Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-410
410, országos ülés tézetről nem vagyok képes elhinni, hogy tiz évig j élvezzenek privilégiumot, ezen 80 milliónak 60 évi diját és kamatait adja át; mert annyit már j nem nyer, hogy az 50 évi kamatok tisztán kikerüljenek a 10 esztendei kamatokon fölül. A minister ur főargumentuma abban rejlik, hogy azt mondja, hogy nem szívesen szavazza j meg, sérti és bántja erkölcsi érzetét, súlyos anyagi j áldozatnak tekinti, Ausztriának ehhez semmi joga j nincs, hanem ő mégis megszavazza: — miért? I azért, mert a kiegyezés ettől föltételeztetik. A | minister ur e szerint ezen kiegyezést Magyarországra nézve előnyösnek és szükségesnek tartja : j ki is számítja, hogy az előny, a mely Magyar- ; országra esik, körülbelül 7—8 milliót tesz. Az ő ; számításaiba belemenni nem akarok; nem akarom azokat bírálat alá venni, hanem egyszerűen azt kérdem a minister úrtól : van-e a minister urnák bátorsága becsületére fogadni, (Halljuk] a szélsőbalon), hogy ezen kiegyezés elfogadása mellett Magyarország pénzügyei valaha rendezhetők lesznek ? Van-e arra mód és lehetőség ? Ha a minister ur ezt becsületére fogadja: én elhiszem neki ; de ha a tapasztalás azután ellenkezőt bizonyít, méltóztassék megengedni, kötelességemnek fogom tartani ugy bánni vele és oly magaviseletet tanúsítani irányában, mint becstelen emberek irányában szokás. (Nyugtalanság a középen.) Én nem vitatkozom a fölött : előnyös-e ezen kiegyezés vagy nem; én részemről elmondtam nézeteimet és meggyőződésemet, hogy nem csak nem előnyös, hanem káros; a túlsó oldal azt vitatja, hogy előnyös. Ám jól van, vállalja magára a minister ur a felelősséget arra nézve, hogy ezen kiegyezés mellett az ország pénzügyeit rendezni képes. Én az ellenkező nézetben vagyok, hogy ha az egyezkedési kérdések Magyarország törvényes joga szerint oldatnak meg: fejemmel ós életemmel állok jót érte, hogy, Magyarország pénzügyeit rendezni fogom. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon,) Midőn tehát ily alternatívával állunk egymással szemben, azt mondja a minister ur, hogy minket beszéd capacitalni nem fog. Beszéd csak azt nem oapacitálja, a ki capacitaltatni nem akar. (Ugy van! a középen.) Hogy a t. minister ur azon szerződésnek megmentését, elfogadtatását, melynek megkötésénél ő volt egyik kiváló tényező, a háznak ajánlja, azt nem csodálom ; hogy ő annak el nem fogadását calamitásnak tartja, az természetes: mert ' hiszen állása van hozzákötve, melyhez annyira j ragaszkodik, hogy inkább feladja Magyarországnak minden jogait, semhogy attól megváljék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hanem, hogy azután lehessen, és sikerrel lehessen a képviselőház többségére appellálni : azt nem hiszem; ezt én a képviselői kötelességgel összeegyeztetni 1 Janin* J8. 1878, 159 képes nem vagyok. Azonban kiki számoljon a maga lelkiismeretével, kiki számoljon választóinak. Ez az ő dolga. • Azonban bármit mondjunk is ezen kérdésekre, van a minister urnák beszédjében egy passus, melyet egészen hallgatással nem mellőzhetek: ő ugyanis azt a nagyon előnyös számadást terjeszti elő, hogy azt mondja: ez az a helyzet, melyet az uj szerződés teremtett szemben azon statusquóval, melynek fentartását az ellenzék kívánja. Meglehet. hogy vannak, kik kívánják a statusquo fentartását ; hanem én részemről, és az ón elvbarátaim azt sohasem kívántuk. Isten mentsen meg bennünket. Hiszen mi voltunk azok. kik inig az ellenzék csekély számmal volt a házban, sürgették ezen szerződések elbontását ép azért, mert azokat Magyarországra nézve anyagi szempontból elviselhetetleneknek tartottuk. Bizonyos, hogy azon esetre, ha a szerződés fonala megszakad, miután azzal ; annyi időt elpocsékoltak : már most igen természetesen egy rövidebb vagy hosszabb provisorium lesz szükséges, mert hisz az átmenet nem történik egy nap alatt Hanem ha az egyezség utján nem lehetett elérni mindazt, a mit a nemzet elérni óhajtott és a mit a nemzet érdekei megkívánnak, akkor nézetem szerint nem volt más mód, mint az, hogy a kormány lépett volna arra a térre, melyet a törvény számára világosan kijelölt, sőt kötelességévé tette. Vette volna vissza és érvényesítette volna a nemzet önrendelkezési jogát, mert ezt világosan megmondja a törvény. De ha a kormány ezt akarná tenni most, miután az idő már lejárt, ezt egy napról a másikra létesíteni nem lehet. Egy kis" idő kell hozzá Ily rövid provisoriuinra okvetlenül szükség van, s én annak idejében magam is, midőn azt láttam, hogy a keleti kérdést pressió gyanánt használják fel arra, hogy bennünket ós a mi kormányunkat folytonos engedékenységre bírják, azt mondtam : halasztassók el ezen kérdés végmegoldása a keleti háború bevégeztéig. Akkor a kormány nem akarta elfogadni. Oly hosszú provisoriumot azonban, mint a minőnek szóbahozatalát a pénzügyminister itt az ellenzéknek tulajdonítani látszik: tudtomra legalább a házban senki sem kivánt. A minister ur azt mondja, hogy hisz magában az 1877-iki restitutió fejében egy év alatt fizettünk annyit, mint a mennyit szerződés szerint 10 éven át fog kelleni fizetni, azon provisorium szerint, mely az ellenzék akarata szerint a statusquo fen tartása mellett állana fenn. Azt, hogy valaki 10 évi provisoriumot kivánt volna és a statusquónak 10 évi fentartását, azt én a házban nem hallottam senkitől. (Ellenmondás a középről: Három évrőlH) Három évit igenis hallottam, s azt is sokalom ; mert nekem többre nincs szükségem, mint épen annyi időre, a mennyi elegendő a felmondásra ós az uj önálló vámterület életbeléptetésére.
