Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-410

110. országos ülés június 18. 1878. 165 A mit felhozni kivánok, az nagyon illustrálja a mi állapotainkat. Méltóztatik tudni a t. ház. hogy van még köztünk és Austria közt egy bizonyos kérdés, a melyről e házban vajmi keveset beszéltünk, a mely pedig nagyon megérdemelné a megbeszélést. Ezen kérdés a közös activák kérdése. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. hadügyminister ur, a mint e tárgyat most megpendítettem, mindjárt elfordította tőlem arczát. Azaz bo- \ csánat a nyelvbotlásért, a honvédelmi minister urat értettem. (Derültség.) j T. ház! Mindamellett, hogy a közös activák kérdése nagyon régi, és hogy mi terheket vállaltunk Austriáért 1867-ben: mégis akkor a közös activák kérdése nem jött szóba. Most ismét szó van arról, hogy vállaljunk egy ujabb terhet. olyan terhet, melyről törvényeinkben ki van mondva, hogy vele nem tartozunk, és a közös activák kérdése még most sem merül fel. Ugyan bátor vagyok kérdezni különösen a j t. ellenoldaltól, hogy van-e Európában nemzet, a melynél olyas valami történhetnék, hogy akkor ' mikor a másik félnél van az ő állami vagyonának egy jelentékeny része, és midőn arról van szó, hogy reá egy olyan teher rovassék, a mely reá nem tartozik, hogy akkor ily közös activákról még csak szó sem legyen. Azt hiszem, hogy ilyen nemzet Európában nem létezik, és mi, és a mi állapotaink e részben unicum, nemcsak ma, hanem unicum az egész világ-történelemben. Kijelentem egyébiránt, hogy e tekintetben — ( legalább ezúttal — inditványnyal fellépni nem szándékom, hanem miután már megemlítettem e j tárgyat, engedje meg a t. pénzügyminister ur, j hogy nem interpellatió alakjában ugyan, hanem csak ugy a vita folyamán, kérdjem tőle, hogy van-e szándékában ezen közös activákról. azoknak mibenlétéről és rendezéséről, valaha valami í törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni? Kérdem pedig ezt annyival inkább, mert a mint méltóztatnak tudni, egy részről most is szó van ujabb teher vállalásáról, de másrészről a hírlapok azt beszélik, — már azt nem tudom, hogy ugy van-e a mint beszélik avagy nem, — a pénzügyminister ur nagyon jól fogja tudni, de — mon- ! doni — a hírlapok azt beszélik, hogy a pénz- j ügyminister ur most is a 60 millió ' fedezésére költi a közös activáknak Magyarországra eső részét, természetesen, a mint én gondolom, a boszniai expeditiór a és annak dicsőségére. Méltán fordulhat ezen kérdés felé az ország figyelme, annyival is inkább, mert a mint mái- elébb megemlítettem, ezen közös activák tekintetében, a mi tudniillik azokból Magyarországra esik. a valódi tulajdonos nem a pénzügyminister ur, hanem a . magyar állam, és ekkép a közös activák ilyen elköltésére talán megkívántatnék a tulajdonosnak, Magyarországnak, s az ezt képviselő országgyűlésnek is beleegyezése. Ezt csak azért voltam bátor előre bocsátani, hogy kissé felfrisitsem a t. ház lankadó figyelmét. Áttérve a törvényjavaslatra s a bizottsági jelentésre, nagyon feltűnt előttem, hogy a jelentésben, — sajnálom, de nem élhetek más kifejezéssel,. — bizonyos fogások használtatnak az abban foglalt javaslat keresztülvitelére, ismétlem fogások, nyomatékos érvek helyett. Engedje meg a t. ház, hogy szóljak néhány szót ezen fogásokról. Az első fogás, mit a bank-bizottság jelentése használ: az, hogy azt mondja, hogy „nem tanácsolja a jogról való lemondást, s hogy ilyent nem is tanácsolhat senki." En azt hiszem, hogy e fogásnak felderítésére elég, ha egy kis distinctiót teszünk a lemondás tekintetében. A lemondás kétféle, először : lehet az nyilt, élő szóval kifejezett, másodszor: lehet hallgatag vagy épen tényleges. Még abból, hogy valamely lemondás nem nyilt szóval tétetik, nem következik, hogy lemondás nem történt, ha a lemondás megvan akár a hallgatásban, akár a tényekben. A jogról való le nem mondás lenne itt a tehernek el nem vállalása, a tehernek elvállalása pedig a jogról való tényleges lemondás. A tény és ténylegesség pótolja és helyettesiti az élő szót, de a tény okos ember előtt többet mond, mint az élő szó. Így állunk a lemondás vagy le nem mondás kérdésében. A másik fogás, a mit a bankügyi bizottság jelentésében használ: az, hogy azt mondja, hogy a javaslat szerint az ország a hitelezővel, az osztrák nemzeti bankkal semmi közvetlen kötelezettségi viszonyba nem lép. Erre a jelentésben nagy súly és nyomaték fektettetik. Ez épen olyan fogás, mint az első, s ennek felderítésére is csak bizonzonyos distinctió szükséges. Mindenekelőtt figyelmeztetem a t. házat, hogy a jelentés csak annyit mond, hogy az ország a bankkal semmi közvetlen kötelességi viszonyba nem lép; nem mondja, hogy éppen semmi kötelezettségi viszonyba nem lép. Már most mi különbség van a közt, ha Magyarország ezen erőszakolt kötelezttség tekintetében közvetlen vagy közvetett viszonyba lép a bankkal? Azt hiszem, hogy okos ember előtt — dolog lényegét tekintve — nincs e közt semmi különbség. (Derültség a baloldalon.) Égyóbbiránt nem áll, a mit a bankügyi bizottság mond ; mert igenis Magyarország közvetlen tartozási viszonyba lép a bankkal, csak különbséget kell tenni az évek közt. Különbség van a viszony tekintetében az első 10 év és a későbbi évek között. Ha az osztrák nemzeti bank a maga pinvilégíurnát a 10 év utáni időre Magyarországon nem volna képes fentartáni: akkor állna,