Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-410
152 410 országos ülés jnnius 18. 1878. a maga jogainak, a paritásnak lentartására szűk- j ségesnek vélt: az osztrák törvényből kihagyattak. Csak néhányat hozok itt fel. A magyar törvényben : a közös ministereknek tiltva vau, hogy az egyes országok ügyeire befolyást gyakoroljanak. Az osztrák törvényben csak annyi áll, hogy a közös- | ügyek mellett a közös ministerek a két államfél ügyeit nem vezethetik. Az osztrák törvényben nincs • benne az, hogy csak az Ausztriában is fentartandó j alkotmányosság feltétele alatt érvényes a kiegye- | zés, hanem csak annyi áll ott, hogy az úgynevezett alaptörvényekkel együtt lép életbe. Az osztrák \ törvényben nem foglaltatik az, hogy Magyarország csak méltányosságból vállal adósságot, valamint az sem, hogy a delegatiók felváltva Pesten és Bécsben ülésezzenek, hanem a helyett az mondatik, hogy a gyülekezés helyét a császár határozza meg. Es végre nincs az osztrák törvényben az sem, hogy a közösen érdeklő ügyekre nézve, mint egymástól független két állam egyezik meg a két ország. Tehát ismétlem, meg vagyok győződve arról, hogy azon jogfentartás, melyet mi a magunk törvényébe iktatni kívánunk, az osztrák törvénybe nem fog felvétetni, és igy még csak azon biztosíték sem fog jövőre hasonló követelésektől megóvni, melyet a törvény iránti tisztelet szokott nyújtani. S vajon meg fog-e óvni a magyar kormány erélye, ellenállási képessége ? A magyar kormány fájdalom., ugy viselte magát a legközelebbi alkudozásoknál, mint azon koros férj, Id fiatal feleséget vesz, s annak semmiféle kívánságát vagy j szeszélyét megtagadni nem képes, ha mindjárt j saját magának, vagy édes gyermekeinek kárával történik is az. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De hát mi indította mindamellett a magyar kormányt arra, hogy ezen káros, sérelmes köve- • telest teljesítse, melynek jogosságát különben maga sem ismerte el? Azt mondják, hogy különben \ mindazon közgazdasági egyezmények, melyek ezúttal létrejöttek, dugába dőltek volna. Ha saját álláspontomról kellene megítélnem ezen érvet, akkor uraim, nem haboznám kijelenteni, hogy vajha j e fenyegetés teljesülne. De én az önök álláspont- : jára helyezkedve sem ismerhetem cl ezen indok \ döntő erejét. A közgazdasági kiegyezés, mely önök ós az osztrák kormány közt létesült, sokkal több, sokkal nagyobb előnyöket biztosit a Lajthántuli szomszédoknak, semhogy azokról lemondani hajlandók lennének, ha nem fogadná is el Magyarország a bankadósságban való részesülést. Sokkal '< több, sokkal nagyobb előnyöket biztosit — mondom | — e kiegyezés még jelen alakjában is Ausztria \ számára. Hátha még azt kellene fontolóra venniök \ Lajthántuli szomszédainknak, hogy elvetvén-e ki- j egyezést, a vámközösség előnyeitől fognának elesni, j a mely vámközösség nem 21 milliót, hanem bizonyosan tízszer annyi hasznot biztosit nekik. Tehát uraim! semmi ok, semmi fontos ok nem indíthatta önöket arra, hogy ezen súlyos terhet elfogadják, s annak elfogadását a magyar törvényhozásnak ajá ilják, ajánlják akkor, a mikor a magyar kincstár üresen áll, a magyar nemzet pedig az eddigi terhek alatt is roskadozik. De önök mindamellett rááilottak ezen utolsó áldozatra is, ki akarván ürittetni utolsó cseppig az elkínzott, a kimerült nemzettel az ürömpoharat, mely után a keresztre feszitett áldozat elnyögheti a consumatum est et, önök pedig — a mit elismerem, megérdemelték — a mellökre akasztott kereszttel te deumot énekelhetnek. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a t. pénzügyminister urnák tegnapi előadására egy rövid észrevételt tegyek. (Halljuk\ a baloldalon.) Az igen t. minister ur rósz néven vette Ohorin igen t. barátomnak, hogy erős kifejezésekkel élt a szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben. Én megvallom, nem értem ezen érzékenységet, azon apprehensiv, hogy ugy mondjam, majdnem indignáló hangot, mely az igen t. pénzügyminister urnák nagy hangon mondott beszédében nyilatkozik. A t. minister urnák nincs joga ahhoz. Hát kérem, nem elég-e az, hogy a kormány szárazon viszi el mindazt, a mit a kiegyezési alkudozások alatt Magyarország ellen elkövetett s nekünk még jogunk se legyen ellene a kellő kifejezésben feljajdulni"? Nincs elég erős kitétel uraim annak megbélyegzésére (Mozgás a középen. Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon), a mit ezen kiegyezés alkalmával ós nevezetesen a 80 milliós adósság ügyében a kormány tett. Ha ezen nemzetben az önérzet nem szállott volna valósággal a fagypont alá. ennek kellett volna lenni azon utolsó cseppnek, melytől a pohár megcsordult. Hiába beszél a t. minister ur oly erős hangon szemben az erős kitételekkel; hiába ismétli újra és újra, soha semmit nem bizonyítva, a maga állításait, mert azon számokkal, azon adatokkal, melyeket tegnap előadott. (Derültség a szélső baloldalon), hogy nyolez millióig megy a nyereség ezen kiegyezés után, holott jól tudjuk, hogy nagy része önmagunk által magunkra kivetett adó, s mindössze a restitutió az, rnelylyel oly diadalmasan állott elő tegnap a minister ur, a melyet egyedül lehet, mint könnyebbséget a jövőre nézve elfogadni: mondom, ezen számokkal nem sikerül a pénzügyminister urnák megezáfolni azt, hogy ezen kiegyezés által Magyarország anyagilag tönkre tétetik, hogy igen fontos jogai is compromittálva
