Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

246 414. országos Illés jnnius 23. 1878. t. barátom szokásos szellemdus ötlettel felém fordult, felkiáltván, hogy erre mondjak én kadencziát. És arra a tiszt, kormánypártiak, kik szellemben utolérni talán nem, de ötleteiben követni szokták Hegedüs Sándor képviselő urat. chornsban azt mondották: „Erre tessék kadencziát mondani." „Hát erre leszek bátor pár kadencziát mondani." {Halljuk!) Elnök: Ez a czim ellen van t. képviselő ur. B. Kaas Ivor: Igenis, a czim ellen. (Élénk derültség.) Elnök: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy azon tiszteletteljes vélekedésemet jelentsem ki, hogy most nem az átalános vitánál vagyunk. Az átalános vitánál lehet szólni sokfélérő] anélkül, hogy az elnöknek joga lenne az illető szólót figyelmeztetni; de most kérem a részletes tárgyalásnál vagyunk, most tehát csak az azon szakaszokban foglalt kérdések vehetők tárgyalás alá, mely szakaszok a tanácskozás tárgyát képezik. Ez alkalommal természetesen azokra is renectálhatni, a mik az e szakaszokban foglalt tárgyakra nézve a vita folyamában korábban mondattak; de más tárgyra nézetem szerint kitérni nem lehetB. Kaas Ivor: Nézetem szerint azon ezimrőf, mely a nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 milliónyi államadósságról kötendő „egyezmény" iránt szól. ezen czimről van itt szó és én bátorkodom ezen „egyezményt" a ministerelnök ur példáját követve, némileg kapcsolatba hozni a vöslaui egyezséggel és néhány megjegyzést tenni ezen tárgyra anélkül, hogy illetéktelenül és terjedelmesen igénybe vegyem a t. ház türelmét. (Halljuk!) Mi, a kik itt a házban, néhányan a szélső baltól kezdve a kormánypárton keresztül, s a volt szélső jobbnak most itt mellettem ülő tagjai sorában is Lónyay gr. iránt személyes barátsággal és tisztelettel viseltetünk, rendesen egy igen különös körülménynyel találkozunk, valahányszor megtámadás intéztetik Lónyay gr. általunk igen t képviselő ur ellen. Hallunk valami nagyot, valami kimondhatlant emlegetni először súgva, azután lapokban, később a házban és a megtámadásoknak nagy átalánosságában soha sem tudjuk, hol fogjuk azokat meg, hogy mi az tulajdonkópen, a mire válaszolni kell. Végre sok hercze-hurcza, lárma, gyanúsítás után kisül, hogy a dologban van valami, de az a valami igen kevés, és a nagy vád felpukkad, mint a felrepedt léggömb, és a vádnak magva olyan mint egy feltört lyukas mogyoró. Egy ily vádhoz hasonlít a vöslaui egyezség ellen emelt vád is, a mely évek során át felhozatott, a mig végre a t. ministerelnök ur beszédéből megtudtuk, hogy ezen nagy vádnak nincsen csak egyetlen egy pontja, mely fentartatik, és ez az egyetlen egy pont az, a melyre nézve Hegedűs barátom felszólalására kadencziát mondanom kell. A ministerelnök ur argumentuma, hogy t. i, a vöslaui egyezség köde borult a magyar önálló bank felállítása elé, mert abban a magyar kormány kötelezi magát, hogy bankjegy kiadásra privilégiumot nem ad senkinek, mig a két állam kormánya egyetértőleg a bankkérdésre nézve nem határoz, —- azok után, a miket a t. ministerelnök ur maga felhozott, önmagától eloszlik. T. i. a ministerelnök ur maga kijelenti — és ez már nem uj dolog, hanem azért igen döntő argumentum — hogy ezen egyezség nem törvény, tehát az országot nem kötelezi. Oly kézzelfogható igazság, hogy ugy mondjam, oly lapos argumentum ez, hogy a t. ministerelnök úrtól szeretem ugyan hallani, de magam ilyenhez folyamodni nem kívánok. Egy másik argumentum az, melyet a múltkor Lónyay Menyhért gr. ur hozott fel, mondván, hogy abban a vöslaui egyezségben bizonyos feltételek voltak adva a banknak és ezen feltételeket a bank később nem teljesítette, és miután minden kétoldalú szerződés a világon, ha az egyik fél azt nem teljesiti, a másik félre sem kötelező, tehát ezen szerződós is megszűnt a magyar kormányra kötelező lenni azon perczben, midőn az osztrák nemzeti bank ezen feltételeknek eleget nem tett, illetőleg az osztrák kormány őt azok teljesítésére nem szorította. Ez a második kadenczia. Egy harmadik kadencziát nekem hosszabb idővei ez előtt Csengery Antal t. képviselő ur szolgáltatott, a ki midőn ugyanezen tárgy a szokott modorban a volt baloldali ellenzék részéről e házban tárgyaltatott, nekem azt mondta, hogy az igazi argumentumot a vöslaui egyezség hatály nélküliségére vonatkozólag nem mondta még el senki, s ezen valódi argumentum az, hogy ezen egyezmény soha jogerővel nem birt, mert ezen két minister közti megállapodást a magyar kiegyezési bizottság azonnal elvetette. Már most kérdem : vajon a ministerek között kötött praeliminare, ha az kötésre nem vezet, jogi vagy egyátalában bárminő kötelező erővel bir-e ? És ha igen : vajon azon első budai, a második, harmadik és tizenötödik bécsi praeliminare. a melyet nem egy magyar és osztrák pónzügyminister, hanem a magyar és osztrák kormányok ő Felsége elnöklete alatt tartott ministertanáesokban szerkesztettek az utóbbi három év alatt a nélkül, hogy egyikök is beváltatott volna, birnak-e kötelező erővel ezek ? És lehet-e jövőre, ha azok egyike vagy másika napvilágot lát, Tisza Kálmán ministerelnök úrra hivatkozni, hogy az ő lekötése folytán bénult meg Magyarország actióképessóge ? Leszek bátor még egy negyedik kadencziával is szolgálni.