Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-410

162 410. országos Illés Június 18. 1878. nök nr, — és igen sajnálom, hogy oly pillanatban | kell szólanom, midőn nem lehet hozzá szerencsém — hiszen azt gondolom, ő is emlékszik arra, (Halljak] Halljuk]) hogy mily elkeseredett éles és kellemetlen viták folytak 1867-ben, míg végre is a közjogi ós a közgazdasági vitás kérdések törvényerőre emelkedtek. Hiszen ha jól emlékszem, ő volt az, & ki legjobban ócsárolta azon jogokat, a melyeket ma még megfoldozni is alig képes, (Ugy ran! balfelöl) és ezért kérem a t. kormányt, méltóztassék egész egyszerűen, minden habozás nélkül a törvény ós a nemzetre bizalommal támaszkodni és tessék elhinni, hogy a törvénynyel a kézben és nem az egyoldalú, de a kölcsönös méltányossággal a kebelben vagy olcsóbban, vagy ha a jó Isten ezt megengedni nem akarná, ugy hát a nemzet méltóságának megfelelőbben, lehetne ezen kérdést megoldani, mint akkor, ha a kormány felhatalmazást nyerne, hogy a nemzet jogait egyenkint, de egymást ^követve, egy önző politikának feláldozhassa. (Elénk helyeslés balról és szélső balról.) Különben t. ház, én érteném, vagy helyesebben mondva még némi méltányosságot; látnék abban, ha mi, mig a bankkal az egyezség közöttünk fenáll, ezen kizárólag Ausztriát terhelő tartozását segítenénk az eddig ugy sem élvezett nyereményből vagy osztalékból törleszteni; de hogy mi államiságunk alaptörvényeit egyoldalú követelések szeszélyétől függővé tegyük, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon és a szélső balon,) hogy mi egy a méltányosság szempontjából nem támasztható, jogilag pedig el nem ismert követelésnek nemcsak törlesztéséhez hozzájáruljunk, hanem hogy egyszersmind a nemzet által eddig a legnagyobb féltékenységgel őrzött alapelveket megsértsük és önmagát a tartozás jogosultságát saját szavazatunkkal szentesítsük, hogy mi annak daczára, miszerint a bank ezen követelése már egyszer 1867-ben leszára oltatott, most ezt még másodszor is elvállaljuk, mondom, hogy mi ezen tények és igazságok ellenére egyszerűen azért, hogy az osztalékra eddig is igényt nem tarthattunk : most meg nemcsak a bankegyezmény tartamára, azaz 10 évre ezen kilátásba helyezett előnyről ós jogról lemondjunk, hanem hogy még 50 évre előre és föltétlenül egy ujabb terhet magunkra vállaljunk? ez uraim oly megalázás lenne a nemzetnek (Ugy vau ! Ugy van! halfel.61,) és oly szembeötlő méltatlanság ós igazságtalanság volna, bogy meglehet, miszerint egyesek a kormányférfiak személyei iránti bizalomból vagy devotióból megszavazzák ; de én nem képzelhetem, miszerint független gondolkozású férfiú a népnek keservesen szerzett filléreit hajlandó lenne ily módon Ausztriának oda ajándékozni, vagy világosabban szólva, az állam jövedelmét ily könyuyedén elkölteni. (Ugy van] Ugy van] a baloldalon f és a szélső balon.) Es ha már egy kétes értékű külpolitika iránti j bizalomból körűlbelól 18 millió forint meglett szavazva : ugy hát reményiem, miszerint önök uraim, mielőtt az anyagi végkimerüléssel küzdő népet ujabb 24 millió frttal terhelni akarnák: tekintettel lesznek arra, hogy végre is a képviselő nem fumigálhatja nagy uriasan az országban létező kétségbeejtő anyagi viszonyokat és mielőtt Ausztriának 24 millió forintot odaígérne: megkell hogy fontolja, lesz-e a nemzetnek módjában általa adott szavát beváltani. (Ugy ran! balfelöl) igaz uraim, nagyon előre haladott stádiumban vannak a vitás kérdések és Ausztria nem reflectál arra, hogy a magyar gyarmatban mit fognak mondani, mert anélkül, hogy megkérdeztek volna, kirótták előre is a reánk eső részt; de hát ne csudálkozzanak ezen uraim, mert a kormányunk maga azt mondja, hogyha bókét akarunk : ugy hát hódolni kell, ezt tehát tekintsék önök, formális hadüzenetnek, a mely annyit jelent: te eladósodott nép, vagy ide adod a véres verejtékkel szerzett utolsó filléredet is, vagy ha jó szántódból nem cselekszed : ugy hát majd meglátod, hogy ezen henczegésnek mi lesz a vége (Ugy ran] balfelöl.) Na már t. ház, én ezt értem, de azért még is azt mondom, hogy mig a csata elvesztve nincs, ne rójják kislelküen előre is a hadi sarezot a szegény népre : mert tessék elhinni, hogy e loyális és bátor nemzet nem érdem!ette meg a kormány részéről szerzett ezen ujabb megaláztatást, a miben közreműködni nem akarván, a tárgyal,!s alatt levő törvényjavaslatot még átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Hosszasan tartó zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem, [Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni, folytatjuk a tárgyalást. Vidliczkay József: T. ház! Nagyon jól tudom, hogy a jelenleg folyamatban lévő tanácskozásban bizonyos lankadtság állott be — nem a vitában, mert hiszen vita és vitatkozás tulajdonképen nincs, miután a szőnyegen lévő törvényjavaslat az ellenfél részéről nem támogattatik, — hanem lankad a ügyelem. És ez magából a dolog természetéből folyik, hogy miután az ellenfél részéről az általunk felhozott okok ellenében ellenokok nem hozatnak fel, s a mi általunk odadobott keztyüt az ellenfél fel nem vette, a tanácskozásba némi lankadság állott be. Engedje meg a t. ház, hogy én ezen lankadság tudatában felhívjam a t. ház figyelmét egy szerintem fontos körülményre, mely még eddig a tanácskozás folyamán felhozva nem volt, és a mely legalább az én figyelmemet nagyon felébresztette. (Halljuk !)