Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-410

410. országos Ués június IS. 187S. 161 És épen mert ez nincs: azért történt talán az, mi rettenetesen föltűnt nekem a t. pénzügyminister ur minapi hosszú beszédében. Bár ő ismételten szólt a bankról, magyar bankról, bécsi bankról, de ezen szót független magyar bank: egyetlen egyszer sem, még elvetve sem bocsátotta ki szájából. Utoljára is, t. ház, szép dolog az a keresztényi béketűrés ; de egy nagy német iró megmondta már, hogy „Geduld ist ein dummes deutsehes Wort." Börne mondta uraim! egyes embernek igen szép lehet az, hogy ha megütik az egyik orozáját, tartsa oda a másikat is. De Magyarország pénzügyministerétől azt kivánorn, hogy ne hagyja megütni egyiket sem, s ha már az egyiket meghagyta ütni: ugy üsse vissza, hogy századok múlva is érezzék. Már most kérem t. ház, hasonlítsuk össze ezen nyilatkozatot a napirenden levő tárgyban foglalt követeléssel ós itt azt látjuk, hogy maga a pénzügyminister ur, a ki ezen javaslatot aláirta, a többek között azt mondja: „hogy ezen követelést illetőleg a méltányosság szempontjának is elég tétetett ós jogosultságát el nem ismeri. '• Na már ha ez igy van, a mint különben sincs okunk kételkedni: ugy hát nagyon érdekes lenne megtudni, vajon minő tanácsot fog adni ez alkalommal a t. ministerelnök ur a jelenlegi pénzügyminister urnák és én előre is kijelentem, miszerint óhajtanám, hogy a felolvasott nyilatkozat daczára, legalább itt a házban lehetőleg minden tettlegesség elkerültessék. De történjék bármi, én azt hiszem t. ház, hogy egy önérzetes nemzet méltóságáról legalább e házban és itt e parlamentben nem lehet, nem szabad, hogy más fogalmunk legyen akkor, ha Tisza Kálmán a ministerelnök, és más akkor, ha Szlávy vagy bárki lett légyen ennek elődje, mert ez egy oly példátlan inconsequentia volna, mely nemcsak, hogy nagy igazságtalanság lenne, hanem egyszersmind a törvényhozás komolyságával és méltóságával határozottan ellenkeznék. Igaz uraim, és ezt figyelmen kivül hagyni nem akarnám, miszerint nagy és feltűnő a különbség a jelen és a múlt között, mert azon időben, a melyre én utalok, az absolut hatalom Verwirkungstheoriája ellen kellett a nemzetnek, a jogtiprással szemben, méltóságának egész súlyával egy komoly ós nagy harezot vivnia, míglen ma az alkotmányra és a paritás elvén nyugvó a dualistikus rendszerben gyökerező jogi alapra, kormány és parlament legkényelmesebben támaszkodhatok. De még ennél is sokkal feltűnőbb a múlt és a jelen közötti különbség, inert 1867-ben főleg anyagi áldozatokat kellett hoznunk, miért vagy kiért? Egyszerűen azért, hogy legyen a nemzetnek szentesitett alkotmánya és sérthetetlen KÉPVH. NAPLÓ 1875-78. XVIII. KÖTET. közjogi törvénye, a melyre minden körülmények között és főleg a közgazdasági kérdések tárgyalása alkalmával hivatkozhassak és támaszkodhassak. És ezzel szemben ma mit látunk? azt uraim, hogy a kormány hivatkozik ugyan a törvényre, de nem azért, hogy a nemzetnek, saját polgártársainak anyagi érdekeit és jogait a törvénynyel a kezében megvédje, hanem egyszerűen azért, hogy a nagy áldozatok árán nyert alkotmányban rejlő erőt kifelé jogfeladásoknak alárendelje ós befelé egy nemzet panaszának nyilvánulását, kedélyhangulata szerint, hol egy rendelet által provokálja, a mint ezt a közoktatásügyi minister ur cselekedte, hol rendelet utján elfojtsa, a mint ezt a belügyminister ur cselekszi. És kérdem t. ház, ma mindezt kiért vagy miért? nem egyéb oknál fogva, hanem egyszerűen azért, hogy a közjogi oppositiónak volt hires vezére az annak idején általa ajánlott másik utón a várba jutván, ennek ormairól ma hallatlan ós majdnem mondhatnám vérlázító, eddig csakis a kosmopolita elemnél tapasztalt cynismussal hirdesse annak ellenkezőjét, a minek árán legalább nagy részben polgártársai birodalmához judott. (Élénk helyeslés balról.) De hát nézzük t. ház, mit is mond a napirenden levő törvényjavaslat? Ennek első bekezdése 4-dik sorában az áll: „még is azon czélból, hogy a függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések törvényes rendezése további késedelmet ne szenvedjen és a többi, felhatalmaztatik a kormány," ós ugyanott alig egy pár sorral föllebb ez áll: „hogy már az 1867: XII. és XV. törvényezikkben (tehát majdnem 12 évvel ezelőtt) a méltányosság szempontjának is elég tétetett és igy az országot jogilag semmikép sem terhelheti ezen követelés." Na már t. ház, ha az áll, a mit különben is tagadni nem igen lehet, vagyis, ha ezen ügy már 1867-ben elintézve és rendezve volt: ugy hát kérem a t. kormányt, ne aggódjék legalább most az egyszer fényesen bebizonyított buzgalmával azon, mikép lehetne még egyszer, másodszor és harmadszor rendezni az ország ezen ügyét, vagy az ezzel mesterségesen összefüggésbe hozott, de egyáltalán együvé nem tartozó közgazdasági kérdéseket; mert Istennek hála a közjogi törvényt nem lehet oly könnyen felfüggeszteni, mint például a népgyülésezési jogot, mert ezt nekünk 1867-ben a jelenlegi kormányelnök ur akarata ellenére is sajátkezű aláírásával biztosította a fejedelem és ezen ma már minden hű alattvalót, —- és itt a ministerelnök ur sem csinálhat kivételt. — kötelező törvényben világosan meg van irva, mikép lehet és kell sokkal olcsóbban és helyesebben, mint ezt a kormány törvényjavaslatában cselekszi, a fenforgó kérdést nem csak rendezni, hanem egyszer-mindenkorra a napirendről letenni. Különben jól tudja mind ezt a t. ministerel21