Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-413
413 országos ülés június 22. 1878. 235 a jogfeladás theoriáját hirdetem, midőn e törvényvényjavaslatban az úgynevezett peregyezséget ajánlom. Erre vonatkozólag Ohorin t. képviselőtársamnak a t. pénzügyminister ur, ugy hiszem, eléggé megfelelt és igy szükségtelen e ozélra a t. ház türelmét igénybe venni. Hanem renectálnom kell különösen a Somssich Pál képviselő ur argumentátiój ára. A felett, hogy elméletileg van-e ellenmondás a jelentésben, vagy hogy lehet-e jogot egyszerre fentartani és feladni : nem kivánok vitatkozni. A háznak egy igen kiváló logikusától, egyszersmind nagy politikusától hallottam egy komoly alkalommal, hogy a politika nem logika. így hát egy kis logikátlanság vádját bizonyára elviselheti a bankügyi bizottság, ha sikerül neki jó politikát csinálni. De ha correctebben, objektívebben, és azt hiszem, Somssich Pál t. képviselő urnái ezúttal helyesebben formulázhatom e kérdést, ha azt kérdem, hogy lehet-e az ország alkotmányos jogának fentartásával politikai tekintetekből egy, bennünket jogilag nem illető kötelezettséget elvállalni ? Erre, t. ház ! egy hatalmas, nagy történeti példát találok az 1867. XII. és XV. tczikkekben, a melyeket még Somssich Pál t. képviselő ur fényes érvelésének sem sikerült ellenünk fordítani. Somssich Pál: Kifejtettem a külömbséget! Márkus István előadó: Csekély tehetségem szerint én is bátor leszek a különbségeket fejtegetni. Megengedem, t. ház! hogy igen nagy különbség van a 67-iki és a mai állapot közt, méltányossági és politikai tekintetekből; és ha valaki azt állítja, hogy akkor méltányos volt ama teher elvállalása, ma méltánytalan : annak én ellenmondani nem fogok. Ha pedig valaki azt állítja, hogy akkor politikai tekintetekből helyes volt a teher elvállalása, ma helytelen : én kénytelen vagyok ellenkező argumentumokkal vitatkozásba bocsátkozni; de azt állítom, t. ház! hogy a jogi alapokra nézve, jogi szempontokra nézve absolute semmi különbség nincs az 1867-iki és a mai kiegyezési tárgyalások közt. Akkor azt mondtuk, hogy az osztrák államadósságok az ország törvényei £zerint bennünket jogilag nem terhelnek, de méltányosság alapján. S ezt ne méltóztassanak argumentati ójukból minduntalan kihagyni, hogy politikai tekintetekből vállalunk magunkra bizonyos jogilag bennünket nem illető kötelezettséget. Ma, t. ház 1 azt mondjuk, hogy az osztrák államadósságok minket jogilag nem terhelnek, a méltányossági tekintetnek eleget tettünk 1867-ben, I de a mint a törvényjavaslat indokolása mondja, azon czélból, hogy azon veszedelmes, kellemetlen I vitát megszüntessük; tehát ismét, mint 1867-ben politikai tekintetekből hajlandók vagyunk bizonyos kötelezettséget magunkra vállalni. A jogi álláspont sértetlen megóvása, és a mellett a politikai tekintetekből való kötelezettség vállalás, ez az, a mi jellemzi mind a két actust, ós ezen két actus jellemét nem képes megváltoztatni az, hogy két, mindnyájunk által tisztelt férfiú, kik azon első actust agg megfontolással támogatták, ezen másodikat ifjú hévvel vissza^ utasítják. Nagy csodálkozással hallottam Somssich t. képviselő ur azon megkülönböztetését, hogy 1867-ben a jog szoros fentartása mellett lehetett méltányosságból igy intézkedni; de ma az 1867. évi XV. t.-cz. meghozatala után nem lehet Magyarországot többé semmi néven nevezendő államadósságban való részvételre lekötelezni. Én azon meggyőződósben vagyok, hogy Magyarországot az osztrák államadósságban való részvételre kötelezni ép oly kevéssé lehetett 1867 előtt, mint nem lehet az 1867-iki törvények megalkotása után. Azon nagy elv, hogy Magyarország egy idegen ós nem törvényes hatalom által vállalt teherben résztvenni kötelezve nincs: nem az 1867-iki törvényekben, hanem a magyar alkotmány egész lényegében gyökerezik. Az 1867-iki törvények nem mondtak ki semmi uj elvet; nem adtak az országnak semmi uj jogot, hanem csak egy kivétel alkalmából, melyet politikai tekintetekből szükségesnek tartottak, újólag constatálták az ország jogát. Ezt tagadni nem lehet. Különben meg vagyok győződve, hogy Somssich Pál t. képviselő ur ezt nem is tagadja ; de szavaiból lehetne azon következtetést vonni, mint ha ezt tagadni lehetne. Pedig ezt tagadni annyi •/olna, mint a régi alkotmányos jogot, a jogfolymosságot kétségbe vonni, mint megtámadni agát Somssich Pál t. képviselő urat, ki ezen j • "folytonosságnak egyik kiváló bajnoka volt. Pedig, ha azt feltenni nem lehet, ha nem lehet tagadni, hogy Magyarországnak jogi alapjait az államadóssági kérdésben az 1867-iki törvények meg nem változtatták: akkor csakugyan nem tudom, hogy lehet azt állítani, a mit az igen t. képviselő ur állit, hogy 1867-ben lehetséges volt méltányossági és politikai tekintetekből egy nagy computust csinálni a jog szoros fentartása mellett ; ma pedig az 1867 : XV. t.-cz. alkotása után ne lehessen a jognak hasonló fentartása mellett politikai tekintetekből egy uj kötelezettség vállalása által kiegyenlíteni egy veszedelmes vitát, mely ama computus egy csekély része felett a másik fél által támasztatik; és nem tudom, hogy lehetséges azon férfiaknak, a kik közül az egyik azon nagy computusnak alkotója, a másik pedig támogatója volt, a kiknek akkor én még fiatal
