Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-413

238 413. országos Illés jnnius 22. 1877. utóbbit választotta, mint semhogy a pattisseriák és az ifjú kort oly nagyon kecsegtető rózsás pálya iránt érzékenységet érezne; hagyja ezt Márkus István képviselő urnák! Ugy látom, hogy Németh Albert t. képviselőtársam azon ritka szerencsében részesült, hogy egyszer ifjú korában mint Herkules, és tán azóta határozottan senki, — egy válutra állíttatott, kezében azon frivol chansonettel, másik kezében Lamartin girondistáival, és hogy mellette a csábítónak nem épen veszedelmes szerepét egy öreg bonne játszotta, ki neki a ehansonettek utjának követését ajánlotta, (Derültség !) Németh Albert t. képviselő ur hősi elhatározással azon utat választotta, melyről azt monda, hogy a.zon vész, talán halál és mindenesetre örökös szegénység várja, habár még eddigelé élve, és a külső szegénység jelei nélkül látjuk őt köztünk szerepelni. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Egy hang: Ez nem tartozik a tárgyra !) Bocsánatot kérek azon t. képviselő úrtól, én is szerettem volna Németh Albert t. képviselőtársam ezen szavai helyett a 80 milliós adósságról hallani valamit. (Helyeslés a jobbon és középen.) Engem t. ház, nem frivol chansonettekkel bocsátottak azon útra, melyre léptem; a mit magammal hoztam, az két elv volt. Az egyik az igazságnak, — természetesen a politikában mindig csak relatív igazságnak (Derültség a baloldalon. Helyeslés a középen.) igaz meggyőződésem szerint keresése; a másik ezen meggyőződés követésében való kötelességérzet. En igyekeztem eddigi szerény és csekély körömben ezen elvet követni, és miután reménylem, hogy lelkem a cynismustól a kor előhaladásával megnedvesedni nem fog, és sikerülend, legyen bár pályám oly hosszú, mint Németh Albert képviselőtársam hiszi, vagy oly rövid, mint tán én gondolom, ezen két elvhez hütelen lenni nem fogok. Azon kép, melyet a képviselő ur rólam festett, nem található fel bennem ; az tán visszatükrözése az ő bensejének, és sokkal igazabb képet ad az ő róla, mint az a képmutató szegénység, meíylyel itt fellép, (Mozgás a baloldalon. Halljuk!) s ha prognosticont akar a képviselő ur az én jövőmre felállítani: bizonyára nem ijeszt el azzal, ha azt hiszi, hogy öregségem külömbözni fog az övétől ; mert ha tudnám, hogy valamikor annyi cynismussaí tekintsek le a jóhiszemű ifjúságra, mint ő : akkor inkább ma mint holnap fognék e pályáról lelépni. (Élénk helyeslés a középei/.) Nem terhelem a t. képviselőházat tovább saját személyemmel, (Helyeslés a baloldalon.) de miután azon megtámadás, mondhatnám személyemen kivül azon engemet megbízott bizottságot, sőt talán magát a t. házat is érte, én, ha megengedi a t. ház, bátor vagyok óvást emelni az ellen, (Halljuk] Halljuk!) hogy azok, a kik talán a maguk kebelében nem érzik, a másék kebeléből igyekeznek kitagadni a meggyőződés és kötelességérzet nemes rugóit (Élénk helyeslés a középen. Mozgás a balon és a szélső balon), mert ha ezen törekvés, t. ház czólját érné: akkor megszűnnék a törvényhozó testületek nemes méltósága, megszűnnék az alkotmányosság lehetősége is, s akkor t. képviselőház, ezen törvényhozó testület nem lenne egyébb, mint egy hitvány érdekek által mozgatott bábok színháza (Nagy mozgás és nyugtalanság a baloldalon és szélső' baloldalon. Halljuk! Halljuk] a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon : Érdek a főrugó!) Azon t. képviselő urak, kik ezt mondják, legjobban tudják, hogy minő érdekek mozgatják őket (Élénk helyeslés és taps a középen Csanády Sándor közbeszól: Komédiásnak tapsolnak! Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) de kijelentem, hogy ezek annál kevésbé jogosultak a mások intentióji feletti ítéletre. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mondom nem volna e törvényhozás egyéb mint egy bábszínház, vagy ha ugy tetszik, egy nagyobb fajta PaprikaJancsi társulata (Nagy mozgás. Élénk tiltakozások a balon és a szélső baloldalon. Felkiáltások: Halljuk az elnököt! jobbfelöl. Halljuk \ Halljuk!) a mely társulat tagjainak erkölcsi érdekére nézve igen kevés különbséget tenne az, hogy egy része a komoly képmutatók szegényei közé, a másik része a nevető cynicusok közé tartozik. (Nagy zaj a balon s szélső balon. Az elnök csenget. Elénk felkiáltások balról: Halljuk az elnököt! jobbról: Halljuk! Halljukl) Bocsánatot kérek, nem a mai képviselőházra vonatkozik ez (Zajos felkiáltások a bal és szélső baloldalon : A dologra! a dologra! Jobbról: Halljuk! Halljuk ! Az elnök ismételten csenget.) Én hiszem t. képviselőház, hogy ezen szomorú korszak nem állott be Magyarország parlamentjére nézve, és hogy ezen szavakkal, melyekkel egy borzasztó jövőt festettem, talán egyetlenegy tagját sem sértettem meg a képviselőháznak. Hiszem, hogy a Paprika-Jancsik csak kivételek a parlamentben. (Ingerült felkiáltások a bal és szélső baloldalon. Az elnök hosszasan csenget. Balról: Halljuk az elnököt! teljesítse a kötelességét Rendre l Eláll! Eláll] Jobbról: Halljuk] Halljukl) Elnök (a nagy

t zajban hosszasan csenget. Halljuk! Halljuk!) En t. ház csak azt akarom megjegyezni, hogy ezen házban kivételesen sincsenek Paprika-Jancsik, a kikre a t. képviselő ur czélozni akart volna. (Élénk, éljenzés és taps a bal és szélső baloldalon. Márkus István szólni kivan', szavai a nagy zajban ven hallhatók. Zajos felkiáltások: Eláll! Eláll!) Márkus István: T. ház! (Hoszan tartó zaj. Ingerült, pillanatokig tartó felkiáltások: Eláll! Eláll! Jobboldalról: 'Halljuk! Halljuk]) Engedje meg t. ház! (Zajos hosszan tartó felkiáltások: Eláll! Elálll Áz elnök csenget. Halljuk az elnököt! Halljuk ! Halljuk!),