Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-414
414. országos ülés június 23. 1878, 247 Ha a vöslaui egyezség jogilag sem Magyar- I országot, sem a magyar kormányt nem kötelezte, kit kötelezett akkor ? Nem kötelezhetett senki mást, legíőlebb erkölcsileg magát gr. Lónyay Menyhértet, a ki azt aláirta, de utódait a ministeri j széken sohasem kötelezte. Hogy pedig nem, — és itt bátor vagyok hivatkozni a bankügyben évekig folytatott tárgyalásokra, melyek okmányai időről-időre részint a bank, részint pedig a kormány közleményei folytán napvilágra kerültek,— bizonyítják azok, hogy Kerkapoly Károly és Széll Kálmán pénzügyministerek mindenkor óvást tettek : azon felfogás ellen, mintha Magyarország joga az í önálló bankra kérdéses lenne, és hogy e házban | az ellenzék részéről Tisza Kálmán, a kormány részéről pedig minden ininister azt vitatta, hogy ; Magyarországnak a bankkérdésben teljesen szabad j keze van. Ezen negyedik kadencziához t. ház, azonnal | az ötödiket is hozzáfűzöm. És ez az, hogy Lónyay pónzügymi nistersége után minden kormány és minden párt tényleg mégis íentartoüa az osztrák bankkal való viszonyt, daczára annak, hogy minden párt és minden kormány annak jogi kötelező erejét tagadta. De miért tartották meg ? a vöslaui egyezség miatt ? Korántsem. Talán azért, a mire a ministerelnök ur is tegnapi beszédében hivatkozott, hogy sokkal jobbnak vélték az osztrák nemzeti bankkal kötni egyezséget, mint mással; szóval: mert financziális, nem pedig jogi okokból az osztrák nemzeti bankkal való modus videndit fentarthatónak hitték. Ha ez tényleg igy történt, és pedig igy áll a mai napig, akkor vajon azon vöslaui egyezségnek tartalma financialiter nem volt-e oly jó és igazolható, hogy ha minden kormány érvényre juttatta volna annak intézkedéseit, akkor nem állanánk ma ott, a hol tényleg vagyunk, és ha a ministerelnök ur ismeretes leleményességével a vöslaui egyezségen tul menve, annál jobb stipulatiókat igtatott volna a törvénybe: neki ezért köszönettel tartoznánk. Ez az ötödik kadenczia, de rögtön szolgálok a hatodikkal is. Hogyha a bank privilégium megtartása kötelező lett volna is a ministeriumra, bizonyára megszűnt az kötelező lenni azon percztől fogva, mikor a privilégium lejárt. Az előző kormányok valamennyien hivatkozhatnának a vöslaui egyezségre, ha ez kötelező lett volna s a felelősséget Lónyay képviselő úrra háríthatták volna, de Tisza Kálmán nem. Mindenik mondhatná, hogy ezen kiegyezés megkötötte a kezeit; de egynek nincs joga ezt állítani, Tisza Kálmánnak; (Ugy van] Ugy van! a baloldalon.) mert ő a kiegyezéshez a bank privilégiumnak lejártával fogott, mikor a kormánynak jogában és módjában állott teljesen uj alapon kötni szerződést, a minthogy megkisérlette is ezt a cartell-bankkal és meg is csinálta az bank törvényjavaslatban. Enynyit a ministerelnök urnák. Hegedüs Sándor képviselő urnák pedig annyií. hogy si tacuisses . . . A mi a törvényjavaslatot illeti, én annak még czimét sem fogadom el. {Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Méltóztatik a t. ház a czimet elfogadni, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a czimet elfogadja. Gulner Gyula jegyző (olvassa a bevezetést.) Márkus István előadó: T. ház! A bankügyi bizottság a törvényjavaslat bevezetését nem találván helyesen szerkesztettnek, helyébe a következő szerkezetet javasolja tétetni, (olvassa .-) „Az 18Ö3. évi január hó 3-án az akkori cs. kir. pénzügyministeríum és a szab. osztrák nemzeti bank közt kötött egyesség 4. §-ában emiitett, a szab. osztrák nemzeti bankot cselekvőleg illetőleg 80 millió o. é, forintnyi államadósság — az 1867 : XII. törvényczikk 53. §-ának világos kijelentése szerint a magyar korona országait jogilag nem terhelhetvén, — az azon törvényczikk 54. és 55. §§-aiban elfogadott méltányosság szempontjának pedig a törvényhozás az 1867 : XV. törvényczikk által eleget tévén, — a magyar korona országai ezen adósság törlesztéséhez járulni kötelezve nincsenek. — Mégis azon czélból stb." — Következik a bevezetés négy utolsó sora változatlanul, ugy a mint jegyző ur fölolvasta. Kérem a t. házat, méltóztassék a bankügyi bizottság által elfogadott ezen szerkezetet elfogadni. Somssich Pál: T. ház! Én természetesen nem ahoz szólok, a mit most az előadó ur indítványozott, mert azt ugy sem ismerem, és nem is hallottam, hanem szólok a törvényjavaslat bevezetéséhez, ugy a mint az előttünk van., (Felkiáltások: A módosítás föl lett olvasva!) En azon módosítást nem értettem, tehát ahoz hozzá nem szólhatok. Márkus István előadó (közbeszól:) Kivan nyomatva a jelentésben. Somssich Pál: Én nem olvastam. Nekem ezen bevezetés alkalmat szolgáltat arra, hogy azon ezáíolatokra, melyek tegnapi napon ellenem elmondattak, válaszolhassak, (Ellenmondás jobbfe161. Halljuk] balfelöl.) még pedig anélkül, hogy a részletes tárgyalás keretén túllépve, az általános vita terére visszatérjek ; mert a törvényjavaslatnak ezen pontja mellett és ellen ugyanazon érvekkel lehet ós kell harczolni, melyekkel az egész törvényjavaslatot lehetett ós kellett vódni vagy megtámadni. (Helyeslés balfelöl.) mely utóbbiakat én ezen pontra nézve is teljes erejökben fentartok, s azokra újra hivatkozni bátorkodom, miután (Halljuk! halfelöl.) né'cteui szerint sem Szlávy t, képviselőtársam tárgyilagos komoly okos-