Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-413
242 413. országos Ülés június 22. 1878. zés és a mostani közt ? készakarva hangsúlyozom a j szót ..közgazdászat," mert én részemről azt tartom, hogy a politikai kiegyezést, és a közgazda- j szatit oly kapcsolatba hozni, mint a minőbe e ház I kebelében e vita alkalmával több oldalról hozatott: nemcsak a törvények által igazolva nincs, hanem politikailag sem helyes. Jól méltóztatik tudni, hogy a 07-iki kiegyezésnek nem egy tétele van olyan, melyet én másként óhajtottam volna; de merem, állítani, hogy egyet mindig elismertein benne, mint nagy ós czólszerü eszmét és ez az volt: a politikai kiegyezést megkötni terminus nélkül, a közgazdászaid pedig fix terminusokkal kötni meg. hogy az idők változtával a változott viszonyok szerint lehessen azokat minden rázkódtatás nélkül módosítani. (Helyeslés jobb/elöl.) Es én részemről azon nézethez, melyet hasoniag ezen vitában hallottunk, hogy ha ezen mostani 9 vagy tizedfél óv letelt, akkor állandóan örök időkre kell megoldani ezen kórdóseket, a magam részéről ma som tudok járulni, (Helyeslés) mert az sem az egész monarchiának nem áll érdekében, s annál kevésbé Magyarországnak. (Helyeslés jobb/elöl.) A jog szempontjából a fentartás épen olyan, mint az 1867-iki volt; államgazdászati szempontból alig van változás a kereskedelmi szövetség és tarifában az egészet nagyjában véve; azonban meg van benne az általunk jelzett két károsodás közül az egyiknek, a restitutió által okozott károsodásnak orvoslása, pénzügyileg pedig javítja az egyezség a helyzetet épen ugy, mint a financiális vámok behozatala, sőt ezek egynémelyikében — elismerem, hogy csak részleges — de mindenesetre részleges nem kárpótlása, hanem mintegy ellensúlyozása van az indirect adókban eddig szenvedett károsodásunknak. Ennyit a vámszövetségre s a vámtarifára vonatkozólag. Hogy a bankra nézve a jogot illetőleg hogyan állunk ma ós hogyan voltunk akkor: az imént elmondottam. Közgazdászati ós czólszerü ségi szempontok bennünket tovább menni nem engedvén, megköttetett az egyezmény — bár ki, bár mint Ítéljen fölötte, — a mint akkor kellően kifejtetett, én ennélfogva nem ismétlem: mindenesetre az eddigi bizonytalan helyzetnél sokkal előnyösebben. Igaz, itt van a 80 milliós bankadósság kérdése, igen röviden kívánok e tárgyról szólani. Mind a politikai, mind pedig a pénzügyi és méltányossági szempontok, melyből ez ügy megbírálandó, elmondattak már ismételve: ezekre tehát j egyáltalán nem akarok most kiterjeszkedni. De ki ! kell mondanom azt, mint egyéni meggyőződése- j met, hogy az a teher, mely a tárgyalás alatt levő | törvényjavaslatból az országra háramlik, csak egy kis része az államgazdászati és hitel béli rázkód- | tatásokból eredő károsodásoknak, melyeket talán I egy rövid év volna képes az országnak okozni; ki kell mondanom azon meggyőződésemet, hogy oly országnak, melynek — bármit tegyen is — még egy darabig külföldi hitelre szüksége van, akkor midőn nagy adósság visszafizetéséről van szó, kötvényeinek jobb vagy rosszabb pereentuális állása egy esztendő alatt sokkal nagyobb kárt vagy hasznot tud okozni, mint a mennyi kárt tehet az összes 60 esztendei kötelezettség. És épen, mert ezen meggyőződósben vagyok, és mert jogfeladást o törvényjavaslatban nem láthatok, minthogy nem fogadhatom el azt a különbséget, hogy 1867-ben lehetett ekként eljárni jogfeladás nélkül, mert nem volt törvény, ma pedig nem lehet igy eljárni, mert van törvény: én ezen törvényjavaslatot a magam részéről teljesen nyugodt lélekkel ajánlom a t. háznak elfogadás végett. Nem fogadhatom el pedig azt a különbséget, melyet most érintettem, azért, mert ha az ország érdekei, politikai igényei szerint nem volna szabad semmiben, egy talán még — tegyük fel — eltérő intézkedést is tenni, mint a mire már törvény van; ha ezt az elvet fogadnók el: hisz akkor Magyarországon a „PrimaeNonus"-tól kezdve minden egyéb, a mi társadalmi ós birtokviszonyokról és politikai jogosultságról szól, törvényellenes lenne, mert hisz ezekre nézve is volt törvény. (Tetszés a jobboldalon.) Engedelmet kórok t. képviselő ur, méltóztassék meggondolni, hogy azon elv, ha az logice keresztülvitetnék, — és nem kellene a logikát nagyon erőltetni — nem is a conservativismus, az a stabilismus volna. (Morgás a baloldalon.) T. ház! Minden oldalról hallottam hivatkozni a közvélemény kívánalmaira, hallottam hivatkozni ennek kapcsában a választásokra. Én t ház, magam is tudom, hogy szabad országban, alkotmányos országban annak kell történnie, a mit a közvélemény akar; de azt is tudom, hogy van ugyan minden helynek, minden falunak, minden városnak, minden megyének közvéleménye, de országos közvélemény csak az lehet, a mi ezen factorok összesített közvéleménye. És én eleinte, midőn az egyik képviselő ur elmondván nézetét, azt mondta, hogy ez a közvélemény, megdöbbenve kérdeztem magamtól: nem járok-e téves utón. De igen hamar megvigasztalódtam. Felállott egy másik képviselő ur, elmondta annak az ellenkezőjét, s hozzátette, hogy : ez a közvélemény! Azután felállott egy harmadik, az is elmondotta az előbbiektől eltérő nézetét s az is azt állította, hogy : az a közvélemény ! No, t. ház, az ilyen közvélemény előtt már csakugyan bajos volna meghajolni, mely ma ugyancsak azon egy pártban, s annyival inkább az ellenzék különböző árnyalataiban, a teljes szétválástól majdnem a centralisatióig minden irányban nyilatkozik és
