Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-400
409 országos Illés május 21. 1878. 11 egyezség köttetett 1867-ben. Addig, a mig ezen j állítás sporadice jelenik meg, mig azt csak egyes j képviselők, csak a hírlapirodalom egyes közegei j hangsúlyozzák, addig figyelmen kivül lehet hagyni; j de midőn oly fényes testület és oly ünnepélyesen ! hangsúlyozza ezt, minő az osztrák quóta-deputatió : akkor azt hiszem, hogy czafolat és megjegyzés I nélkül ezt hagyni nem lehet, s csak sajnálni kell, I hogy a magyar quóta-bizottság az osztrák quóta- j bizottságnak, ezen nézetem szerint teljesen alaptalan, állítására nem reflectalt a maga nunciumában. (Helyeslés a baloldalon.) Nagy és súlyos az a vád, a mely a felolvasott szavakban foglaltatik Magyarország ellen, s azért adatok alapján akarom bebizonyítani, hogy egyátalán alaptalan. (Halljuk V) S e tekintetben hivatkozni akarok az 1860—1865-iki eredményekre, hivatkozni akarok azon évek eredményeire, melyek az alkotmányos I időszakot közvetlenül megelőzték. Lássuk tehát, l hogy a monarchiának, a birodalomnak terheihez, ; azon időszak alatt, mig Magyarország önmaga j felett nem rendelkezett, mennyivel járult hozzá [ Magyarország. Kezemben vannak azon hivatalos adatok, melyek az állam jövedelmeiről és kiadásairól az 1860—1865-iki évekre vonatkozólag 1867-ben az akkori két kormány által a quótacleputatiók elé terjesztettek. (Halljukl) Ezen adatok kivonatait képezik az 1860-tól 1865-ig készült birodalmi zárszámadásoknak, s az állami kiadások épugy, mint a bevételek a nevezett évekre vonatkozólag ezen zárszámadásokban elkülönítve mutattattak ki három csoportban ; t. i.: oly kiadások és oly bevételek, melyek először a központi igazgatást, tehát magát a birodalmat, a monarchiát érdeklik; másodszor oly bevétek és kiadások, melyek külön az örökös tartományokat illetik; s harmadszor oly bevételek és kiadások, melyek a magyar korona országait illetik Azon kiadások közt, melyek a monarchia, a birodalom czimére írattak, benne foglaltatnak : a legmagasabb udvartartás és a cabinet-iroda költségei, továbbá a külügyministerium. természetesen a hadügy és a hadi tengerészet kiadásai és a főközponti igazgatás közegeinek kiadásai. Ezen zárszámadási eredmények a következőket mutatják : Ugyanis a magyar állami bevételek feleslegéből a birodalmi központi pénztár rendelkezésére birodalmi és monarchiái czélokra bocsáttatott 1860-tól 1865-ig, tehát 6 év alatt 317 millió írt. Évi átlagban tehát évenként 53 millió frt az, a mennyivel Magyarország a provisorium és az absolutismus idejében saját bevételeiből, saját kiadásainak levonása után, hozzájárult az udvartartás költségeihez, a birodalmi ezélok, a külügyi és hadügyi költségekhez. Lássuk már most, t. ház, hogy azon innen, az alkotmányos időszak alatt mennyivel járult Ma gyarország ugyanezen költségekhez? Hozzá járultunk 1808-tól 1876-ig a királyi udvartartás, a kabinet-iroda költségeihez 36 millió frttal, az osztrák államadóssági járulékhoz, a közösügyek rendes és rendkiviili kiadásaihoz, s a központi nyugdijakhoz 545 millió frttal; a 9 év alatt tehát összesen 582 millió frttal, évi átlag szerint 64 millió frttal. Tehát az alkotmányos időszak alatt, azóta, hogy Magyarország alkotmánya helyreállít • tátott, Magyarország ugyanazon czélokhoz 11 millió frttal többel járult, mint a mennyit rajtunk az absolutismus ós a provisorium kiexequálni képes volt, (Közbeszólás a szélső balfelöl: Drága alkotmányossága És még akkor is, ha az udvartartás költségeit figyelmen kivül hagyjuk, mindig 7 millió frttal nagyobb összeggel járultunk hozzá a birodalom czéljaihoz. És itt teljesen figyelmen kivül hagytam a honvédség költségeit, pedig azt hiszem, hogy azt is a monarchia s a birodalom érdekében tartjuk fenn. Ha tehát a honvédség költségeit hozzászámítom azon kiadásokhoz, melyeket Magyarország a monarchia és a birodalom érdekében teljesít: akkor évenkint 71 millió irtot költünk ezen czélokra, s tehát majdnem 20 millióval költünk többet, mint a mennyit az absolutismus s a provisorium a maga vaseszközeivel Magyarországon felhajtani képes volt. Kétségbevonhatlan tény tehát az, t. ház, hogy Magyarország az alkotmányos időszak alatt a monarchia és a birodalom czéljaihoz sokkal nagyobb összegekkel járul, mint járult az absolut, s a provisorius időszakokban. Nem való, nem helyes és nem alapos tehát az osztrákok azon állítása, hogy a magyar alkotmány helyreállítása folytán volt kénytelen Ausztria felemelni az adót. kimondani a kamat-reductiót és eladni az államvagyon egy részét. Magyarország a maga alkotmányosságát és önállóságát megfizette (Közbeszólás a szélső bal/elől: Nagyon drágán V) és megfizeti, és annál többet, mint a mennyit Magyarország a birodalom czéljaira ma fizet, az osztrákok sem lennének képesek rajtunk felhajtani, mert hiszen belejöttünk már mi is az adóexecutió mesterségébe. Nem a Magyarországgal való kiegyezés okozta tehát Ausztriában az adófelemelést s a kamat reductiót, hanem az absolutismus és a provosorium könnyelmű ós rósz gazdálkodása, mely elvezette a monarchiát Solferinóhoz és Sadovához, s a mely 1000 millióval szaporította az államadósságot. Az absolutismus ezen bűne egyiráiit rá nehezedik Magyarországra és Ausztriára, s az 1867-iki kiegyezés s az alkotmánynak ennek folyton helyreállítása, s az alkotmányos szabad élet csak lehetővé tette, némileg csak könnyebbé tette azon j nagy és súlyos terhek elviselését, melyeket az
