Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-410
410. országol ttléí janim 18. 1818. 157 egy oly vita folytatásában, és nem sok kedvelés ingert érez az ember a vitához, ha a dolog mindig csak egy oldalról vitattatik. Szerencsétlenség az, hogy a kormány legfontosabb javaslatainak az egész kormánypárton, mely eddigelé a képviselőház többségét képezte, soha független támogatója nem akadt. Obligát védelmeket hallottunk a pénzügyi bizottság előadójától és a pénzügyminister úrtól. De ezek már az előttem szólott í. képviselő urak által annyira és oly sokszor megczáfoltattak, hogy valóban alig tudja az ember, mihez szóljon. Azonban midőn megfogom kísérelni pár megjegyzést tenni azokra, a miket a minister ur tegnap elmondani szives volt, méltóztassanak megengedni, hogy előzőleg éljek azon jogommal, melyet nekem a házszabályok 145. §-a ad és szóljak először a házszabályokhoz. Én t. ház, a mi házszabályainkat nem tartom oly liberálisoknak, mint egy parlament szabad vitatkozása azt megkívánja, hanem olyanok a milyenek, s én lelkiismeretesen megtartom, fianem azokon túl egy hajszálnyi jogot részemről engedni soha nem fogok, s kész vagyok a legnagyobb botrányok előidézésére, magának az erőszaknak felhasználására, (Zaj. Helyeslés a szélső balon) sem hogy magamat megfosztatni hagyjam a házszabályban adott jogtól. (Nyugtalanság a középen.) Igenis, ha tetszik, fegyverrel és pisztolylyal, (Nagy zaj, ellenmondások) minthogy egy hajszálnyit engedjek abból, a mit a házszabályok megadnak, mert a kisebbségnek a többség erőszakossága ellen nincs más védelme, mint a házszabály. Én t. ház, elismerem, hogy a 150. §. szerint az elnöknek joga van, ha a szóló a közerkölcsiséget és illemet sértő, vagy a ház tekintélyével össze nem térő kifejezéseket használ, a szólót rendre utasítani. Engedelmet kérek, egy izben figyelmeztette, egy izben rendre utasította t. képviselőtársamat az elnök ur. Én sem az egyik, sem a másik esetben a közerkölcsiséggel, illemmel vagy ezen ház tekintélyével össze nem férő kifejezést használtatni nem tapasztaltam. (Igaz ugy van! a szélső baloldalon) s azért én az igen t. elnök urnák ezen szakaszban adott nagy jogát teljesen tiszteletben tartván, nem fogok beleegyezni abba sohasem, hogy ezen jog, mely nézetem szerint ugy is túlságosan nagy: még tulterjesztessék ezen határokon, melyeket annak ezen szakasz szab. Elnök: Csak annyit kívánok megjegyezni a t. képviselő urnák, hogy én azt, hogy figyelmeztettem Mocsáry t. képviselő urat, ha nem egészen a a házszabályok szavai szerint tettem ; de épen a t. képviselő ur nem veheti rósz néven, hogy iránta való figyelemből vele szemben ezt tettem. A mi a megrovást illeti, nem tehetek róla, de az én érzetem azt mondja, hogy a törvényhozás egy másik ágáról azt mondani, hogy szolgailag a hatalom kedveért cselekszik valamit, ez az illemmel ellenkezik. (Igaz, ugy van ! jobbjélől.) Egyébiránt megengedjen a képviselő ur, ha azzal fejezem be nyilatkozatomat, hogy miután nekem a házszabályok — már helyesen vagy nem helyesen — elnöki állásomban azon jogot, adják, hogy rendre utasításom ellen felszólalni nem lehet, én a t. képviselő ur ezen felszólalását tekintetbe nem vehetem (Helyeslés jobbfelöl) s élni fogok továbbra is jogommal, melyet nekem a házszabályok adnak. Simonyi Ernő: T. ház! E kérdést vitatni nem kivánom. Én felolvastam a házszabályt, ahhoz fogom magamat alkalmazni és a következésekért azokat teszem felelősekké, kik a házszabályoktól eltérnek. Áttérek most magának a törvényjavaslatnak tárgyalására. A pénzügyminister urnák előadása ban feltűntek nekem azon kifejezések, midőn azt mondja, hogy nem szívesen szavazza meg ezen törvényjavaslatot maga sem, hogy az bántja az ő erkölcsi érzeteit, hogy azt súlyos anyagi áldozatnak tartja és egy más helyen ismét azt mondja, hogy meg van győződve, hogy mi jogilag Ausztriának ezen kérdésben nem tartozunk semmivel. Es mégis megszavazza a javaslatot, és mégis ministeri székéből elfogadásra ajánlja azt a t. képviselőháznak. Méltóztassék megengedni: én ezen felfogásban osztozni képes nem vagyok, én ezt a parlamentalis élet szokásaival s egy parlamentalis ministerium állásával összeférhetőnek nem tarthatom Ehhez valóságos herostratusi lélek, valóságos herostratusi nagyság kell. (Igaz, ugy van! a szélső balj'elol.) De mi is tartóztatja épen a minister urat, mi kényszeríti, hogy fogadja el ? Hát mondjon le ministeri állásáról. (Igaz, ugy van! a szélső balfelöl.) Ha erőszakot akarnak ellene használni, hát engedje magát a legmélyebb börtönbe záratni; halljon, ha kell martyr halált, de ne ajánljon elfogadásra valamit, a mi saját erkölcsi érzeteit sérti, a mi nemzetére súlyos áldozat. (Zajos helyeslyés a szélső balon) A nemzet, ha erőszak átal tehetetlenné tétetik, a nemzet teheti azt, hogy őt megalázó feltételeket is elfogadjon ; de akkor is ne a minister ajánlja, hanem a nemzet képviselete, a törvényhozás kényszerítse azon hazafiakat, kikben bizalma központosul, hogy igenis daczára annak, hogy ezen feltételek a nemzet érdeke ellen vannak, de a kényszerhelyzetnél fogva, melybe belejutott a nemzet, fogadja el az állást, teljesítse kötelességét. De hogy a minister álljon elő, és azt mondja: én elfogadásra ajánlom önöknek ezt, bár én nem helyeslem, erkölcsi érzetemet sérti, súlyos áldozatnak tartom : ezt én megvallom, parlamentalis országok történetében soha sehol nem olvastam. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
