Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-413

236 113. országos ülés Június 22. 1878. támogatója és bámulója voltam; hogy mondom,! hogy lehessen Lónyay gróf és Somssich képviselő uraknak azt állítani, hogy mig az 1867-iki eljárás az államadósságokra vonatkozó kötelezettség vállalás mellett jogtentartás volt: addig ezen törvényjavaslat egy kötelezettség vállalása mellett jogfeladás. Én megvallom t. ház, lelkem mélyéből óhajtottam volna, még pedig nem pártállásom tekintetéből, melyre ily komoly tárgyaknál csak kevés súlyt szoktam fektetni, hanem a dolog érdekében óhajtottam volna, hogy ezen érvvel azon férfiak ne éljenek. Mert nagyon sajnálnám, hogyha valamikor Magyarország jogalapjának megingatására az ország ellenségei az érveket, a melyeket e törvényjavaslatban bizonyosan fel nem találhatnak : a magyar parlament ilyen kitűnő tagjainak beszédében kereshessék fel. Mondom, nem előadói jelentésem tekintetéből, melynek gyengítésére ilyen kiváló férfiaknak elég más fegyverük van, hanem a közügy érdekében óhajtottam volna, hogy épen most, midőn a duaüsmus más oldalról oly megtámadásoknak van kitéve: a t. képviselő ur ne találta volna szükségesnek ezen törvényjavaslatból oly fatális következtetés levonását a dualismusra nézve; és ha mindenekfelett nem tartotta volna szükségesnek saját ez idő szerinti pártállása szempontjából a dualismus nagy megalkotójára hivatkozni, (igaz! a jobboldalon és a középen.) Én szerény helyzetemben, de azon oknál fogva is, mert ama nagy férfiúval személyes öszszeköttetósben soha nem állottam: csak tartózkodva szólhatok ez alkalommal; de annyit talán szabad megjegyeznem, hogy mindaz, a mit oly férfiaktól hallottam, a kik ezen nagy férfiúnak tanítványai és követői voltak már akkor, midőn Somssich t. képviselő ur még politikai ellenfele volt bizonyos tekintetben, a kikre nézve tehát nagyobb biztosítékom van arra, hogy amint életében megértették, ugy halála után félreérteni nem fogják; mindaz, mondom, a mit e férfiaktól ama nagy emberről hallottam, a mit beszédeiből olvastam és alkotásaiból levontam, azon erős meggyőződést kelti fe! bennem, hogy azon férfiúnak egész egyénisége, élete második felének egész működése egy nagy tiltakozás azon szerep ellen, melyet a t. képviselő ur e vitában emlékezetének szánt. {Elélik helyeslés, a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Tisztelt ház ! méltóztassék megengedni, hogy tekintettel hangom gyengeségére, a melynél fogva nem vagyok képes magával a ház ezen baloldaláról megértetni, de különösen tekintettel a háznak türelmetlenségére, több tárgyat elhallgassak: s visszatérjek' ismét a törvényjavaslathoz. Az eddig előadottaknál fogva természetesen nem osztozhatom Lónyay gr. azon felfogásában, hogy • javaslat elfogadása által rés van ütve az 186 7diki kiegyezésen ós hogy veszélyes precedens az, midőn kétoldalú egyezséget teremt, a törvény egyenes rendelkezése ellen történik ujabb kiegyezés. Már volt szerencsém azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy jogi tekintetben ezen törvényjavaslat nem foglal magában semmi praecedenst, ha a 67-diki törvény nem volt ily praecedens, és hogy ezen törvényjavaslat ép oly kevéssé üt rést az 1867-diki kiegyezésen, mint meggyőződésem szerint nem ütött az 1867-diki kiegyezés az ország alkotmányos jogán. (Helyedé?, a jobboldalon és, a középen.) Ha jogilag nincs praecedens, a politikában épen nem ismerek el praecedenst; mert azon nézetben vagyok, hogy minden kornak politikáját annak a kornak helyzete és érdekfactorai fogják eldönteni (Helyeslés a jobbon és a középen.) De hogyha veszélyes praecedensről beszélünk, akkor én nyugodtan kérdem: hát aZ"B a veszélyes praecedens, hogyha egy tiz évig érvényben állott, mindkét fé! által kölcsönösen elismert szerződésnek egyetlen pontja egyik fél által, talán alaptalanul, de mindjárt a szerződés megkötése alkalmával kétségbe vonatván, a másik fél 10 év múlva, hogy ezen vitától szabaduljon, végre békét köt; vagy pedig az volna a veszélyes praecedens, a melyet Lónyay gróf ajánlani látszik, hogy most már a másik fél hibákkal tetézze az első fél hibáit, kétségessé tegye a szerződés egyéb, kétségtelen pontjait, követeléseket támaszszon, a melyeknek helytelenségéről maga is meg van győződve s megingassa azon jogi alapot, amelyre eddig támaszkodott. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez igen rósz prokátori fogás lett volna. A mi eljárásunk ellen lehet azon ellenvetést tenni, hogy talán helytelen politikával, az ellenfél egy tévedésével pactál, de ez eljárás nem fogja megingatni a jogi alapot A másik itt a rideg machiavellismust ültette volna be a monarchia két állama közti viszonyokba, és valóban előidézné azt, mit ezen törvényjavaslatról ellenzői helytelenül állítanak, hogy a monarchia két állama közti viszonyok rendezését a jog kérdése helyett a hatalom kérdésévé tenné, és megadná a leghatalmasabb eszközt a dualismus megbontására. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lónyay gróf t. képviselőtársam igen erős szavakban, melyek ezen oldalon nagy visszhangot keltettek, nyilatkozott azon monumentumról, mely bizonysága lesz annak, hogy a magyar nemzetnek, mely büszkén hivatkozott arra, hogy a legsúlyosabb viszonyok, az anyagi kényszer-hatalom alatt is törvényes jogairól önként le nem mondott : volt egy gyenge pillanata, midőn puszta álfélelemből hűtelen lett százados múltjához.