Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

414. országos ülés június 23. 1878, 247 Ha a vöslaui egyezség jogilag sem Magyar- I országot, sem a magyar kormányt nem kötelezte, kit kötelezett akkor ? Nem kötelezhetett senki mást, legíőlebb erkölcsileg magát gr. Lónyay Menyhértet, a ki azt aláirta, de utódait a ministeri j széken sohasem kötelezte. Hogy pedig nem, — és itt bátor vagyok hivatkozni a bankügyben évekig folytatott tárgyalásokra, melyek okmányai időről-időre részint a bank, részint pedig a kor­mány közleményei folytán napvilágra kerültek,— bizonyítják azok, hogy Kerkapoly Károly és Széll Kálmán pénzügyministerek mindenkor óvást tettek : azon felfogás ellen, mintha Magyarország joga az í önálló bankra kérdéses lenne, és hogy e házban | az ellenzék részéről Tisza Kálmán, a kormány részéről pedig minden ininister azt vitatta, hogy ; Magyarországnak a bankkérdésben teljesen szabad j keze van. Ezen negyedik kadencziához t. ház, azonnal | az ötödiket is hozzáfűzöm. És ez az, hogy Lónyay pónzügymi nistersége után minden kormány és minden párt tényleg mégis íentartoüa az osztrák bankkal való viszonyt, daczára annak, hogy min­den párt és minden kormány annak jogi kötelező erejét tagadta. De miért tartották meg ? a vöslaui egyezség miatt ? Korántsem. Talán azért, a mire a ministerelnök ur is tegnapi beszédében hivat­kozott, hogy sokkal jobbnak vélték az osztrák nemzeti bankkal kötni egyezséget, mint mással; szóval: mert financziális, nem pedig jogi okokból az osztrák nemzeti bankkal való modus videndit fentarthatónak hitték. Ha ez tényleg igy történt, és pedig igy áll a mai napig, akkor vajon azon vöslaui egyezség­nek tartalma financialiter nem volt-e oly jó és igazolható, hogy ha minden kormány érvényre juttatta volna annak intézkedéseit, akkor nem ál­lanánk ma ott, a hol tényleg vagyunk, és ha a ministerelnök ur ismeretes leleményességével a vöslaui egyezségen tul menve, annál jobb stipu­latiókat igtatott volna a törvénybe: neki ezért köszönettel tartoznánk. Ez az ötödik kadenczia, de rögtön szolgálok a hatodikkal is. Hogyha a bank privilégium megtartása kö­telező lett volna is a ministeriumra, bizonyára megszűnt az kötelező lenni azon percztől fogva, mikor a privilégium lejárt. Az előző kormányok valamennyien hivatkozhatnának a vöslaui egyez­ségre, ha ez kötelező lett volna s a felelősséget Lónyay képviselő úrra háríthatták volna, de Tisza Kálmán nem. Mindenik mondhatná, hogy ezen kiegyezés megkötötte a kezeit; de egynek nincs joga ezt állítani, Tisza Kálmánnak; (Ugy van] Ugy van! a baloldalon.) mert ő a kiegyezés­hez a bank privilégiumnak lejártával fogott, mi­kor a kormánynak jogában és módjában állott teljesen uj alapon kötni szerződést, a minthogy megkisérlette is ezt a cartell-bankkal és meg is csinálta az bank törvényjavaslatban. Eny­nyit a ministerelnök urnák. Hegedüs Sándor kép­viselő urnák pedig annyií. hogy si tacuisses . . . A mi a törvényjavaslatot illeti, én annak még czimét sem fogadom el. {Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök : Méltóztatik a t. ház a czimet elfo­gadni, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a czimet elfogadja. Gulner Gyula jegyző (olvassa a bevezetést.) Márkus István előadó: T. ház! A bank­ügyi bizottság a törvényjavaslat bevezetését nem találván helyesen szerkesztettnek, helyébe a követ­kező szerkezetet javasolja tétetni, (olvassa .-) „Az 18Ö3. évi január hó 3-án az akkori cs. kir. pénzügy­ministeríum és a szab. osztrák nemzeti bank közt kötött egyesség 4. §-ában emiitett, a szab. osztrák nemzeti bankot cselekvőleg illetőleg 80 millió o. é, forintnyi államadósság — az 1867 : XII. törvény­czikk 53. §-ának világos kijelentése szerint a magyar korona országait jogilag nem terhelhetvén, — az azon törvényczikk 54. és 55. §§-aiban el­fogadott méltányosság szempontjának pedig a tör­vényhozás az 1867 : XV. törvényczikk által eleget tévén, — a magyar korona országai ezen adósság törlesztéséhez járulni kötelezve nincsenek. — Mégis azon czélból stb." — Következik a bevezetés négy utolsó sora változatlanul, ugy a mint jegyző ur fölolvasta. Kérem a t. házat, méltóztassék a bankügyi bizottság által elfogadott ezen szerkezetet elfogadni. Somssich Pál: T. ház! Én természetesen nem ahoz szólok, a mit most az előadó ur in­dítványozott, mert azt ugy sem ismerem, és nem is hallottam, hanem szólok a törvényjavaslat be­vezetéséhez, ugy a mint az előttünk van., (Felki­áltások: A módosítás föl lett olvasva!) En azon módosítást nem értettem, tehát ahoz hozzá nem szólhatok. Márkus István előadó (közbeszól:) Kivan nyomatva a jelentésben. Somssich Pál: Én nem olvastam. Nekem ezen bevezetés alkalmat szolgáltat arra, hogy azon ezáíolatokra, melyek tegnapi napon ellenem el­mondattak, válaszolhassak, (Ellenmondás jobbfe­161. Halljuk] balfelöl.) még pedig anélkül, hogy a részletes tárgyalás keretén túllépve, az általá­nos vita terére visszatérjek ; mert a törvényjavas­latnak ezen pontja mellett és ellen ugyanazon érvekkel lehet ós kell harczolni, melyekkel az egész törvényjavaslatot lehetett ós kellett vódni vagy megtámadni. (Helyeslés balfelöl.) mely utób­biakat én ezen pontra nézve is teljes erejökben fentartok, s azokra újra hivatkozni bátorkodom, miután (Halljuk! halfelöl.) né'cteui szerint sem Szlávy t, képviselőtársam tárgyilagos komoly okos-

Next

/
Thumbnails
Contents