Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-410

410. országos Illés bankot cselekvőleg illető 80 millió írt adósságot illetőleg kötendő egyezmény iránt benyújtott törvényjavaslata tárgyában. Irányi Dániel: T. ház! Mi sem alkalmasabb annak bebizonyítására, mennyire veszélyes az elvek, a jog teréről, a jog szilárd talajáról a megalkuvás és az engedmények sikamlós lejtőjére lépni, mint azon tárgyalások története, melyeket a magyar kormány az osztrák ministeriummal a bankadósság tárgyában folytatott (Igaz! a szélső baloldalon.) Szakadatlan lánczolata ez a botlások ós áldozatoknak, melyeknek utolsó szemét az előttünk fekvő törvényjavaslat képezi. Az első hiba, melyet a magyar kormány elkövetett, az volt, hogy a bankadósság fölött az osztrák ministeriummal egyáltalán fogva szóba állott, a helyett, hogy az 1867 : XII. és XV. t.-czikkekre támaszkodva, határozottan és egyszer mindenkorra visszautasított volna minden ez irányban tett kísérletet. (Igazi Ugy vau] balfeUl.) Ezen első hibának következése lett azon élőbbem törvényjavaslat, mely szerint az ügy vitásnak ismertetvén el, a két országgyűlés, illetőleg azoknak bizottságai elé utasíttatott, a mennyiben pedig ezek egymással megegyezni nem tudnának, ,' a heidelbergi egyetem jogi karának ítélete alá lett volna bocsátandó. A t. ministerelnök ur, midőn e miatt e házban első izben megtámadtatott, azzal igyekezett a kormány eljárását védeni, hogy „midőn két egymástól teljesen független fél nem tud valami iránt egymással megegyezni; midőn az egyik j követel valamit, a mit a másik tagad, a mire nézve a másik azt állítja, hogy vele nem tartó zik: nem marad egyéb hátra, mint az ügynek bíróság, ez esetben választott bíróság elé uta- j sitása. És ezen nézet kétségkívül helyes oly eset- | ben, midőn a támasztott igénynek valamely megállható jogalapja van. De midőn ellenkezőleg a követelés nemcsak minden jogalapot nélkülöz, de sőt világos törvény által ki van zárva: ezen okos- ! kodás teljességgel nem áll. Az osztrák birodalmi tanács nem állott rá a megoldásnak ezen módjára, hanem a quótabizottság elé utasította ez ügyet. És a magyar kormány hajolván ezen kívánatra, hasonló indit ványt terjesztett a magyar országgyűlés elé, és elfogadtatta azt a törvényhozás által. Ezen elhatározás több tekintetben hibás volt. Hibás volt szerintem először azért, — és itt az önök szempontjából Ítélem meg a dolgot, — mert a quóta-bizottság az 1867-iki törvény értelmében ily küldetésre nem volt alkalmatos. Ez tehát az önök részérő! az 1867-iki törvénynek megszegése volt. június 18. 1878, ^51 Hiba volt másodszor azért, mert előre lehetett látni, hogy azon birodalmi tanács, a mely nem volt hajlandó az ügyet, mint kétest, választott biróság elé vinni, a mely választott bíróság esetleg Ausztria részére is eldönthette volna azt : bizonyosan nem iogja magát a magyar cjuótabizottság által meggyőzetni arról, hogy egyátalán nincsen igaza, hogy az ő igénye merőben alaptalan. Hiba volt harmadszor azért, mert az ügynek a quóta-bizottság elé utasítása által implicite mintegy be lett ismerve az, hogy ezen ügy is közös ügyet képez, és hogy az ebből háruló teher a quóta arányában viselendő. Azonban a két bizottság nem juthatván egymással megállapodásra, — véleményem szerint leginkább azért. — mivel a magyar bizottság határozott jogfentartó utasítással volt ellátva, ismét a két kormány vette kezébe az ügyet és ez alkalommal az utolsó és legsúlyosabb hibát követte el azzal, hogy az osztrák követelésre határozottan rá állott, a minek eredménye az előttünk fekvő törvényjavaslat. így szállott alá t. ház, fokról-fokra a jog magaslatáról a választott lejtőn annak leg és legajára a magyar kormány, igazolván a német költő eme szavait: „Du zittere vor dem ersten Tritte, mit ihm sind schon die übrigen Schritte zu deinem nahea Fali vollbracht." Gróf Andrássy Gyula azt állítja a maga politikájáról, hogy az esetről-csetre való politika ; a melyet önök követtek uraim, esésről-esésre való politikának nevezhető. (Ugy van ! a szélső bal/elöl.) Az igaz, fen tartolták a jogot ez alkalommal is, fenn vau az tartva a jelen törvényjavaslat bevezető szavaiban. De mi haszna, midőn azt tényleg feláldozták! Az ilyen jogi'entartás még csak a jövőre nézve sem nyújt biztosítékot a nemzetnek, mert hiszen hasonló jogfentart ássál élt a magyar országgyűlés 1867-ben is azon törvényben, melyet a közös államadósságokról alkotott a nélkül, hogy az minket a jelen követeléstől megoltalmozott, megkímélt volna. És nem fog megkímélni a leendő követelésektől jövőre sem annál kevésbé, mert meg vagyok győződve arról, hogy az osztrákok a magok törvényébe hasonló jogfentartást Magyarország részére nem iktatnak be. valamint hogy nem iktatták be a törvénybe azt. a melylyel mi az .államadósságok elvállalását kisértük. Átalán fogva a mily tanulságos és érdekes reánk, ép oly jeüemző Ausztriára nézve azon eljárás, melyet az ottani törvényhozás azon törvények alkotásánál követ, melyeknek egyenlőknek kellene lenni mind a két államban A legjellemzőbb uraim, r részben az 1867-ik nálunk XII törvényczikk, nálok azon törvény, melyet az évi deczember "2-án hirdettek ki. Mindazon biztosítékok, melyeket Magyarország