagy a mi oka annak, hogy a kiegyezés csak ezen alakban köttetett meg. 32*