Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-414
248 414. országos ülés június 23. 1#78. kodása, sem előadó urnák formailag csinos, és ha a végén el nem rontja, {Derültség hal fel öl.) a maga szempontjából elég ügyességgel szerkesztett érvelése, sem pedig a minisíer urnák nagy szava, melylye! bombaként szétrombolni hitte érveimnek összeségét, nézetem szerint mondom azok-* nak erejét semmiben se gyengítették meg. Szlávy képviselő ur első beszédében tegnapelőtt és szavainak magyarázatában tegnap azt állitá, hogy valamint a bank, ugy a 80 milliónyi bankadósság kérdése 1867-ben szóba se hozatott a két országos bizottság által. Ez nem áll; mert a banknak 80 milliónyi adóssága csak épen ugy tárgyaltatott akkor, mint bármely más neme az adósságoknak, f Ugy van ! balfelöl.) És pedig hogyan ? Készíttetett az illető hivatalos orgánumok által egy jegyzéke a monarchia adósságainak, s ebben benfoglaltatik a 80 milliomos bankkövetelés is, és ezen jegyzék alapján állapíttatott meg azon tehermennyiség, melyet az államadósságokból Magyarország elvállal; és kiemelve egy ötszáz milliónyi praecipuumot, a többi adósság felett három rendbeli intézkedés történt: 1-ször. Megáliapittatott azon összeg, nndylyel Magyarország az erdélyi államadósságok kamatainak fedezéséhez tartozik évenkint járulni. 2-szor. Megáliapittatott az, hogy ezen különféle czimü adósságok a mennyire lehet egységes járadék kölcsönné változtassanak át. a mennyire pedig természetűknél fogva — némely adósságezimek, s ezek közé tartozik a bankkövetelés is — ily egységes járadékadóssággá átváltoztatásra nem alkalmasak, mert mindenesetre visszafizetendők, ezeknek törlesztésére meghatároz tat ott mivel és és mennyive! tartozik Magyarország hozzájárulni, j ő-szor. Különös speciális intézkedések tétetnek a pénztárokban elhelyezett biztosítékok ósletéteményekre nézve, a függő adósságokra, végre az ausscei ós halleini sóbányákra bekeblezett 100 milliónyi zálogjegyekre nézve. { Ezek sorában kellett volna felemlíteni a 80 milliós bankadósságot is, ha aziránt különösen ! kivánt volna a két bizottság intézkedni; de mert j nem tette, jele, hogy ezen adósságot a második I categoj-iába eső nem convertálható adósságok : közé tartozóknak ismerte el, melyek törlesztésére és igy a S0 millió bankkövetelés törlesztésére Magyarország évenkint 1.500,000 Irtot fizet, nincsen tehát igaza Szlávy t. képviselőtársamnak. Es ebben rejlik a nagy különbség az 1867 iki j és a inai állapot között: akkor nem volt törvény, ! nem volt egyátalában aziránt intézkedés: sególyje-e, \ és ha igen, mennyiben segél j-je Magyarország a monarchia összes adósságait viselni. Ma van, s ezen ! létező törvény jelelt ki évi járulékot, melylyel Ma- ! gyarország is köteles törleszteni a monarchia j adósságát, többet tehát újból követelni jogilag ép \ ugy mint méltányosság szempontjából se lehet. {Helyeslés bal/elöl.) A bizottság előadója egyálalán nem ismeri el ezen különbséget. Sajnálom, de azzal, ki azon állapot közt, melyben még nincs se törvény se intézkedés, és ezen állapot közt, melyben már van törvény és valósult, a különbséget nem ismeri el : azzal én vitatkozni nem tüdők. (Élénk helyeslés balfelül.) Ámde a ministerelnök ur az előadó urnák segítségére jött, hatalmas szóval azt állítván, hogy ő se fogadhatja el a felállított különbséget; mert ha azért, mert ma van törvény, nem volna szabad semmiben, egy talán még — tegyük fel — eltérő intézkedést is tenni, akkor a primae nonustól kezdve mai napig történt változások mind törvényellenesek lennének, mert hisz ezekre nézve is volt törvény. Ezen elv- ugy mond a ministerelnök ur engedelmet kérek — ha logiee keresztül vitetik — nemis a conservatisnms, hanem a stabilismus volna. Ez az a hatalmas szó „stabilismus", melylyel az igen t. ministerelnök ur az én érvelésem egész rendszerét szétrobbantani hitte. Csalatkozott! és hogy ezt bebizonyítsam, most .nekem kell engedelmet kérnem az igen tisztelt ministerelnök úrtól, hogy a dolgot maga nevén nevezhessem (Hullj ak\ balfelöl) s ne vegye személyeskedésnek vagy sérteni kivánó szándéknak, ha azt vagyok kénytelen állítani, hogy okoskodásaiban az eszméket össze zavarja, — ő a hévmórővel az alcohol fokot akarja mérni vagy viszont. — (Tetszés balfelöl.) Ha valaki politikai, nemzetgazdászati, culturíejlődósi s t. eféle törvényekre hivatkozva azt állítaná, hogy ezeken változtatni, ezeket a helyzet és körülményekhez képest fejleszteni nem szabad, nem lehet: az ilyent méltán megróhatna a t ministerelnök ur a megcsontosult stabilismussal, mely daczolni akar a kor, az emberiség rendeltetésével a tökéletesedés utáni törekvéssel. De midőn egy leszámolási kiegyezést, egy eddig élnem ismert terhek bizonyos részének elvállalása felett végleg intézkedett törvényt illet a stabilismus vádjáva! : akkor ez azoknak alapját, conditio sine qua nonját támadja meg igaztalanul, (Helyeslés balfelöl) mert az ilyen leszámolási intézkedésnek legelső kelléke, hogy az végleges, állandó és azért stabilis legyen. (Ugy van! balfelöl.) Ha én testvéreimmel megosztozom, egyszersmind a létező terhek iránt végleg leszámolok és kiegyezünk a mennyiség iránt, mely a terhekből mindegyiket megilleti: ezen egyezségnek állandónak, stabilisnek kell lenni, másként hiábavaló. Ez esetben a stabilitás a perfectió, míg a politikai mindennemű törvények ós intézkedéseknél a koronkinti fejlesztésben áll a períeetibilitás — bocsásson meg azért t. ministerelnök ur, ha ismételve állítanom kell, hogy ez esetben nem helyesen alkalmazta a mértéket, midőn a politikai
