Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-413
240 * 13- országos Illés június 22 Í878. radicális nézeteknek kifolyásaként azt tartom, hogy ne higyje sem az egyik, sem a másik az ő felfogásának, az ő meggyőződésének osalhatatlanságát annyira, hogy jogosítva érezze magát, azt, kinek más a meggyőződése, ki másképen fog fel valamit, már mindjárt bűnösnek, hazaárulónak nyilvánítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel t ház, — miután különben is mindezen megtámadások nem csak a kormánynak, de mind azoknak, kik e kérdésben is támogatják, tiszta öntudatától visszapattannak, és miután én annyira j meg vagyok győződve hazám népének józanságáról, hogy hiszem, hogy ott is az igy hintegetett i méreg, termő talajra nem fog találni, — ezzel bevégzem. Az mondatik, hogy Magyarország érdekei eladattak Ausztria érdekeinek. Én emlékeztetem a t. képviselő urakat, hogy oda át a másik törvényhozásban, — nem mondom ékesebben, mert a magyar képviselőház tagjainak ékesszólására igen sokat tartok — de hasonlag igen ékesen többektől és még a kiegyezés pártfogójának elnevezett igen jeles szónokától, Herbsttől is, hallottuk nem rég kifejteni, hogy Ausztria érdekei eladattak Magyarország érdekének. E szerint ott azt mondják, hogy az osztrák kormány eladta Ausztria érdekeit Magyarországnak, itt pedig azt mondják, hogy a magyar kormány és az azt támogató párt eladta Magyarországérdekeit Ausztriának. Di ha mindkét fél vevő volt: hol van az eladó? Azt gondolom, hogy mégis esak valahol meg kelh-ne látszania annak is, ha megvették volna; de mikor mindkét fél azt mondja, hogy az ő érdekei eladattak,, akkor azt gondolom, hogy a mi történt: természetszerű következtetése minden két ország közti egyezkedésnek, azaz, hogy sem egyik, sem másik nem érvényesítette mindazt, amit az alku kezdetén akart, hanem mindenik áldozott a másiknak azért, hogy a kiegyezést megkössék. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt a vádat is hallottam, hogy a kormány ; soha sem mondta meg, hogy mi birta hát arra, hogy ezen egyezséget elfogadta? A tegnapelőtti napon* t. barátom, a pénzügyminister nem terjeszkedve ki mindenre, de kiragadva egyik fontos momentumot, egyik fontos okot, a mely előttünk az ország érdekében nagyon szükségessé tette a kiegyezést, azzal a megtámadással találkozott, hogy ezen okoskodása egyenesen azt jelenti, hogy mindent el kell fogadni, hogy be kell menni még a ceiitrál-parlamentbe is. Ha nem mondattatnak meg az okok: ez ámítás; ha megmondatnak, akkor hazafiúi bün. Igen nehéz volna a választás, h itt elő- i adottak nyomán kellene választani, nem pedig az egyéni meggyőz-' dés szerint. Mi minden megtámadások közepette jeleztük ugyan, de nem találtuk volna helyesnek kideríteni azon körülményeket, a melyek, nem tagadom, nehezitőleg hatottak működésünkre, mindaddig, mig az egyezség megkötve nem volt,'és mig annak, a mit itt indokul mondunk : rósz következése sem az egyezség létrejövetelóre, sem az ország hitelére nézve többé nem lehetett. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) De azt hiszem, hogy most nemcsak teljes joggal, és a nélkül, hogy ezért ellenünk azon. vádat emelni lehetne, elmondhatjuk, hanem most igenis kötelességünk szemben a más oldalról bizonyára bona fide terjesztettekkel megmondani az országnak ós az ország népének, hogy ezen és ezen bajok nyomtak bennünket, ezen és ezen bajok bekövetkezését hántoltuk el az egyezséggel az országtól. (Helyeslés jobbfelöl.) És én t. ház, azt gondolom, hogy ezen szerenesés kormányt illetőleg, a melynek, mint a minap mondatott, annyi szerencséje volt, mióta megalakult, hogy helyes ezen szerencsének, ezen könnyítő körülményeknek, melyek működését támogatták, egy kicsit, — hogy mondjam, belsejébe nézni. (Halljukl a jobboldalon.) Mi átvettük a kormányzatot a fusió után. Ezen fusió — mellesleg megjegyzem — nem volt coulissák mögötti fusió, mert mindenki, a ki tudni akarja, és azon t. képviselő ur is. a ki ezen vádat felemiitette, tudja, hogy azon fusiót megelőzőleg, — azon fusiot mondom, — coulissák közötti tanakodások nem folytak, ezen fusiónak első ténye az volt, midőn — helyesen-e, nem-e, ezt megítélni ide nem tartozik —- azon helyről, (A baloldalra mutat.) tartottam februárban beszédemet. Tehát az első lépés a fusióra az ország színe előtt, a törvényhozás kebelében tett őszinte nyilatkozatom volt. (ügy van\ a középen.) Ily fusió lehet hibás, lehet czéltalan ; de erkölcstelen, de coulissák mögött létesitettnek semmi szin és semmi viszonyok közt, mondani nem lehet (Igazi Ugy van! a középen.) Hogy mi jutott feladatául e kormánynak, azt mindenki" tudja, a ki hazánk akkori és mostani viszonyait ismeri. A nélkül — és ez ellen határozottan tiltakozom — mintha bárkit vádolni akarnék, sőt, ha azon t. képviselő urnák, ki az előbbi szónok beszédébe közbekiáltott, ugy tetszik, őt még azon Örömében sem zavarom, hogy a mostani kormányt roszabbnak tartsa minden eddiginél; mondom senkit sem akarok vádolni; de a tényeket konstatálni, azt gondolom, lehet. Az ország temérdek befektetést tett, legnagyobb részben olyanokat, a melyek idővel ki fogják fizetni magukat, de a melyeknek terheit viselni, terbeit súlyosan érezni kellett akkor, kell most. A 150 és néhány millió irtot tevő függő adósság lejárati ideje közeledett. A kormány tehát belépett akkor, a midőn, ha hivatását, ha kötelességét tudta, tisztában kellett lenni magává 1 , hogy híva-
