Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

250 ***• országos ülés június 28. 1878. vány, melyet a t. előadó ur előterjesztett. — Deák nem tigy kívánta tekintetni, hanem kijelentette, hogy „abba soha semmi szín alatt nem tudna beleegyezni, hogy ezen elvállalt összegen felül utóbb bármi követeléseket elfogadjunk,'' (Ugy van] balfelöl.) mert — ugy mond — a súlyos teher is könnyebb, ha bizonyos és határozott, mint ha folytonosan marad még valami, a mi ujabb súrlódásokra adhatna okot. ujabb terheket vonhatna maga után'." (Ugy van! balfel'öl.) Én megengedem, hogy a kormány saját érdeme alapján védje e javaslatot, de ha valakinek a politikája igazolására lehet Deák felfogására hivatkozni : akkor nekünk lehet ezt tenni és nem a túloldalnak, (Helyeslés balfelöl.) s legkevósbbé a korraányelnök urnák. (Ugy van\ balfelöl.) Mert a kormányelnök ur is azon beszédében, melyet az államadósságokról tartott, azt mondotta: „annyit vállalunk el ez államadósságokból, a mennyit megbírunk, de annyit elvállalunk teljesen ós ezzel a politikai eszóly minden kívánalmának, örök időkre eleget tettünk" (Ugy vaui balfelöl.) és nem adás-vevés tárgyává tették, mint tétetik azon módositványban, melyet a t. előadó ur javasolt, a hol az mondatik, nem tartozunk jogilag, ós természetesen fentartjuk a jogunkat, hogy nem tartozunk, (Derültség balfelöl.) nem tartozunk méltányosságból, sőt azt mondja a pénzügyminister ur, hogy erkölcsi érzetünket bántja e szavazás. — Ha sern jogból, sem móllányosságból nem tartozunk, ha erkölcsi érzetünket bántja a szavazás, a mint mindezt a minisierek beismerik: akkor nem valóságos jugum caudinum-e az, a min a kormány az országot és e házat átvezeti ? (Élénk tetszés balfelöl.) És az mondatik, mindezt mintegy előkészíti és enyhíti az a jogi óvás, melyet az előadó ur módositványában javasol. A t. ministereinők urnák ritka szerencséje vau, mióta elveinek fentartásával innen oda ment, (Derültség.) de egyszersmind elveit is hatálytalanokká tette. (Tetszés balfelöl.) Minden jog, melyet kezébe vesz, rögtön hatálytalanná válik, — de ő azért azt a jogot fentartja. Ez elég az ő megnyugtatására. (Élénk tetszés a baloldalon.) Ritka szerencséje neki, hogy egész politikai eljárása abban áll: hatálytalanná tenni a jogot és íentartani, de tenni annak ellenkezőjét és azt mondani: az ország joga meg van őrizve. (Tetszés a baloldalon.) így tett ő*a külön vámterületre való joggal; beszélt erről kormányzata elején mint komoly actualis lehetőségről ünnepélyesen a házban, — hanem már a vámügyi vitában ugy beszólt, mint olyanról, melyet foganatositani nem lehet a nemzetgazdasági harcz megindítása és a j nélkül, hogy egész jelen állapotainkat, sokkal becsesebb érdekeket koczkára ne tegyük. De fönn van tartva azon jogunk, fönn van tartva a külön bankhoz való jogunk, a szabadkereskedéshez való jogunk, s most, midőn ezen adósságból egy részt átvállalunk : fönn van tartva azon jogunk, hogy ezen adósság czimén semmi körülmények között sem tartozunk jogilag. (Élénk derültség és tetszés a baloldalon.) Ezek vívmányai azon leleményes politikának, mely azon padról hirdettetett, (A kormányelnöki székre matat.) és mely szerint senki az ő helyzetükben nem csinálhatott volna ennél jobb kiegyezést. (Tetszés a baloldalon.) De meg kell vallanom t. ház, hogy rendkívül sajátságos azon egész eljárás, melyet ezen 80 milliós adósság kérdésében a t. kormány tanúsít. Midőn 1876-ban a májusi stipulatiókkal az összes gazdasági kiegyezés kérdései egy bizonyos végmegállapodásra hozattak a másik állam kormányával, akkor a kormány ezen megállapodások iránt más helyen is, ezen házban is, bizonyos kijelentéseket tett, és azon interpellatióra, mely hozzá másutt intéztetett, hozzá intéztetett egyik t. képviselőtársam által, a ki meglehetősen nyugtalan ugyan, de azon padokon foglal helyet, (A középre mutat.) azon feleletet adta a kormányelnök ur, hogy a 80 milliós adósságról szó sem volt. Már most képzelheti a t. ház az én csodálkozásomat és megdöbbenésemet, midőn a t. pénzügyminister úrtól a múlt napokban azt hallottuk, hogy ezen adósság ügye oly ügy, mely 1868. óta kérdés tárgya volt ós mely nélkül a gazdasági kiegyezést létrehozni nem lehet, _ s hogy ezt tudta, mindenkor minden kormány. Ok eljutottak a májusi stipulatiókig; azt állították: meg van a kiegyezés teljesen a monarchia két államának kormányai között, a pénzügyi és gazdisági rendezésre, de mélyen hallgatott a kormány arról, hogy a 80 milliós adósság ügye el volna intézve, kétségtelenül azon meggyőződésben, hogy a nélkül nem lehet a kiegyezést létesíteni. Ez az egyik; a másik az, hogy a t. kormány a maga jogi felfogásában már oda jutott, hogy minket ezen kötelezettség nem terhel, inert mi bona fide ünnepélyesen ugy vállaltuk el az 1867-iki államadóssági járulókot, hogy 1867-ben eleget tettünk annak, a mivel a politikai eszélynek tartoztunk, — mondom, a kormány oda jutott a maga jogi felfogásában, hogy vitás kérdéssé formálta a két állam közt ezen ügyet, és bizonyos, nem épen szerenesésen választott bíróság eldöntése alá kívánta bocsájtani. De utoljára is, ez egy bizonyos jogi felfogás, melyet a kormány elfogadott s ezzel legalább az egyszerű hatalomszó és erőszakolás előtti meghajlást pusztán azért, mert gyengébbek vagyunk, ki akarta kerülni, s mi jogi meggyőződésünknek is súlyt szerezni, hogy ne le gyen kénytelen a nemzet oly adósság átvállalásra,