Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-413
226 418 orsiságos ttiés Jnnitts 22.1878. a közvélemény s a közönség elé léptek. (Halljuk ! a baloldalon') Legelőbb is a legnagyobb ellenzéki tekintélynek, Jókai Mór t. képviselő urnák ezen kis könyvét (Egy kis könyvét muiat fel.) veszem kezembe. {Halljuk! a baloldalon.) Ezen könyv, a mint méltóztatnak látni, rózsaszínben jelent meg, de a fusió a szirmokat lefútta, meg vannak tövisei s ezekből akarok csak egy párt önöknek bemutatni. (Halljuk \ a baloldalon.) Ezen kis könyv czime: „Ha az ellenzék többségre jut", ekis könyvben a t. képviselő ur védekezve egy akkori röpirat azon vádja ellen, mintha talán az ellenzék törekvése arra lenne irányulva, hogy az 1867-iki kiegyezési idő előtt felbontsa s ezt tagadva azt mondja: „Nem czélja ez az ellenzéknek, de ugyan akkor, hogy ha többségre jut, azon kormányférfiak, kiket a szabadelvű többség a Kormányra kiszemelne, ő Felsége a király elé küldeni, egy uj törvényjavaslattal lépnének ő Felsége elé s körülbelül ezeket mondanák. (1 falijuk ! a baloldalon.) „De ugyanakkor azon kormányférfiak, kiket a szabadelvű többség a kormányra kiszemelne s ő Felsége a király erre kiválasztana : egy uj törvényjavaslattal lépnének ő Felsége elé és körülbelül a következőket mondanák." Következnek itt azon törvénynek czikkelyei, de én csak azokat kívánom itt bemutatni, melyek szoros összeköttetésben vannak a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal. (Halljuk?) Egy czikket így formuláz: „hogy pénzügyünk önállóvá tótessék, s hogy Pesten magyar nemzeti bank állíttassák fel, (Derültség balfelöl.) hogy a magyar kereskedelem s ipar minden erővel gyámolittassék, lehetőleg támogattassék, hogy az idegen nyomás alól fölszabadittassék, hogy tiszteletben tartassák." Ma már azon párt, melyhez a t. képviselő ur tartozik, kormányra jutott, de nem láttuk még beterjesztve ezen törvényjavaslatot. (Derültség és tetszés a baloldalon.) Én e könyvet megőriztem, mert megőrzendőnek találtam azt önmeggyőződésemért; de az eszméket, melyeket abba a t. képviselő ur letett : ugy látszik, ő maga nem őrizte meg. (Derültség a baloldalon.) Hanem egyet, a mit ebben igért, kétszeresen bevált a t. képviselő ur, (Halljukl a baloldalon.) mert az 1867-iki kiegyezést nemhogy idő előtt, de még idő után sem kívánja felbolygatni (Ugy von ! balfelöl.) A második volt ellenzéki nagy tekintély, t. képviselőtársam Hegedüs Sándor. (Halljak! Halljuk !) Az ő könyvének czime: „A baloldal törek- j vese". Tehát ez egy tükre egy jövő politikai irány- ' nak. Ebből nem akarok mást idézni, mint a mi \ közgazdazági ügyeinkre vonatkozik, s erre nézve \ azt találom : „A vám és kereskedelmi politikában ! az 1867: XVI. t.-cz. köt le, ós az ennek alapján közösen kötött kereskedelmi szerződésekben Magyarország nyers terményei ki vannak ugyan téve a világ versenyének, (ez ellen nincs is kifogásunk ;) de a gyáripar termékei, továbbá komló, bor s több kiviteli czikkre magas vám van vetve, minek következménye lőn. hogy minden közelebbi (orosz, német) borpiaczot elveszítettünk, szeszünket kiszorította Németország még Olaszország is, gabonánkat pedig nem csak keletre nem vihetjük, de Oroszország á]tal még Svajczból, Angliából és Franezíaországbó! is kiszorittattunk. Ezek nem üres állítások, hanem a statisztika kérlelhetlen számokkal bizonyítja igaz voltukat." (Tetszés a baloldalon.) Itt a szerző egy kissé eltérve tárgyától, ezt mondja: „Ha kérditek: mit keresnek Deáknak (mostani ép ugy, mint régi) politikai ellenfelei: az Apponyiak, Széehének, Ozirákyak, Simorok a Deákpárt előharczosai közt: tudjátok meg, hogy e lemondásnak és önmegtagadásnak ára van, melyet az ország fizet meg, a jelenben a reaetiónárius törvények és fél reformokban, a jövőben még nagyobb áldozatokkal, sőt talán veszedelemmel. " „Minek köszönheti kedveltségét Andrássy ? Annak-e, hogy egy magyar parlament benne helyezte bizalmát a külügyek vezetésére nézve ? Ennek többsége emelte-e őt mostani állására? ennek a többségnek tartozik-e ő felelőséggel az ügyek vezetéseért ? Tovább menve ezt találjuk : „Hanem a sajonok segiíségével és az uralkodó kegyelméből most Andrássy a grata persona. De ki biztosítja őt és Magyarországot arról, hogy a jövő perczkennem újra Schmerling vagy Rainer lesz-e a grat,a persona ? Sem törvény, sem hatalom, sem ember, sem Isten. Ugy hiszem, hogy ily alapokra egy nemzet biztos jövőt nem építhet fel. Nekünk nem gratia, hanem jog kell, nekünk nem grata personákra van szükségünk, hanem alkotmányos ós vi-szautasiíuatlan befolyással kell bírnunk a külügyre is." „1848-iki érczalapunk 2 milliót meghaladja és az 1867-iki közös aktíva több millióra meg.y Ez a készpénz a miénk. De Bécstől nem tudtuk még e mai napig se kivájni. Nem, ujabb áldozat-e ez ? Sőt most még a 80 millió bankadósságot is követelik rajtunk." (Tetszés és derültség a baloldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy ebből a két kis könyvből felolvasott tóteleknél nem kell, hogy erősebben legyen bizonyítva, hogy a nagy közönség teljes hitellel fogadta, fogadta pedig azért, mert az akkori legtekintélyesebb ellenzéki lapnak a „Hon"-nak, mely az országos közvéleménynek irányt adott, legkiválóbb férfiai tollából, és ugy hittük
