Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-410

158 410, országos ülés június 18. 1*78. Azután azt mondja a minister ur, hogy a bank nem akart szerződésre lépni, még csak alkudozásba sem bocsátkozni, mig nem tudta, hogy ki az ő adósa. Engedelmet kérek, mi köze volt a minister urnák a bankkal alkudozni. Hiszen, midőn a jé- : lenlegi ministerelnök ur először részesült azon | szerencsében, hogy ő Felsége a király által meg- j hivatott és az ország dolgairól véle értekezett, akkor a ministerelnök urnák egy igen hű lapja ' azon beszélgetést közzé tette. A ministerelnök ur | nem tartotta szükségesnek azt megczáfolni, lehajt ugy kellett tekintenünk, hogy az csakugyan igaz. És akkor az mondatott, hogy ő Felsége maga. mielőtt a ministerelnök ur még szólott volna I valamit, azt mondta, hisz a bankkérdés nem j politikai kérdés, az közgazdasági, az pénzügyi kérdés, éhez Magyarországnak jogát senki kétségbe nem vonja. (Ugy vaui a szélslí baloldalon.) íme tehát a fejedelem maga megajánlotta az önálló bankot a ministerelnök urnák, csak felkellett volna venni, és azt mondani, hogy jól van. de ennyi nem elég arra, hogy az országot boldogítsuk, jól kormányozzuk, és további alkudozásokba bocsátkozott volna, mert igen természetes, hiszen midőn felsőbb körökben azon eszme először felmerült, hogy az ellenzék vezérével kell beszédbe bocsátkozni, fel kellett természetszerűen merülni azon eszmének is: igen. de ezen embernek coneessiókat kell tenni, mert hiszen azt, hogy valaki ugy „sak und pack" átjöjjön és elveinek szegre akasztása mellett vállalkozzék, azt előre gondolni senki képes nem lehetett. A dolgoknak ilyen állása mellett, egyátalában nem látom, mi kényszeritette a ministeriumot arra, hogy ő elkezdjen a bankkal alkudozni. Azt mondta tegnap a t. pénzügyminister ur, hogy azok igen csalódnak, a kik azt hiszik, hogy a mostani viszonyok között, más társulattal bankot állítani lehessen. Már engedelmet kérek, hogy a mi hitelviszonyaink között talán egy előnyös kölcsönt az államnak negotiálni nehéz dolog volna: azt megengedem ; de hogy oly előnyös üzletre, mint a milyen a banküzlet, ne kapnánk pénzt, vállalkozót akár hol, a hol az létezik, méltóztassanak megbocsátani nekem, de én el nem hiszem. Azzal vigasztalja magát a minister ur, a mire már az előttem szólt t. képviselők is tettek megjegyzéseket, hogy e törvényjavaslat Magyarország jogi álláspontját fel nem adj i. Három év óta sokat hallottunk e jog fentartásáról, és e három év belesodorta Magyarországot azon örvénybe, melynek szélére vezette az eddigi kormányzat. Csak az imént kérdezte Mocsáry képviselőtársam: mit fogunk nyerni e jogfentartással ? Majd egysaer Ausztriától visszaköveteljük, a mit most elvesztünk? Egyébiránt tudjuk, mit jelent e jögfentartás. A ministerelnök urnák programmjában van az, s talán hidul, átjáróul szolgál neki, hogyha majd — mit adjon az isten minél előbb — megbukik, ismét az ellenzékhez mehessen, ráléphessen az elhagyott térre, s mondhassa : én fentartottam a jogokat, csakhogy akkor opportunusoknak nem tartottam, most pedig opportunusnak tartom azt megujitani. En ezt megvallom, gyenge vigasztalásnak tartom. A pénzügyminister ur egy igen előnyös számadást csinált a képviselőház előtt arra nézve, hogy hiszen ez az áldozat, — ámbár ő maga is súlyosnak tartja, — nem oly nagy, mint sokan hiszik ; mert hiszen itt nem 24 millió követeltetik, hanem csak 6 millió 500,000 frt. Ha a bank nyolczvan millió kamat nélkül kölcsönt adott az államnak, miért tette azt? Azért, mert nyereséget remélt azon üzletből, melyre privilégiumot kapott. A haszon tehát ott van azon nyereségben, melyet a bank azon üzletből huz, melyet mi most Ausztriával közösen e törvényjavaslat szerint neki biztosítunk, azért, hogy ő egykor nem nekünk, hanem másoknak 80 millió forintot kölcsönzött. (Ugy vav\ a szélsőbalon.) Mennyire megy ezen nyereség ? Azt nem szükséges tüzetesen számolgatni, hanem felelve egyszersmind arra, hogy a minister ur azt mondja, hogy nem oly könnyű dolog más consortiummal bankot alapítani, — most is van kezemben egy terv, mely nem rég forgalomba hozatott, s a kormánynak is kétségkívül benyujtatott. Itt egy bank alakításáról van- szó, s a consortium azt mondja, hogy nem 90, hanem 180 millió tőkével egy bankot alakit s azt mondja, hogy azon nyereményt, melyet az osztrák bank ígér, ő is megadja az államnak. Azt mondja továbbá, hogy ha a concessió 60 évig tart, nem 80 millió kölcsönt ad, hanem az egész 180 millió tőke az államé lesz. E consortium annyira becsüli a bankprivilegiumot, hogy 60 év alatt 180 millió frt készpénzt képes azért adni. Ily körülmények közt kiszámítani akarni, hogy a 60 év alatt visszafizetett 24 millió kölcsön nem 24 millió, hanem annál sokkal kevesebb, ann*k körülbelől csak negyedrésze : ignotos sallit, notís est derisui. De azon 60 évben, mely alatt a 24 millió törlesztendő : más baj is rejlik, habár a törvényjavaslatban kimondva nincs. Midőn a bank a 80 milliót az államnak kamat nélkül engedi, ezt annak fejében teszi, hogy a mig a 80 millió neki nem kamatoz, addig ő a banküzletből eredő hasznot fogja húzni; tehát a bank részéről implicite legalább azon speculátió tartatik fenn, hogy a privilégium nem egyedül 10, hanem tulajdonképen 60 esztendőre adatik; mert egy számitó in-