Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

414 országos ülés június 23. 1878 2é9 értelemben vett conservatismust és stabüitást, egy I tisztán leszámolási eselekvényre alkalmazta, és engémet, ki e tekintetben meghozott törvényre, mint j egyszer-mindenkorra intézkedő okmányra hivat- I koztam, és nézetem szerint helyesen hivatkoztam,, mint megcsontosnlt stabilistát kívánt feltüntetni a közönség előtt. {Helyeslés bal/elöl.) De vissza térve az előadó urnák beszédére, ő reám vonatkozólag azt mondja: miként ő a közügy érdekében óhajtotta volna, hogy éppen most, j midőn a dualismus más oldalról oly niegtáinadá- j soknak van kitéve, a képviselő ur — az az én — I netalálta volna szükségesnek a dualisinusra nézve j oly fatális következéseket levonni, és hivatkozni a dualismus nagy alkotójára, — kinek különösen élete másik felének egész működése egy nagy tiltakozás azon szerep ellen, melyet a t képviselő — az az én — emlékezetének e vitában szánt. Előadó urnák ezen állítása csakis puszta állítás,-és mivel azt semmivel se bizonyítja be: én azt nem egyébnek, mint üres hangzatos phrasisnak j tekintem, melynek ellenében azt állítom, hogy a dualismus alkotójának működése éppen az ő állásával ellenkezőleg egy, nagy tiltakozás a kormány jelen eljárása ellen Es nehogy én is csak üres phrasist mondjak, be is bizonyítom állításomat. Midőn a már-már megkészült kiegyezés alatt az aussei és halleini sójegyeknek biztosításáról ós Magyarországnak e bfztositásbani részvétéről történt ujabb követelés : annyira megilletődve volt a boldogult, hogy ezen majd hogy meg nem tört az egyezség, s csak nagy nehezen lehetett őt rá birni, hogy még ezen ujabb követelésnek engedjen, (Felkiáltások: Ugy vanl) a mit azonban csak azon határozott kikötés mellett tett, hogy ez az utolsó teher, melyhez járul, s mást vagy többet elvállalni semmi esetre se fog. így "ment csekély, gondolom 10—12 többséggé! a sójegyek biztosításának és kedvezményének elintézése keresztül e házban, a mi amellett tanúskodik, hogy, ellenkezőleg mint előadó ur állitá, a dualismus alkotójának működése egy nagy tiltakozás azon eljárás ellen, melyet a jelen kormány a bankadósság kérdésében követett. Azután nem is voltain én tisztelt előadó ur Deák Ferencznek ellenfele soha. 1848 előtt nem j volt szerencsém vele együtt képviselő lenni. 1861. ; után pedig, hogy mindig, mindenben egyhangzás- ; ban vele követtem az irányt, melyet ő kijelölt, arról nyilvános életein és az országgyűlési naplók tanúskodnak ; de a ki 48. előtti epocha és a későbbi idők közt felületesen párhuzamot huz : az valóságos anachronismust követ el és arról tesz bizonyságot, hogy nem ismeive a kort, melyben nem ! ólt, nem is tanulmányozta azt. (Elénk helyedé* '< bal/elöl.) Azt mondja a t előadó ur, hogy az óvatos- ; ság a bölcsesség anyja. Szép eJassicai mondat, és j KÉFVH. NAPLÓ 1Ó75-78. iVlll KÖTET. józanul értelmezve teljesen igaz ; de szintén igaz az is. hogy a túlságos óvatosság a félénkség szülöttje, mely nem egyszer játszotta el a haza legdrágább érdekeit. (Helyedé* balfelöl.) Mondott azonban a t. előadó ur beszédében egyet, a mit én is, mint helyest fogadok el: meggyőződés és ebből fakadó s ezen alapuló kötelesség vezérli a becsületes ember tetteit. Elfogadom, helyeslem s ezt kölcsönösen tartozunk egymásban beesülni; de ez nem zárja ki azt, hogy egymás eljárását erkölcsi, vagy mint mondani, szokás ethicai szempontból is megbíráljuk, és'inig subjeetive senkiről, ki az ellenkezőt tettekkel nem tanúsítja — erkölcstelenséget nem szabad feltennünk, addig objective azt, mit cselekszik, még e tekintetben is el ne Ítéljük. (Helyeslés bal/elöl.) Mindezeknél fogva én sem igen tisztelt Szlávy képviselőtársain, sem az igen tisztelt ministerelnök urnák, legkevésbé pedig az előadó urnák érvei által állításaimat megezáfoltaknak nem ismerhetvén be

v a törvény ezen bevezetését se fogadhatom el. (Elénk helyeslés,.) Szilágyi Dezső: Én magam is azon nézetben vagyok, hogy valamint az a bevezetés, mely javasoltatik, úgy az, mely az eredeti törvényjavaslatban foglaltatik, jellemző világot vet azon egész eljárásra, melyet a 80 milliós adósság körül a t. kormány követett. A t. ministerelnök ur részéről tegnap felhozatott az, hogy ha 1867-ben lehetett az államadósságokból elvállalni jogfeladás nélkül: miért ne lehetne ugyanezt tenni jelenleg is'? Az előttem szóló t. képviselő ur kimutatta, hogy az 1867-iki ós a jelenlegi állapot között óriási különbség van. mert 1867-ben, mint ezt törvényünk világosan mondja, mint ezt itt a kormány-padokról elismerték, mint ezt azon törvénynek legelső támogatója és szellemi szerzője, Deák Ferencz akkor kifejtette, azt hittük és bona üde azt hittük, hogy az államadósságokra vonatkozó minden tekintetnek., a mit nem jogból, nem méltányosságból tartoztunk tenni, de politikai eszélyből tennünk kellett, teljesen megfeleltünk. Ily módon ajánlók fel az államadóssági járulék átvállalását, ily módon fogadhatták el ott és nem másképen. A ki ezt kétségbe vonná, annak felolvasom Deák Ferencznek épen az államadóssági járulék ügyében 1867. deczember 14-én tett azon nyilatkozatát, hogy elvállalja ezen államadósságot, elfogadja e törvényjavaslatot azon kijelentéssel, „hogy mivel ő a nemzet és nemzet közti egyezkedést nem ugy kívánja tekintetni, mint vásári alkudozást," a minek mellesleg mondva tekinti a jelen törvényjavaslat, mert ez is egyik ára a gazdasági és pénzügyi kiegyezésnek, és milyen kiegyezésnek, — ezt nyíltan mondja azon módosít 32