Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-400
§ 40#. országos ülés A mi először is a 30"/ 0 arányt illeti, mint már a t. előadó ur kiemelte, az eltér azon aránytól, melyet a magyar quóta bizottság kiszámított, a mely, mini tudjuk, 29%-ot számított Magyarország részére. A t. kormány ezen 30"/ ( , elvállalását egyszerűen azzal indokolja: „miután — ugy mond •— a jelen alapon történt számítás majdnem ugyanazon arányt, sőt valamivel nagyobbat eredményez Magyarországra nézve, mint a 67-ben történt számítások, melyek szerint 30%. arány állapíttatott meg;" fogadtassák el tehát 30°/ 0 . A t. kormány igy okoskodott: a 67-iki adatok alapján kiszámított 29%, a törvényhozás még is elfogadott 30%-et; most is az adatok alapján kiszámíttatott 29%, a kormány tehát 30%-et ajánl elfogadtatni. Hogy mennyiben elégséges indok ez, arra később vissza fogok térni. Most mindenekelőtt a I t. kormánynak ós a magyar quóta-bizottságnak azon számításával akarok foglalkozni, melynek j alapján a 29% kiszámíttatott. És itt előzetesen megjegyzem, hogy teljes elismeréssel vagyok a magyar quóta-bizottságnak ; szakavatottságu eljárása ós kiváló tapintata iránt, nem is akarok semmit levonni azon kitűnő munkálatok és nuntiumok érdeméből, melyek Falk Miksa jgen tisztelt képviselőtársunk tollából folytak. (Éljenzés.) A midőn mégis pár megjegyzést teszek azokra, a miket a quota deputatió részint mondott, részint nem mondott az osztrák bizottsággal szemben, mondom nem akarok semmit levonni azok érdeméből, mert hisz igen természetes, hogy egy távol ülésező deputatió az adatok egész halmazával nem rendelkezhetik, figyelmét minden körülményre nem terjesztheti ki. Az a számítás, melyet a magyar quotadeputatió alapúi vett, alapszik a direct ós indirect j adók 1868—75-ig terjedő bevételein, tehát nyolcz évi időközt ölel fel, és bizonyos rectiíicatiók alapján azon eredményre jut, hogy Magyarországot ezen adatok alapján 29,039%, Ausztriát pedig 70,961% illet. Megjegyzem, hogy ezen arány már reetifieálva van, a mennyiben az osztrák deputatió reelaniatiója folytán leszámittatott az osztrák- \ magyar Lloyd jövedelmi adója, mely az előbbi | adatok szerint benfogialtatott Ausztria bevételei j közt; továbbá leszámittatott a só és dohány bévé- i telekből mindazon összeg, mely a külföldön és | az egymásnak eladott só- ós dohányból befolyt. Ezen számításból tehát, mint már a külön- ; véleményben is érintettem, kihagyatott az osztrák szelvény- és nyereményadó, az úgynevezett Oou- j pon- und Gewinststeuer. Az 1868, június 20-án kelt osztrák birodalmi törvény ugyanis elrendelvén az államadósság eonvertálását, ugyanakkor az 5%-os évjáradékos kötvények, melyek a régi május 21. 1878. adóssági ezimek helyett kiadattak, egy 16%-os, — mint mondatott „felébb nem emelhető" — adóval rovattak meg; a sorsjegy-kölcsönök és a megszűnt jövedékekórt kiadott kárpótlások kamatjaira pedig az eddigi 7°/ 0 helyett 20% adó rovatott. Világos tehát, hogy itt egy adóintézkedésről van szó: a bevétel azonban, mely ezen szelvény- és nyereményadóból befolyt: az osztrák költségvetésekben és zárszámadásokban soha el nem könyveltetett; ugy látszik, hogy az osztrákok már előre elég óvatosak voltak, hogy a szelvényes nyereményadóból eredő bevételt ugy a költségvetésekből, mint a zárszámadásokból kieskamatirozzák, nehogy az később, esetleg a quota-tárgyalásoknál Ausztria bevételei közé számíttathassák. Az osztrák költségvetésekben ugy mint a zárszámadásokban csakis az államadósságok nettó szükséglete szerepel, miután abból a kamatreductiók í'olytáni bevétel már előzetesen leszámittatott. Pontosan tehát nem lehet megmondani, hogy mennyi ez az adó. Azonban az elért financiális eredmény mégis kitűnik abból, hogy pl. 1867. végén az összes osztrák államadósságok nettó kamatszükséglete 122 millió frtot tett, 1869. végén pedig, tehát a szelvényadó behozatala után már a nettó szükséglet _ csak 101 millió, tehát 21 millió írttal-kevesebb. És körülbelül ugyanannyit — inert 19—20 milliót számit ki maga a magyar quota-bizottság is — tesz ki az osztrák szelvényadó jövedelme. Magok az osztrákok is, de maga az osztrák törvény is ezt a rendszabályt nem kamat reductio czirnón léptette életbe, hanem ugy tüntették fel azt, mint a tőkekamat megadóztatását. Tehát oly jövedelmi adóról van itt szó, minőhez hasonlót fizetnek az adózók más tőkék után, melyek nincsenek államkölcsönök papírjaiba fektetve és nem szenved kétséget, hogy az osztrák szelvényadó épen ezen jellegénél fogva, mert adót képez : nem hagyhatók ki az osztrák bevételek közül. De azt mondja a magyar quota-bizottság munkálatában, a melyben megemlíti ugyan a magyar szelvényadó kérdését, de csakhamar azután elejti, hogy nem vette fel azért,, mert hasonló adónem Magyarországon nincsen. Es némileg oompensatió gyanánt szolgál az, hogy viszont ki hagyattak oly adónemek, melyek Magyarországon vannak, de Ausztriában nincsenek, pl. kihagyattak a szállítási adó és a luxus-adó. Ezeknek összes jövedelme azon időszak alatt, a melyről szó van, 1875 végéig kitett összesen 1.097,000 frtot, mig ellenben az az adónem, mely oompensatió gyanánt az osztrák bevételek közül kihagyatott, egy évben kitesz 20 milliót, tehát nyolcz év alatt 160 millió frtot. Oly oompensatió ez, mint a milyen a bécsi egyezségben, melyet a t. kormány kötött, nem egy van. (Derültség.) És mondom, ezt még talán lehetne acceptálni, ha garantia lenne arra
