Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-400

12 400. országos Ülés május 21, 1878. absolutismus egyaránt reáhalmozott Ausztriára ép ugy, mint Magyarországra. Az osztrák quóta-bizottság, mielőtt e vádat Magyarország ellen leirta, meggondolhatta volna Brestlnek szavait, a ki 1867-ben az akkori quótajavaslatnak tárgyalása alkalmával Skónevel szemben mondott, a ki körülbelül ugyan olyat hangsúlyozott, a mit ma az osztrák quóta-bizottság, a ki akkor azt mondta, hogy az 1867-iki magyar kiegyezés egy Königgrátz az osztrák parlamentalismusra nézve. Brestl ugyanis azt válaszolta, hogy Königgrátz, az már meg volt, azt már megcsinálta az absolutismus és a provisorium, ós most legfeljebb egy tisztességes békekötésről lehet szó. Hogy az osztrákok a Magyarországgal való kiegyezést tisztán az alkotmány és törvény alapján bírálják meg, azt tőlük kívánni túlságos volna; de ha a magyar alkotmányt egyszerűen G-scháft, üzlet szempontjából bírálják meg. akkor is igen jó és kitűnő Grseháftet csináltak ők. {Mélyedés bal felöl.) És ha ennek hatása az osztrák zárszámadások mérlegében még sem mutatkozik, annak oka az, hogy az alkotmányos élet itt is, ott is kissé rohamosabban fejlődött, mint kellett volna, és hogy Ausztriában a kiadásokban kellő mérleg nem lett megtartva. Mert, hogy például csak egyet emlitsek, 1867-ben az egész monarchia kiadásának előirányzata kitett 430 milliót. 1878-ban Ausztria kiadásainak előirányzata körülbelül 370 millió, tehát csak 60 millióval kevesebb, mint az egész monarchiáé 1867-ben, daczára annak, hogy azóta a magyar korona összes tartományai elestek. Bezárom felszólalásomat t. ház azzal, hogy bármily méltányosak akarjunk is lenni Ausztria irányában, van egy nagy kötelességünk hazánk iránt, és ez az: hogy fentartsuk az alkotmányos élet ereje iránt való hitet a nemzetben. (Helyeslés balfelöl.) E hit pedig megingattatik, ha a nemzet azt látja, hogy az alkotmányos kormányzat által terhei csak növekednek, fokoztatnak; megingattatik, ha a nemzetre nagyobb teher rovatik, mint a mennyi igazság és méltányosság szerint az országot megilleti. Ajánlom ennélfogva a különvélemény elfogadását. (Élénk helyeslés balfelöl.) Széll Kálmán péiizügyniinister: T. ház! Az 1867 : XII. törvényczikk 18. §-a azt rendeli, hogy azon arány, melyben Magyarország a pragmatica sanctióból folyó közösügyek költségéhez járulni fog, kölcsönös alku utján lesz a monarchia két fele között megállapítandó. Ugyané törvényczikk, melyet, ha ez nálunk egyáltalában szokásos volna, alaptörvénynek lehetne elnevezni, további rendelkezésében azt mondja ki, hogy ezen alku akképen kötendő, hogy mindkét országgyűlés küldöttséget választ, melyek a két rész ministeriumának közbejöttével a ministerium által kiszolgáltatandó adatok alapján kötik meg az egyezséget. Ha az egyezség megköttetik, a két küldöttség, mint a törvény magát kifejezi, javaslatát a ministerium utján, az országgyűlés elé terjeszti, mely azt tárgyalja. A törvényhozás megfelelt a törvény rendeletének azáltal, hogy a küldöttségeket kiküldötte és őket törvény által előirt megbízatással ellátta. A küldöttségek működésüket befejezték a nélkül, hogy egyezség jött volna létre köztük; javaslatot ugy a mint a törvény megkívánja, a két országgyűlés elé nem terjesztettek, de igenis jelentést tettek. E jelentós a t. ház asztalán fekszik. E jelentéssel azonban a törvénynek azon rendeletei, melyek a megegyezés létesítésére előirt módokat magukban foglalják, kimerítve nincsenek; mert a törvény azt mondja: hogy előterjesztetvén a két deputatió jelentése, a mennyiben a megegyezés létre nem jötte miatt javaslat nem tétethetik: a két fél országgyűlése egyezkedik, és ha a megegyezés ez utón sem sikerül, elő áll azon eset, midőn ő Felsége dönt e kérdésben Azt hiszem, t. ház, senki sem fogja tagadni, hogy tökéletesen a törvény szellemében és egyszersmind annak betűje szerint járunk el akkor, midőn a mai tárgyalást azon közbenső stádiumnak tekintjük, melyet a törvény akként jelöl meg: a két fél országgyűlése egyezkedik egymással. Kézetem szerint nemcsak joga, de kötelessége is volt a ministeriumnak a kérdés ezen stádiumában javaslatot tenni, egyöntetű javaslatot a Lajthántűl és a Lajthán-innen: hogy ha az egyezkedés ezen utón sikerülne, elkerültessék annak szüksége, hogy a döntés ő Felsége elé vitessék; mert ezt elkerülni minden irányban tanácsos és czélszerű. A kormány javaslata a t. ház előtt fekszik,, és ellene a különvéleményben és egyik benyújtójának imént hallott beszédében kifogások emeltetnek. Én, t. ház, magát a kérdést egészében és mindazon sok részletében, melyeket itt fel lehetne hozni, most tüzetesen tárgyalni nem kívánom. A vita folyamán vagy annak bezárta előtt valószínűleg lesz még alkalmam felszólalni; mindamellett azonban szükségesnek tartom, minthogy nem a küldöttség javaslata, hanem a kormány javaslata fekszik a t. ház előtt, a vitának már ezen stádiui mában is elmondani azokat, a miket már most I elmondani feltétlenül szükségesnek tartok. (Halljuk /) Két irányban támadtatott meg a javaslat Lukács képviselő ur által, beszédében az egyik irányban, különvéleményében mind a kettőben: alaki szempontból és materiális szempontból. Alaki ! szempontból azzal, hogy, a mint ő magát kifejezte, I a javaslatba nem összetartozó dolgok vannak fel! véve; a restitutiók kérdését a quota-kérdéstől