Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-413
413. országos ülés jnnlus 22. 1878. §25 azt, elfogadnók. De van még egy okom és nem csekély, a miért én ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom, és ezen ok : az ország és parlament közti bizalomnak megóvása. Többször hallottam e házban azon kifejezést, hogy némely dolgokat esak a gyengébbek kedveért tartják szükségesnek elmondani ; engedjék meg, ha ezen gyöngéd figyelmeztetés viszonzásául csupán az erősek kedveért kinyilatkoztassam, hogy mi, kik a néppel többször érintkezésbe vagyunk, sajnosán tapasztaljuk azt, hogy az ország és parlament közti bizalom ingadozik. Megdöbbenve látjuk, hogy az alkotmány iránti szeretet a népnél enyészni kezd, miután a parlamentális kormányzat alatt az alkotmány terheit volt alkalma érezni, de jótéteményeit nagyon kevéssé. De vajon van-e alapja a nép bizalmatlanságának? érdemes lesz egy kissé ezzel foglalkozni. A magyar nemzetnek két főtulajdona: az alkotmány-szeretet és a koronás király iránti hűség. Azt többször bebizonyította, de legközelebb kitűnő példáját adta 186 7-ben, midőn nehéz terhek árán vásárolta vissza alkotmányát és midőn a reactió által ütött mély sebeket a dynastikus érzelembe mártott feledés fátyolával fedte be. Nehéz volt a teher, mit magára vállalt, de nem riadt vissza, mert biztosítva volt, hogy 10 év eltolásé után a közgazdasági ügyek rendezése által azok megkönyittetnek és eziránt biztosította nemcsak a törvény rideg szava, hanem biztosította azon ünnepélyes actus, midőn a királyt meghajolva látta a törvény előtt esküszavával; és a nemzet hódolatteljes tisztelettel leborult szent István király koronáját fején viselő felséges ura előtt. Ez teljes biztosíték volt. De még ennél nagyobb s teljes eredményre jutottnak találta várakozását, midőn azon férfiút látta a kormányra lépni és kezébe venni a közgazdasági kérdések elintézését, j kitől semmi egyebet csak jót, és előbbi nyilatkozatai folytán méltán várhatott. Eljött a tiz év; az ország számon kéri a kormánytól ós parlamenttől : miért nem oldottátok meg az ország érdekeinek megfelelőleg a mi közgazdasági ügyeinket? Talán azért, mert jogunk nincs arra? vagy azért, mért függetlenségétől jót nem remélhetünk, vagy mert korlátoltságának kára nincs ? Mi feleletet készül adni a kormány és parlament e kérdésre az országnak? Azt mondja: mi a kérdést az ország érdekeinek megfelelőleg nem oldottuk meg, nem azért, mintha erre teljes jogunk nem lenne ; nem azért, mintha a függetlenségből hasznot nem várhatnánk, és a korlátoltságnak kárát nem óreznők; de azért, mert Bécs, Ausztria abba nem egyezett, mindennek ugy kell történni, a mint ő akarja, és hogy ugy történhessék, és a kiegyezés létrejöhessen, ime ajánlunk elfogadásra 24 millió adósságot, KÉPVH. NAPLÓ 1875-78. XV11I. KÖTET. Azt hiszik önök, hogy az ország megnyugszik azon argumentumokban, melyekkel a kormány a pártján levő képviselőket megnyugtatta ? Megnyugszik abban, hogy viszonyaink közt ennél többet nem lehetett kívánni? Megnyugszik abban, hogy ha ezt eb nem fogadjuk, akkor veszély jön ránk ? Ne áltassák magukat ezen hitben ; az ország népe bír annyi fejlettséggel, hogy tudja, hogy egy parlamentális kormány csak azután bizatik meg a kormányzással, miután követendő irányára nézve a koronával bizonyos megállapodásra jutott. Lehet, hogy azon irány nem meg egyező az ország óhajtásával, de azért a kormánynak a meghatározott iránytól eltérni nem lehet. De tudja az ország azt is, hogy ez az irány nem kötelező a képviselőre nézve ; a képviselőre nézve kötelező az ország érdekeinek s jogainak megvédése, ós azon politikai -irány, melyet választói előtt bevallott. Vagy azt hiszik önök , hogy megfogják nyugtatni az országot azon sovány-vigasztalással, hogy majd tíz év múlva mindent helyre lehet hozni?. Itt is áltatják magukat. Erre az ország azt mondja : jó lesz ha ugy lesz, de az nem a ti érdemetek, az azok érdeme lesz, kik jgéretöket beváltják. A ti kezetekben az alkotmány nem volt egyébre jó, minthogy 10 évre alkotmányos jogainkról törvényesen lemondani képesek legyetek. Vagy azt hiszik önök, hogy az ország megnyugszik azon sovány vigasztalásban, hogy tiz év múlva ismét minden jó lesz. Ez vigasztalásnak olyan, mint mikor az elitéltet a pap azzal vigasztalja, hogy majd halálod után te boldog léssz.. Az, mint jó keresztény ezt elhiszi, de nem nagyon örül: mert, hogy boldogsághoz jusson, elébb meg kell halnia. Ha kiveszik önök az életerőt a nemzetből : bizonyosan meghal; de arról nem biztosithatják, hogy az uj feltámadásban részesüljön. Az 1867-iki parlament azon nehéz időkben mutatott fel vívmányt az alkotmány terén : de mit mutatnak fel önök a mostani áldozatokért ? Felmutatják az akkor nyert alkotmányt, mint egy szárnyaszegett intézményt, melyért a nemzetnek várnia kell tiz évig, talán tovább, talán örökre: inig uj tollakat nevelve, a nemzetet magával ragadva, az idegen érdekeket túlszárnyalni elég erős lesz. {Tetszés a baloldalon.) így hát nem csoda, ha az ország bizalmatlankodik, ha jövője iránt elcsüggedt, de bizalmatlankodik az ország az ellenzéki pártok irányában is. (Halljuk\ a baloldalon.) Szükséges kissé megvizsgálni azt is: vajon van-e alapos oka a bizalmatlanságra ez irányban. {Halljuk!) Ennek okát a múltban kell keresnünk, s hogy megtaláljuk, szükségesnek látom kissé feleleveníteni, némely volt tekintélyeknek ellenzéki nyilatkozatát, melylyel 29
